Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Holl Imre: Középkori cserépedények a budai Várpalotából 335-394

10 Kresz i. m.-ben is találunk adatokat arra, hogy mennyire döntően befolyásolja a vásárló ízlése — a megszokott forma és szín szempontjából — a fazekasműhelyek vásárlókörzetének kialakulását: „Amikor egy farkasfai mester a jakiak körzetébe tartozó Kemenesaljára kezdett járni, kénytelen volt tejesfazekait vörös földfestékkel leönteni, hogy a vörös jaki edényhez szokott vevőközönség megvásárolja." (329. old.) 11 Holl I. : Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 174. — így Csuton, Esztergom—Szentkirályon; a legújabb szlovákiai kutatás szerint jelentős mértékű a Nagyszombat melletti Fancal elpusztult középkori falu leletanyagában: B. Polla : Slovensky Národopis VII (1959) 517—559 (a XIII. század helyett tévesen a XIV. századra keltezve). 12 K. Strauss, Beiträge zur Geschichte der mittelalterlichen Keramik. Mannus Bd. 18. 1926. 13 Az eddig ismert előfordulásokat főleg az ország nyugati felében találjuk. Részletes feldolgozásuk: Parádi N. : Fol. Arch. X (195S) 155—160. 14 E. Nickel, Ein mittelalterlicher Hallenbau am Alten-Markt in Magdeburg. Berlin 1960, 75. 15 Holl I. : Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 175. 16 A közönséges cserép alkalmazására az ilyen készítmények hitelesítő jelzésének hiábavaló tilalmára részletesen: lásd az előző jegyzetben idézett helyet. 17 Lásd a 15. jegyzetben idézett helyen az 57. kép felső két sorát. 18 F. Wiesinger, Die Schwarzhafner und die Weisshafner in Oberösterreich. Jahrbuch des oberösterreichischen Musealvereins. Bd. 87. Linz 1937, 102; Ennsben előkerült példányokon, a szerző szerint a XrV. század első feléből. 19 Meghatározott műhelyhez még nem köthető. — Holl I. : Bud. Rég. XVI. köt. i. m. felsorolásában még tévesen mint kályhaoromzat szerepel, mert rekonstruált formája még nem volt ismert. 20 Gerő Győző leletmentéséből. Vármúzeum. 21 Wiesinger i. m. 94. 22 Az első lengyelországi XIII—

XIV. századi kályhaszemeket Varsó—Óváros ásatásából Swiechowska publikálta: Szkice Staromiejskie. Warsawa. 1955, 164. — Csehországból pedig a prágai vár ásatásánál kerültek elő töredékek, amelyeket e századra lehet keltezni : Zdenek Smetánka : Pam. Arch. (1958) 248—264. 23 Oarády S. : Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 424—427. 24 Így a Várban, Tabánban, Vízivárosban; gazdag sorozata került elő 1949-ben a Hattyú u. 3. sz. alatt leletmentés során feltárt kútból. 25 Két példány esetében megállapíthattuk, hogy a fazekas a minták bepecsételése előtt egy-egy gyenge vonallal a pohár testét vízszintes zónákra osztotta. 26 Voit P., Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye. Bud. Rég. XVII. köt. Bp. 1956, 83—138. 27 Részletesebben: Voit i. m. 98—-106. 28 Uo. 129—130. 29 A morvaországi kupák hazai elterjedése és a budai példányok: Holl I. : Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 159—161. 30 Huszár L. : Bud. Rég. XVII. köt. Bp. 1956, 223. A lejjebb fekvő (7/A— 7/B—8—8/C) rétegekben — amelyeket korábbi pénzek datálnak — már pecsétmintás díszkerámia nem fordult elő; sem másutt az Anjou-kori ós Zsigmond-kori rétegekben. 31 Technológiailag a különbség könnyen érthető. Az I. csoportnál alkalmazott fehér agyag felett az áttetsző ólommáz színe sokkal jobban előtűnik, mint a II. csoportnál a vörös cserép felett. Néhány esetben próbálkoztak az I. csoport esetében sárgára égő agyaggal is, de alkalmatlansága miatt felhagytak vele. (Csak 3 példány van 24 fehérrel szemben.) 32 Vattai E., Budapesti ezüstlelet a XV—

XVI. századból. Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 207. 33 Magyarországi változataikat a XVI. századból összefoglalja: Parádi N., Ötvös és üvegpoharak későközépkori cseréputánzatai. Fol. Arch. VIII (1956). 34 Holl I. : Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 17—19, 37—41. kép. — A. W. Molthein, Kunst u. Kunsthandwerk. XIII. köt. 1910, 95—96, 98. kép. 35 Fejlődéstörténetükkel és használatuk körülményeivel részletesen foglalkozik: H. Kohlhausen, Der Doppelkopf. Zeitschr. f. Kunstwissenschaft XIV (1960) 24—56. — A külföldi példányok legnagyobb része kettőspohár, amelynél a kisebb példány megfordítva fedőként ül az alsó darabon. 36 Holl I. : Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 7—9, 22. kép. 37 Schulek J. ásatásából, közelebbi lelőhelyük ismeretlen. 38 Héjj Miklós 1949. évi feltárása; a kapii előtti metszetből. 39 1934—38. évi kutatásból; restaurálatlan. Esztergom, Balassa Bálint Múzeum. 40 Kalmár J. ásatása, 1944. Balassagyarmat, Múzeum. 41 Szuhogy, Csorbakő vára; lt. sz.: 53.1068.35. Miskolc, Herman Ottó Múzeum. 42 Savaria Múzeum; lelőhelyük ismeretlen. A rózsaszínű pohár 9,8 cm magas, lt. sz.: 3557. A szám nélküli barna töredék 5 cm magas; mindkettő mázatlan, kövér agyagból, korongon felhúzva. 43 A győri Szeszgyár területén 1885-ben találták. Feneke hiányzik, kívül a fenék szélén késsel kivagdalt háromszögű mélyedések láthatók. M.: 6,5 cm, átm.: 34,5 cm. Mázatlan. A pohár lelőhelye: Kóny, Tündérsziget. M.: 11,5 cm. Mindkettő: Győr, Xanthus János Múzeum. 44 Székesfehérvár, István Király Múzeum, lt. sz.: 9394. 45 Holl I. : Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 53—56. kép. 4C Ezzel kapcsolatban lásd: Gerevich L.—Seitl K.—Holl I., Megjegyzések a budai vár XIII. századi ópítéstörténetéhez. Művészettörténeti Értesítő (1953) 216. old. közölt táblán levő összehasonlítást. 367