Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kozák Károly: Kétfejű sasos kályhacsempék Magyarországon 165-200

Ennek a típusnak alapján határozzuk meg az előtte tárgyalt rokon típusokat — és természetesen a budai várban talált néhány zöldmázas, kétfejű sasos töredéket is —• a XVII. század közepe tájára. A rokon típusokat nem sok idő választhatja el az 1647-es típustól. A formai eltérések csak kvalitásbeli különbséget mutatnak, a kompozíció azonossága az ismertetett töredékek alapján is felismerhető (korona, karmok, farok). A két típus közti kapcsolatot azonban elsősorban a combok és nyakak háromszögekkel (mélyített és kiemelt) történt ábrázolásában véljük megtalálni, amelyet ugyanazon gondolat kétféle módon való megfogalmazásának tartunk. A budai várban talált darabok a vár visszafoglalása után kerülhettek Budára a Dunántúlról, ahol régebbi negatívok alapján készülhettek. A legtöbb kétfejű sasos, zöldmázas kályhacsempe-töredék abból a típusból került elő a sümegi várban, amelyen a sas mellén egy kétkapus, vártornyos címer van, M F ING INS 1670 monogrammal, felirattal (talán jelmondat rövidítése) és évszámmal. Ebből a típusból való az a darab is, amelyet Rómer Flóris a múlt század második felében lerajzolt Sümegen (44. kép). Ezt írta a kályhacsempe-töredókről: ,,. . . kályha fiók a Sümeghi várból, kétfejű sas csinosan kidolgozva . . ."

23 A sas, a címer és négy sarokban elhelyezett virágos, leveles díszítés igen jó kézről, ízlésről tanúskodik (45. kép). A szárnyak és farok tollai, a korona, a jogar, valamint a lábak aprólékosan, gondosan kidolgozottak, igen plasztikusak, mintha egy ügyes kezű szobrász fába faragta volna azokat. Feltételezhető, hogy a negatív fa dombormű után készült. A címer Kőszeg városáé, amelyet még Frigyestől kapott

24 (45. kép). Valószínűleg Sennyei István veszprémi püspök készíttette ezt a zöldmázas kályhát a legjobb nevű sümegi kályhással sümegi várába, püspöki székhelyére. A Sennyei-családnak Vas megyében ós Kőszegen is birtokai voltak, így érthetővé válik, hogyan került a kőszegi címer a sümegi várba. A töredékek legnagyobb része a belső kaputorony E-i sarkából, a belső várudvar oda csatlakozó szelvényéből, a farkasveremből és a farkasverem előtti pártázatos, külső várfal alatti törmelékből került elő, ahová a lefutó csapadék lemosta a belső kaputorony É-i sarkából a törmelékkel együtt a kályhacsempe-töredékeket is. így kerülhettek hasonló töredékek a közbeeső farkas verembe is. A lelőhelyek alapján az a feltevés alakult ki bennünk, hogy a belső kaputorony első emeletének E-i sarkában állhatott ez a zöldmázas, kétfejű sasos kályha — abban a szobában, amelyet a XVII. századi inventárok ,,úr szobájá"-nak neveznek. E feltevés mellett szól az a tény is, hogy a belső kaputorony mellett levő ,,darabontok szobájá"-nak K-i sarkában egy kemence alapjait tártuk fel, a két helyiség e része közötti fal pedig erősen lepusztult, nyilván azért, mert ebben a falban helyezkedett el a két tüzelőtér közös kéménye, amely a boltozatok leszakadásakor teljesen elpusztult. Ez a típusú kályhacsempe is hasonló anyagú, sárgára égetett, hátsó lapján durva vászon lenyomatai láthatók. Minden bizonnyal ehhez a kályhához tartozott az a delfines darab, amely az öregtorony ENY-i sarkán feltárt árnyékszék aknájából került elő (47. kép). A fenti típushoz való tartozását jelzi a két delfin között alul elhelyezett virág, amely egészen olyan, mint a tárgyalt kétfejű sasos kályhacsempe sarkaiban elhelyezett virágok. Tulajdonképpen csak a tetejéről hiányzik egy korona, amely egy Nagyvázsonyban előkerült hasonló darabon megvan. Ez a lelet a sümegi fazekasok, kályhások jó hírét bizonyítja; készítményeiket ismerték és kedvelték a környéken. 44. kép. Kétfejű, sasos kályhaesempe Sümegről (Rómer F. rajza) 174