Budapest Régiségei 20. (1963)
TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Alsó-Pannónia Septimius Severus-kori helytartóinak kérdéséhez 23-45
« Pannónia inferiorban maradt. A eonsulatus utáni szokásos egyéves cura-vállalás után kerülhetett 214-ben a három dáciai tartomány élére. Pályafutásának említett utolsó állomása a föntebbi időrendhez kapcsolódik a legmeggyőzőbben. lulius Castinus egyik hivatali előde volt Alsó-Pannóniában Q. CAECILIVS RVFINVS CREPEREIANVS, akiről igazolt, hogy mint consul suffectus Alsó-Pannóniában maradt és két Augustus pro praetore rangú legátusaként egy ideig még tovább igazgatta a tartományt. Mint consul és legátus egyidőben váltotta be fogadalmát egy-egy oltárkő állításával Iuppiternek 39 és Iuno Caelestisnek 40 Aquincumban. Amíg az idézett oltárköveken olvasható Augg. rövidítési módból határozottabb időrendi következtetés nem vonható le, 41 addig a Iuno Caelestisnek ajánlott oltárkő, pannóniai környezetben, szinte már egymagában bizonyossá teszi, hogy a két meg nem nevezett Augustus uralkodása alatt kormányzó Caecilius Rufinus itteni működését Septimius Severus és Caracalla társuralkodása idejére, a 198 és 209-es évek közé helyezhetjük. 42 A jelzett időhatáron belül azonban még pontosabban megadható Caecilius Rufinus legatusi működésének időpontja, minthogy 199-től 200/201-ig, mint föntebb láttuk, L. Baebius Caecilianus, 209 és 210 (211) között pedig lulius Castinus volt Alsó-Pannónia helytartója. Caecilius Rufinus működése számára így tehát a 201/202 és 208 közötti évek maradnak. Arra vonatkozóan, hogy Caecilius Rufinus, az eddigi véleményektől eltérően 201-ben, de legalábbis 202-ben már Alsó-Pannónia helytartója volt, a bevezetésben említett töredékes aquincumi oltárkő felirata szolgáltat adatokat. 43 Szövege a következőképp olvasható: qfuod? in exp(editione)] voverat fleg(io)] IIII Fl(avia), fact(a?) s[ub] Caecil(io) Bufino lefg(ato)] Aug(ustorum) (duorum) pr(o) pr(aetore) v. s. l.fm.j Bár a feliraton 44 hiányzik a helytartó nevéből a praenomen, a legcsekélyebb kétség sem merülhet fel, hogy a két Augustus pro praetore rangú legátusa, Caecilius Rufinus, azonos a föntebb már idézett másik két oltárkövet állító consul és két Augustus pro praetore-rangú legátusával, Q. Caecilius Rufinus Crepereianusszal. Az újabb aquincumi oltárkő azonban legalább egy évvel korábbi időre tehető, mint a Iuppiter- ós a Iuno Caelestis-oltárok, minthogy a legio IIII Flavia oltárkövének állítása időpontjában Caecilius Rufinus még nem volt consul suffectus, sőt a consulságra való jelölése sem történt még meg. 45 Az oltárkő legfontosabb tanulsága, hogy a legio IIII Flavia Caecilius Rufinus helytartósága idején állomásozott Aquincumban. Ez a körülmény egyúttal e legátus hivatali működésének időpontját is pontosabban keltezi, mint az eddig lehetséges volt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a legio IIII Flavia különítményei a III. század elején csak olyan időpontban állomásozhattak Aquincumban, amikor az óbudai legióstábor állandó jellegű helyőrsége, a legio II adiutrix, nagyobb részében távol volt. Csapatösszevonásról, vagyis arról, hogy a legio II adi. mellé erősítésül Singidunumból is felhoztak volna legiósosztagokat, aligha lehet szó. Mármost 201/202 és 208 között, amely időhatáron belül a korábbi adatok szerint Caecilius Rufinus Alsó-Pannónia ügyeit vezette, egyrészt L. Baebius Caecilianus helytartóságának időpontja, másrészt a legio II adi. története ismeretében egyedül a 20l-es esztendő és a következő év első negyede jöhet számításba mint olyan időpont, amikor a legio IIII Flavia Caecilius Rufinus helytartósága alatt Aquincumban állomásozott. A legio idekerülésének történeti hátterét pedig Septimius Severus második parthus háborúja adhatja meg. Tudott dolog, hogy az uralkodó Rómából 197 nyarán indult el keletre ós serege zömét a nyugati tartományok csapatai alkották. 46 Az utóbbiak sorában majdnem bizonyos, hogy a legio II adi. is részt vett a háborúban. Még abban az esetben is, ha a legio II adi. in Partia de fundus katonájának 47 részvételét az aquincumi légiónak nem erre a keleti hadjáratára tennénk, a II. század vegén es a III. század legelején a legio nagyobb részének távolléte mellett szólhat, hogy a második parthus háború és a közvetlenül azt követő évekből, amikor Septimus Sßverus seregével Egyiptomban és a keleti tartományokban tartózkodott — tehát 197 második felétől a 202-ig terjedő időközben — Aquincumból hiányoznak a legio II adi. feliratos emlékei. Az egyetlen 197-re keltezett oltárkővel 48 kapcsolatban az a véleményünk, hogy a legio II adi. vexillatiói részt vettek a Clodius Albinus elleni belháborúban 49 és a háború sorsát eldöntő lugdunumi ütközet után 197 tavaszán visszatértek Aquincumba. Talán éppen a helytartónak kijelölt Claudius Claudianus vezette vissza a csapatokat. Ekkor válthatta be korábban 27
