Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kozák Károly: Kétfejű sasos kályhacsempék Magyarországon 165-200

5 6. kép. Kétfej ű sasos kályhacsempe Adorján. (Sälard) vár. 1625 ADORJÁN (8ÄLABD) VÁR A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum kerámiai anyagában egy darab kétfejű sasos kályhacsempe volt, amely 1945-ben a háborús események következtében kigyulladt raktárban összetörött. A kályhacsempéről készített fényképfelvétel negatívj a azonban megmaradt (56. kép). A leltárkönyvben a következő bejegyzést olvashatjuk: ,,13 márc 11. Kályhacsempe, sárgásbarna, arany lüszteres cserép. Hossznégyszögű, kissé kiemelkedő széllel. Középen reliefben kétfejű sas, szívpajzsában a sárkányfogas Báthory címerrel. Fent 1625 évszám. — Találták Adorján várában, Szalárd mellett (Bihar m.) — Hossz. 23,5. szél. 14,5 cm—Vétel Rosenberg Márton (Nagyvárad). . ."

33 Igen érdekes a vonalasán ábrázolt tollazat és a kétfejű sas mellébe helyezett Báthori-címer. A sas fejeinek formája és a vékony sima perem egy kicsit emlékeztet az egri, 1682-es évszámú zöldmázas kályhacsempére. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KÉTFEJŰ SASOS KÁLYHACSEMPÉI A már előbb említett sümegi csoportba tartozó 1670-es kályhacsempe másolatán kívül az Iparművészeti Múzeumban még számos kétfejű sasos kályhacsempét találtunk. Ezek lehetővé tették számunkra, hogy néhány eddigi megfigyelésünket újabb bizonyító anyaggal támasszuk alá, s e kályhacsempe-típus vizsgálatát kiszélesítve ezzel a jelentős anyaggal, a hazai kerámiaművesség XVI—

XVIII. századi történetét néhány eddig ismeretlen adattal bővítsük. Sajnos, ezeknek a kályhacsempéknek leltárkönyvi adatai nem tartalmazzák a lelőhelyeket. Néhány adat alapján azonban feltétlenül Erdélyben készülteknek tartjuk ezeket a darabokat. Hátsó peremképzésük csaknem teljesen egyező, elüt az ország más részein készített darabokétól. A sas ábrázolásában is nagy hasonlóság mutatkozik a csoporton belül, amely leginkább a vékony, lent és fent azonos vastagságú nyakak, valamint a szív alakú test formálásánál mutatkozik. Egyik-másik csempének anyaga erősen kvarcos, csillámos szemcséjű, amely az Erdélyben készült daraboknál igen gyakori.

34 Van ebben a csoportban két kályhacsempe, amely kapcsolatba hozható az egri várban talált mázatlan, engobe-festósú darabbal (50. kép). Ennél a két darabnál is (57 — 58. kép) kör alakú keretbe komponálták a kétfejű sast, de itt a sarkokat nem rozettákkal töltötték ki, mint az egri daraboknál, hanem virágokkal, s a peremnek egy szélesebb felületét ugyancsak virágokkal díszítették.

35 Az említett egri kályhacsempével leginkább a szárnyak tartanak rokonságot. A szárnytöveket kis háromszögekkel díszítik, de ezek erősen különböznek a tárgyalt sümegi töredékektől, törökös íz érződik rajtuk. Bár a többi, e csoportba tartozó darabbal részletekben sok hasonlóságot mutat ez a két kályhacsempe, mégis kiválik azok közül és az egriekkel tart erős kapcsolatot. Ennek okát abban látjuk, hogy ez a két kályhacsempe az erdélyi magyar kályhások munkája, akik szoros kapcsolatot tarthattak a felvidéki fazekasközpontokkal. Véleményünk szerint az Egerben talált 1682-es évszámú és az azzal rokon mázatlan, engobe-festésű kályhacsempék Miskolcon készültek a már előbb említett zöldmázas, lovas alakosokkal együtt. Miskolc jelentős találkozási pontja lehetett az erdélyi és felvidéki kerámiai múvességnek is. Itt ötvöződhettek a két irányból jövő hatások, átvették a nékik tetszetős elemeket, de megtartották eredeti sajátosságaikat. Bár az egri darabok hasonlóságot mutatnak az említett erdélyi kályhacsempékkel, mégis mások. Megmutatkozik ez a különbözőség a sas testének, farkának, fejének formálásán és az alkalmazott díszítőelemeken is. Az Iparművészeti Múzeum említett két kályhacsempéjének korát a XVII. század derekára tesszük. Magyar mesterek munkájának tartjuk még azt a zöldmázas kályhacsempét, amelyet 1717ben készítettek. Fent G M monogram olvasható, a sas karmaiban kard és jogar, mint a XVII—

XVIII. 180