Budapest Régiségei 20. (1963)
ANYAGKÖZLÉSEK - Kaba Melinda: Római kori épületmaradványok a Király fürdőnél 259-298
Saalburg Jahrbuch, 1934, 94. — Schumacher, Bemalte röm. Tongefässe des I — II. Jahrhunderts. Die Altertümer unserer Heidnischer Vorzeit. Mainz 1911, V. köt. 45, 777, 250. — Ettlinger —Simonett i. m. (11. jegyz.) 61, 32, 14—16. old. 67 A római kori fogasdíszítésű, edényekről lásd: Bonis i. m. (12. jegyz.). — Hasonló darab került elő Vetus Salináról [BarJcóczi— Bonis i. m. (3. jegyz.) LIII. t. 2, LVIII. t. 3], valamint Százhalombattáról [Mócsy i. m. (9. jegyz.) 62. old., XVI. t. 18, 22]. 68 Sávokban váltakozó vízszintes hornyolás és hullámvonalas fésűs díszítésű áru az i. sz. I— II. század fordulójáról ismert az ásatások anyagában: Barkôczi— Bonis i. m. (3. jegyz.) 24. kép 8; Mócsy i. m. (9. jegyz.) XVII. t. 2; Kaba i. m. (13. jegyz.) 23. kép 7; és i. m. (12. jegyz.) XXIX. t. 48, XXXV. t. 7. 69 Dél-galliai töredék. 70 L. 12. jegyzet. 71 Uo. 72 Narancs festésű, benyomott díszítésű edényekhez 1.: 16. jegyzet. 73 A narancs alapon fekete rács- és geometrikus mintákkal festett edények töredékei az i. sz. I. században betöltött őskori gödrök anyagából kerültek felszínre. Ezek az edénymotívumok a klasszikus görög díszítmények gyökereiből táplálkoznak. A külföldi anyagból Bernből ismerünk hasonló töredéket egy i. sz. I. századi szemétgödör leletegyütteséből: Tschumi, Massenfund bemalter La Tène III. Ware aus Kellergrube 13 in Bern-Enge 1927/1957. Jb. der Schweizerischen Gesellschaft für Urgeschichte 1949/50. Basel 1950, XXXIV. t. 7, XXXV. t. 6. A hazai anyagból a legszebb rácsmintás edényt Nagy László találta a békásmegyeri kelta-eraviszkusz lakó-, ill. veremgödrök anyagában [Nagy L. i. m. (46. jegyz.) 250. 2]; a papföldi nagy közfürdő laconicuma alól hasonló töredék került elő. Tekintettel arra, hogy a polgárváros nyugati részén végzett ásatás során ugyancsak lakógödör betöltésében találtuk egy edény előbbiekkel megegyező töredékét [Kaba, i. m. (12. jegyz.) XXVI. t. 70], legutóbb pedig a Meggyfa utcai mozaikos épületek falai alatt ugyancsak lakógödrök anyagában, arra gondolunk, hogy a nagy közfürdő laconicuma alatti, a múlt század végén kiásott leletegyüttesben is kelta-eraviszkusz elődeink életének emlékeit szemlélhetjük. Ezt a feltevést támasztja alá az a tény, hogy az eddig i. sz. H. század végére, III. század elejére datált szomszédos macellum falkonzerválása során a falak alatti rétegből egy i. sz. I. század végére keltezhető volutás mécses töredéke került elő (Szilágyi J., Aquincum. Bp. 1956, XIII. t. lenn). 74 Festett, fémes fényű, apró homokszembeszórású edények kora a flaviusi időkig keltezhető: Fischer i. m. (13. jegyz.) 15. t. 1. — Bénis i. m. (12. jegyz.) X. t. 10/3, XVIII. t. 45. — Mócsy i. m. (9. jegyz.) XII. t. 10—11.-'— Gose i. m. (18. jegyz.) 188. típus. — Simonett i. m. (64. jegyz.) a liverpooli 19. sírból. —'• Kiss i. m. (13. jegyz.) 42. old., II. halonv sír 3, 6i — Kaba i. m. (13. jegyz.) 18. kép 33; és i; m.~ (12. jegyz.) 159. old., 25. sz. tárgy. — A polgárváros nyugati felének ásatásából: Kaba i. m. (12. jegyz.) XXXV. t. 3. 75 La-Tène típusú az edény peremkiképzése. Halternben az Augustus-kori leletegyüttesekben fordul elő: S. Loeschcke, Keramische Funde in Haltern. Mitt. Altert. Kom. (1909) Westfalen. 9. — Teljesen megegyező a polgárvárosi nyers és vörös sávos festésű hombár profilkiképzése: Kaba i. m. (12. jegyz.) XXIH. t. 2. 76 Az alávágott peremű békásmegyeri tálak analógiáira vonatkozóan lásd a 44. jegyzetben foglaltakban. 77 Analógiái az i. sz. I. századi leletek között: Bonis i. m. (12. jegyz.) 78 Ez az enyhén lefele hajló peremű, hornyolt szélű, szürke, durván iszapolt anyagú fazék a legáltalánosabban elterjedt háziedény-típus a császárkor első és második századában: Bonis i. m. (12. jegyz.) -— Oose i. m. (18. jegyz.) 504. típus. 79 Uo. 80 Uo. 81 L. 33. jegyzet. 82 Nagy L., Az óbudai ókeresztény cella trichora a Raktár utcában. Bp. 1931, 54. 83 A bordás, félgömb alakú üvegtál szerte a birodalomban az i. sz. I. századi leletek társaságában található. A tessinai sírmezők Cadra 11. sírjában Drag. 25-ös Pó vidéki sigillátával együtt feküdt: Simonett i. m. (64. jegyz.) 124. kép 21. — További analógiák: W. B. Honey, Glass a handbook and a guide to the Museum collection. Victoria and Albert Museum. London 1946, 2. t. A. 24. —• J. Morin, La Verrerie en Gaule sous l'Empire romaine. Paris 1913, 152. kép. — F. Fremersdorf, Das röm. Buntglas in Köln. Köln 1958, 24—25. t. Utóbbi helyen ennek a típusnak összefoglaló irodalma. — A bordás üvegtálak elterjedését a nyugati provinciákban térképen szemlélteti: H. J. Eggers, Der röm. Import im freien Germanien. Hamburg 1951, 49. t. 84 A leletmentés keretei között csak a két kelta gödröt sikerült teljes egészében kibontani. 815 Erről a kérdésről részletesen Kaba M., Kelták Aquincumban. Kézirat. 86 Nagy L. i. m. (53. jegyz.) 87 Nagy L. i. m. (16. jegyz.), a Tűzoltószékház. 88 Nagy L. : Bp. tört. 627. 89 Póczy K., Római épületek Óbudán a Kiscelli u. 10. sz. alatt. Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 42. 90 L. 73. jegyzet. 91 A temető összefoglaló irodalma: Kaba M., Az aquincumi üvegek. Bud. Rég. XVIII. köt. Bp. 1957, 443. old., 3—4. jegyz. 92 Bonis i. m. (29. jegyz.) 93 Nagy T., A Fővárosi Régészeti ós Ásatási Intézet jelentése az 1938^-1942. évek között végzett kutatásairól. Bud. Rég. XIII. köt. Bp. 1943, 376. 94 Kaba i. m. (13. jegyz.) 255. 95 Kaba i. m. (12.. jegyz.) . . 96 Az Aquincumi Miizeum 1938. évi leletmentése, az anyag publikálatlan. 97 Az Aquincumi Múzeum 1959. évi leletmentése, publikálatlan.. 1 .';.;.• 294
