Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - P. Brestyánszky Ilona: A pest-budai ötvösség a XIX. században : a budapesti templomok kincstárai alapján 201-219

mintájú. Nódusza a cibóriumkehelyével azonos, kosara nyolcbordás osztású, felette poncolt alapon trébelt szőlőlevelek, sáslevelek búzakévékkel váltakoznak. A kupakosár záródása hullámos. A kehely jelzetlen, de az azonos részletek és a stílusmegegyezés alapján mesterünk művének tartható. E művek szerint az idősebb Prandtner József a XIX. századi Pest jellegzetes stílusú kiváló ötvöse volt, aki megérdemelten játszott előkelő szerepet a pesti ötvöscéhben. Az 1795-ben mesterré lett és 1809-ben meghalt Fischer Lipót™ eddig nem publikált ezüstfeszületét a józsefvárosi plébániatemplom őrzi. Szakirodalmunkban igen kevés műve ismeretes. A Kálvin téri ref. templomban található az 1934-ben rendezett ,,Magyar református egyházak műkincsei" e. kiállításon szereplő kenyérosztó tányérja,

44 másik egyházi gyűjteményben levő darabja a szentesi gör. kel. templom M. évbetűs, az 1796 körüli időből származó ezüstfüstölője.

45 A józsefvárosi plébániatemplom ezüstfeszületének ovális talpa négy trébelt, akantuszleveles pilaszterrel tagolt, a pilaszterek közötti hoszszanti mezőkben poncolt alapon búzakalászok, a két rövidebb oldalon akantuszlevelek. Nódusza kanelurás váza idom, keresztjének szárai karéjokban végződnek, korpusza öntött, aranyozott, felette aranyozott INR] tábla. A kereszt hátán Fischer Lipót beütött névjegye, Kőszeghy 497. és 492. sz. jegye. A feszület M. évbetűje szerint 1796 körül készült; az empire szerényebb mesterének mutatja Fischert. A terézvárosi templom a finom művészetű Giergt Alajos Szt. Terézia-ereklyetartóját őrzi (9. kép). Giergl Alajos 1817-ben lett mesterré, 1850-ig említik.

46 Egyházi gyűjteményekben kevés műve található, a terézvárosi plébániatemplom 1817-ben készült kelyhe elveszett, a munkácsi ref. egyház kelyhe közelebbről még nem ismeretes.

47 A terézvárosi templom aranyozott ezüst ereklyetartója az empire hagyományokat a neobarokk stílusirányzattal összeolvasztó, magas színvonalú ötvösnek mutatja Gierglt. Az ereklyetartó ovális talpa trébelt akantuszlevélsoros díszű, nódusza baluszteres, az ereklyetartó kereszt alakú, szárain háromkaréjos, három fülkagylóidomból képzett akantuszlevéllel körülvett kartus. A keresztszárak között dicssugarak. A keresztszárak találkozásánál ovális ereklyelátó ablak Szt. Teréz ereklyéjével. Talpán bevésett kurzív felirat: „Gewidmet von Herrn Pfarrherr Johann Wohldrann 1835." Peremén beütött pesti városjegy 1835-ös évszámmal, szalagon Pest jelzés és Kőszeghy 516. sz. A. G. mester jegye. Az 1836-ban mesterré lett, 1860-ban céhmester Gossmann Györgynek kevés egyházi gyűjteményben Jevő műve ismeretes. A szentmártonkátai és a tiszaderzsi ref. egyházban őrzött helyhei a „Magyar Református egyházak műkincsei" c. kiállításon kerültek bemutatásra.

48 A máriaremetei kegytemplomban két jellegtelen kegyajándékát találtuk meg; egy ezüstből trébelt kis lapját, amely Szűz Máriát ábrázolja a kis Jézussal, ós Gossmann György mesterjegyén kívül az 1835-ös pesti hitelesítő bélyeggel jelzett; továbbá egy ezüstből trébelt lábat „Rosina M. 1845" vésett felirattal, szalagon Pest jelzéssel és 1845-ös pesti városjeggyel, továbbá Kőszeghy 543. sz. (Gossmann) mester jegy év el. A Deák téri ev. templom őrzi egy 1847-ben készült kenyérosztó tányérját és 1855-ben készült kelyhét, amely neobarokk ízlésben készült (10. kép). Az ezüst, paténa idomú kenyórosztó 8. kép. Levita kanna. Id. Prandtner J. műve 1796 körül. Országos Zsidó Múzeum 210