Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga : 2. közlemény 395-425

6. kép. Sertés — Sus scrofa dorn. L., XIII

—

XIV. sz. 7. kép. Sertés — Sus scrofa dorn. L., XIII—XIV. sz. Ami az újabb ásatásokból előkerült várbeli házisertés-maradványokat illeti, köztük újra kimutatható a fentebb leírt zalavári fajtából származó alsó agyarfog (dens caninus), amely egy XIV. századi rétegből (TK 476—887/3,74 m 5R) került elő. Ez a fog egy kané, s rajta a hegyénél kevésbé, de gyökere irányában haladva egyre kifejezettebben láthatók azok a harántredők, amelyek az erős álkapocsmegrövidülés miatt jöttek létre,

111 s melyek a fajtára annyira jellemzők. Valószínűleg ugyané fajtához tartozik néhány kisebb méretű végtagcsont is, valamint két koponyarészlet is az os lacrymaleval, amely meglehetősen megrövidült (a könny csont jelző mindkét darabon igen közel áll l-hez), márpedig az elfinomodás egyik legjobb jellemzője a könnycsont megrövidülése. A többi végtagcsont egy nagyobb testű sertéstípusból származik, amely — legalábbis nagyságra —megegyezik az Enderlein-, Müller- és Ivanov-féle nagy testű középkori házisertésekkel. 408