Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Holl Imre: Középkori cserépedények a budai Várpalotából 335-394

HOLL IMRE KÖZÉPKORI CSERÉPEDÉNYEK A BUDAI VÁRPALOTÁBÓL (XIII-XV. SZÁZAD) BEVEZETÉS A budai középkori várpalota öt évszázadot felölelő leletanyagának —• elsősorban középkori régészetünk szempontjából — egyik legfontosabb csoportját a kerámia alkotja. Sokrétűsége, valamint az anyag jellege (telepanyag, amely sokszor nagy kiterjedésű, feltöltésre használt rétegekben található) és mennyisége az átfogó, minden kérdésre kiterjedő feldolgozást csak szakaszosan, az anyag nagyobb csoportjainak szétválasztásával teszi lehetővé. Ezért indult meg publikálása is a részletes ásatási feldolgozás megjelenése előtt. Ennek előnyei abban mutatkoztak, hogy már ásatás közben egyes kerámiatípusokat jól fel lehetett használni a rétegek kormeghatározásához. A mellékelt táblázatban mutatjuk be a palota kerámialeleteinek fajta és kor szerinti csoportosítását, zárójelben utalva az egyes elkészült feldolgozásokra. Az anyag sokrétűsége a lelőhely jellegéből adódik; természetes, hogy a királyi vár megépülése, majd később az udvar ideköltözése nemcsak a leletek mennyiségében, de minőségében is gazdagodást idéz elő; s az emlékanyag sokrétűsége a XV. század második felében éri el tetőpontját. Az utolsó 150 évben mennyiség tekintetében csökkenés már nem áll be, és a drága importanyag (Kisázsia, Perzsia, Kína) is megtalálható. Ez annak következménye, hogy Buda a török időkben is a vilajet központja. A leletek azonban kizárólag háztartási ós asztali kerámiából állanak, épületkerámia —- ami éppen a mohamedán műipar erőssége — nem került elő; a török csak használja, de nem építi tovább a palotát. Hazai műhelyek Külföldi műhelyek Konyhai és asztali használatra készült edények a XIII. század közepétől 1541-ig. (Készítéstechnikai szempontból: Holl I., Adatok a magyar fazekasság munkamódszereinek kérdéséhez. Bud. Rég. XVII. köt. Bp. 1956, 177—193; Parádi N., Technikai vizsgálatok népvándorláskori és Árpád-kori edényeken. Rég. Füz. 12. Bp. 1959.) Asztali használatra készült díszedények a XV. század második felétől 1541-ig. (A budai majolikák feldolgozása: Voit P., Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye. Bud. Rég. XVII. köt. Bp. 1956, 83—138.) Hazai török műhelyek és törökkori magyar műhelyek konyhai és asztali használatra készült edényei 1541— 1686 között. Kályhaszemek és kályhacsempék a XV—

XVI. századból. (Holl I., Középkori kályhacsempék Magyarországon. I. Bud. Rég. XVni. köt. Bp. 1958, 211—278; Voit i. m.) Padlótéglák a budai műhelyből a XV. század második feléből. [Bertalan V.-nó, Budavári majolika padlótéglák. Arch. Ért. (1952) 186—189; Voit i. m.] Ausztriai műhelyek konyhai és asztali használatra készült edényei a XIII. század közepétől 1541-ig. (Holl I., Külföldi kerámia Magyarországon. Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 147—190.) Perzsiai műhelyek keménycserép albarellói a XIV. századból. Asztali használatra készült díszedények: Dreihausen, Siegburg, Lostitze műhelyeinek kőcseróp edényei a XV. századból, ausztriai műhelyek díszedényei a XV. század végéről, a XVI. század elejéről. (Holl I.: Bud. Rég. XVI. köt. i. m.) Felső-olaszországi műhelyek mezza-majolika és majolika edényei. [Egy részük: Bertalan V.-né, Faenzai ma jolikatálak a budavári ásatás anyagából. Műv. tört. Ért. (1954) 106—113; Groteszk díszítésű faenzai tál a budai várból. Bud. Rég. XVŒ. köt. Bp. 1956, 241—244-1 Spanyolországi műhelyek díszedényei a XV. század második feléből. Ausztriai díszedények a XVI. századból. Kisázsiai török műhelyek készítményei a XVI—

XVII. századból. [ Perzsiai műhelyek keménycserép készítményei a XVI— XVH. századból. Kínai porcelánok.