Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Parragi Györgyi: A Bogdáni úton feltárt későrómai temető 311-326

31. kép. A Raktár utca és Bogdáni út által határolt terület térképe az előkerült későrómai sírokkal A IV. századi sírok között is több típust különböztethetünk meg, egyrészt a temetkezés módja, másrészt a tájolás tekintetében. A leletmentés során feltárásra került temetőrészben a legtöbb sír koporsó nélkül volt földbe ásva. A sírok többsége K—Ny-i tájolású volt. A mellékletek és a tájolás alapján megállapítottuk, hogy a sírok kora a IV. század második felére tehető. A fakoporsóban eltemetett halottak Ë—D-i irányban feküdtek, az É—D-i tájolási móddal eltemetett csontvázak temetőnk legkésőbbi periódusából valók. Feltehetően a temetkezés még az V. század elején is tartott, a római uralom megszűnése után tovább itt élő lakosságtól származott. A kérdés megoldása az aquincumi későrómai temetők teljes feldolgozása után várható. Téglasírok is nagy számban kerültek elő, ÉN y—DK, Ny—K és Ë—D-i tájolásúak. A tájolás különbözősége azt mutatja, hogy ez a temetkezési mód kedvelt volt a későrómai időkben. Mint már említettük, a terrazzóval bélelt fürdőmedencét sírkertnek használták. Két zsugorított helyzetben eltemetett csontváz közül az egyik É—D-i, a másik K—Ny-i irányban feküdt. A zsugorított rítussal kapcsolatban új etnikum megjelenését is felvethetjük, mivel tudjuk, hogy a II. Constantius utáni időkben a római helyőrséget barbárokkal töltik fel. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a Bogdáni úton előkerült temetőrész nem tervszerű ásatás, hanem leletmentés folytán került elő, a sírok etnikai szétválasztását teljes biztonsággal nem végezhetjük még el. JEGYZETEK 1 A leletmentést először Póczy Klára vezette. 2 Nagy L., Az Aquincumi Múzeum kutatásai és gyarapodása az 1923—35. években. Bud. Rég. XII. köt. Bp. 1937, 268. 3 Bonis É., Későrómai üvegleletek Aquincumból. Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 561. 4 L. 2. jegyzet. 5 Nagy L., A Raktár utcai ókeresztény cella trichora. Bp. 1931. 6 Hampel, Aquincumi temetők. Bud. Rég. HL köt. Bp. 1891, 51,. 7 Szilágyi J., Az Aquincumi Múzeum kutatásai és gyarapodása 1936—1942. évek folyamán. Bud. Rég. XIII. köt. Bp. 1943, 341. 8 Az előkerült épületeket Póczy Klára fogja feldolgozni. 9 Intercisa. I. köt. Bp. 1954, Sági K.: Temetők. (A továbbiakban: Sági i. m.) 24. sír, IX. t. 15. 10 Biró E., Kisárpási későrómai temető. Arch. Ért. (1959) LI. t. 5. 11 A. Kloiber, Die Graeberfelder von Lauriacum. Linz 1957, (1951-es ásatás) 21. sír, LH. t. 3. 324