Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Wellner István: Újabb őrtorony az aquincumi limesszakaszon 303-310

WELLNER ISTVÁN UJABB ŐRTORONY AZ AQUINCUMI LIMESSZAKASZON Ali. ker Lajos utcában 1958 májusában termálcső fektetésnél római és középkori épületmaradványok ós sírok kerültek elő.

1 Az árkot az úttestnek keleti, páratlan számazású oldalán, a házsortól átlag 7 m távolságra húzták. Régészeti leleteket a Zsigmond tér — Kolosy tér közötti szakaszon találtunk (1. kép). Ez alkalommal csak a római kori építészeti anyagot ismertetjük.

2 A leletmentés az árok keskenysége (1 m) és az azonnali zsaluzás miatt kedvezőtlen körülmények között folyt. Az árkot bővíteni az úttest forgalma miatt nem lehetett, így a rétegek megfigyelése helyenként hiányos, ós az épületek rendeltetésére csak a csatornaárokban előkerült és a mélyépítők által meghagyott faltöredékekből lehet következtetni. A Lajos utca 29. sz. házzal szemben, a mai úttest alatt 140—150 cm mólyen, 454 cm hosszúságban, az árok teljes szólességében, habarcsba rakott római kőfalazás került napvilágra. Alapozása általában a mai szint alatt 2,18 m-re, a tengerszint fölött 103,52 m-re van. A falazat méretei és építési technikája alapján katonai őrtorony padlóalapozására gondolhatunk. Déli széle alatt (2. kép) és ettől kb. 40 cm-ig lekövezés húzódik, amelyet korai (I—

II. századi) úttestnek tarthatunk. Ettől a ,,nagy őrtorony"-tól 40 cm-re délre újabb habarcsba rakott kőfal húzódik, amelynek alapozása azonban 10 cm-rel magasabban van, mint az őrtoronyé (3. kép). Vastagsága 54 cm. Az őrtoronytól északra, tőle 25 cm-re is húzódik egy átlag 45 cm vastag kőfal. Alapozása nagyjából a toronyéval egyenlő mélyen van. Ennek ellenére nem látszik toronyhoz tartozó csatornafalnak, hanem inkább az őrtorony pusztulása után emelt épülethez tartozhatott, a toronytól délre lévő fallal együtt. A tárgyalt falak fölött, a mai úttest alatti 110—120 cm közötti réteg erősen kavicsos, fölötte 14 cm vastag homoksáv húzódik. Itt esetleg egy későközópkori vagy barokk-kori úttestet tételezhetünk fel (4. kép). A 31. sz. ház déli sarkával szemben újabb, ugyancsak nagyméretű építmény alapozása került felszínre. Az agyagba rakott kőfalazás 330 cm hosszú és ugyancsak az árok teljes szélességét kitölti. Alja az Adria fölött 103,39 m-re, a mai úttest alatt 2,52 m-re van. A falazat három sor kőből áll, amely fölött 2—3 cm vastag habarcsréteg húzódik (5. kép). Legvalószínűbben itt is katonai őrtoronyra gondolhatunk, amely az előzőnél korábban épülhetett. A habarcsos padlószint fölötti felépítménye, az I—

II. századi analógiáknak megfelelően, valószínűleg fából készült és ezért nem maradt semmi nyoma

3 (6. kép). Ettől a „kisebb őrtorony"-tól 35 cm-re északra egy 45 cm vastag agyagba rakott fal húzódik. Déli irányban megmaradt terrazzóból készült padlója is, amely a torony habarcsos padlószintje fölött 40 cm-re húzódik, és a toronyalapozás fölött is megvan, így annál kétségtelenül későbbi (7. kép). A 8 cm vastag terrazzó padló alatt 24 cm-re, tehát a torony padlószintje fölött 16 cm-re, letaposott földréteg húzódik az agyagba rakott kis fal mindkét oldalán, de dél felé csak az őrtoronyig tart. Esetleg ennek volt külső terepszintje. Az agyagba rakott kis falalapozás habarcsos kőfalban folytatódik, amelyet az újkori út építéseko.r annak alapozásáig lebontottak. A 33. sz. házzal szemben két építési periódushoz tartozó falak kerültek elő. A korábbi fal kelet—nyugati irányú, észak felé egy 116 cm hosszú támpillór-szerű kiugrása van. A későbbi épületből egy helyiségnek h árom fala maradt meg; az északi, nyugati és déli, a termálcső árok nyugati 303