Budapest Régiségei 20. (1963)
ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga : 2. közlemény 395-425
BÖKÖNYI SÁNDOR A BUDAI VÁRPALOTA ÁSATÁSÁNAK ÁLLATCSONTANYAGA. II A budai várpalota 1948 és 1955 közötti ásatásainál napvilágra került állatmaradványokról már beszámoltunk. 1 Most az 1956 és 1959 közötti ásatások során előkerült állatcsontanyagot kívánjuk ismertetni. Az újabb ásatások során a várpalota XIII— XVII. századi rétegeiből előkerült állatcsontanyagból 1340 darab volt meghatározható. A meghatározható anyag az alábbi fajokból származik: 1. Szarvasmarha — Bos taurus L. 2. Bivaly — Bos buba] is L. 3. Juh — Ovis aries L. 4. Kecske — Capra hircus L. 5. Sertés — Sus scrofa dorn. L. 6. Ló — Equus caballus L. 7. Eb — Canis familiáris L. 8. Házimacska —• Felis domestica Briss. 9. Bölény — Bison bonasus L. 10. Gímszarvas — Cervus elaphus L. 11. Őz — Capreolus capreolus L. 12. Vaddisznó — Sus scrofa fer. L. 13. Nyúl — Lepus sp. 14. Házilúd — Anser domesticus L. 15. Házityúk — Gallus domesticus L. 16. Tőkésréce 17. Fogoly — Csuka — Ponty — Harcsa — Osztriga 18 19 20 21 22 — Anas platyrhynchus L. Perdix perdix L. Esox lucius L. Cyprinus carpio L. Silurus glanis L. - Ostraea edulis L. Éticsiga — Helix pomatia L. Az előkerült 22 fajból 5 olyan, amely a korábbi ásatások anyagában nem szerepelt; ezekkel együtt a budai várpalotából előkerült fauna fajainak száma 30-ra emelkedett, ami egy középkori lelőhelyen igen tekintélyes számnak mondható. Az újabban előkerült fajok közül különösen érdekes a bivaly és a bölény előfordulása, e fajok ugyanis itt kerültek elő először — a bölény eddig egyedül — a magyarországi középkori lelőhelyekről. Az újabb ásatások során előkerült csontanyag a maga egészében azért jelentős, mert tekintélyes része (mintegy 40 százaléka) a XIII— XIV. századból, tehát a palota legkorábbi időszakából való. Hasonlóan gazdag a XV. századi csontanyag is, ami azért lényeges, mert ebből a korszakból a korábbi ásatások csak nagyon szórványos anyagot hoztak. Miután az újabban előkerült állatmaradványok túlnyomó részét a XIII— XIV., illetve a XV. századiak alkotják, ezeket külön összesítettük, s mint önálló egységeket vizsgáljuk és faunadinamikai szempontból is értékeljük. A két fenti időszak faunájának számszerű és százalékos összetételét a túloldali táblázat mutatja. A fentiekből láthatjuk, hogy mindkét időszakban a háziállatok vannak túlnyomó többségben. A vadállatcsontok azonban a középkorban szokásosnál még így is jóval gyakoribbak. Ilyen sok vadállatmaradvány a középkorban csak a várakban és főúri, fejedelmi székhelyeken fordul elő, falvak és városok anyagában csak igen-igen elvétve találhatunk vadállatcsontokat, s nem egy esetben teljesen hiányzanak. Ennek a jelenségnek az okáról már korábban szóltunk, 2 így most erre nem térünk ki. A háziemlősök közül mindkét időszakban a szarvasmarha a leggyakoribb. Ez a korábbi ásatások XIII— XIV. századi anyagában is ugyanígy van. A szarvasmarha után mindkét ásatási időszak XIII— XIV. századi anyagában a sertés következik, majd a szétválasztási nehéz395
