Budapest Régiségei 20. (1963)
ANYAGKÖZLÉSEK - Sz. Póczy Klára: A termékenység-kultusz terrakottái Aquincumban 241-258
1. kép. Mosolygó fiú terrakotta mellképe Aquincumból. Kölni gyártmány 2. kép. Az 1. képen bemutatott terrakotta helyi másolata példányai és negatív mintái kerültek elő. Utóbbi együttesében nyolcféle változatban látjuk a szembeforduló ruhátlan nőalakot, s mellette egy-egy változatban phryg-sapkás férfi, valamint Apolló-mellképek, a mosolygó fiú mellképe, különböző hajviseletű és fejékkel díszített női mellképek szerepelnek. Az épület feltárásakor a szentélyben levő félhenger alakú kobázisról hiányzott a kultuszszobor. Ezért — az említett terrakottasorozat alapján — általánosságban Venus-szentélynek könyvelték el a kultuszhelyet. A város kultikus életével foglalkozó kutatók annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy itt egy koracsászárkori kelta, bennszülött szentély állt, amely a város legkorábbi periódusához tartozhatott, s a helyi hitélet továbbélését dokumentálná az I., asetleg all. században. 17 Ezt a felfogást támogatná egyrészt a terrakották egészen primitív kidolgozása — ami provinciális mértékkel mérve is egészen kezdetleges szintről tanúskodik —, másrészt az a megfigyelés, hogy a szentély a polgárváros falán hívül, a Duna-part felőli részen állt, tehát nem illeszthető bele a városképbe, s annak római veretű mindennapjába. Nézzük meg elsősorban, hogy Kölnben, illetve a Rajna mentén milyen szentélyekben találták az aquincumi terrakották mintaképeit, milyen istenséget takarnak valójában e sokféle változatban és sokféle megjelenési formában ábrázolt nőalakok. Köztudomású, hogy a császárkori Germániákban oltárokon, sírköveken, önálló plasztikában a görög—római mitológiától idegen istenalakok is szerepelnek. Gyakran három turbános, bennszülött viseletű nőalakot látunk, 18 egy másik, inkább Alsó-Germánia területére korlátozódó típus szerint a két szélső turbános alak hosszú hajú fiatal lányt fog közre. 19 Az emlékek felirata szerint a ,,matróna"-kat ábrázolták ezen a módon. Ezeknek a,,védőistennők"-nek, anyaistennőknek az elnevezése vidékenként változik magában Germániában is. Bonnban Aufaniae, Kölnben Mahelenensis, Trierben Suleviae; nem azonos, de máshol rokonábrázolásokon Triviae, Nymphis, Nu trices emlékére állítják oltáraikat. 20 Ismeretes, hogy a provinciák bennszülött lakossága, miután megismerkedett a birodalmi kultuszokkal, különböző módokon azonosította azokkal hitvilága képzeteit. Máig sem lezárt kérdés, hogy birodalomszerte milyen 242