Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kozák Károly: Kétfejű sasos kályhacsempék Magyarországon 165-200

toznak. Ezt bizonyítja a szárnyvég és csőr helyzete, a szalagok, a sas mellébe helyezett, egyik oldalán vízszintes, másik oldalán haránt pólyás címer, a címer körül a sas testét borító pehelytoll és a nyak tollazatát kis, bemélyített háromszögekkel való ábrázolási mód. Ha összehasonlítjuk a sümegi címeres töredéket (21. kép) a budai címeres töredékkel (6. kép), ezeknél a daraboknál is kétségtelenné válik az egyezés, nemcsak a címer, hanem a címer körüli tollazat miatt is. Harmadik fontos egyezés a 3. és 14. képen látható csőröknél mutatkozik. De a csőr alatt elhelyezkedő szalag és a címeres töredékek nem teljesen egyeznek. A sümegi töredékek vizsgálata erre bizonyos fokig választ ad. A 15. és 23. képen bemutatott töredékeken a sas feje, nyaka és az alatta átfutó szalag alapján megállapítható, hogy a 16., valamint a 22. képen látható koronás töredékek is ehhez a típusú kétfejű sasos kályhacsempéhez tartoznak. A 25. képen látható, hasonló koronás töredék azonban kis változást mutat. A sas feje felett levő glória és a korona között nem látunk szalagot, mint az előbb leírtaknál. A sas nyaka azonban mélyített háromszögekkel borított, valószínűleg a 26. képen látható típus csoportjába tartozik, amely abban különbözik a már tárgyalt címeres töredékektől, hogy a nyak a sas testénél is vékony (26. kép), míg a másik típusnál lent vastag és felfelé arányosan vékonyodik (15. kép). Az eddigiekből kitűnik, hogy a sümegi kétfejű sasos kályhacsempék között két nagyon hasonló típus van. Ezt a feltevést erősítik a további töredékek is, amelyek feltehetően ezekhez a rokon csoportokhoz tartozhatnak (28 — 35. kép). Ezeknél a combok, címer, láb és farokrész látható. A tárgyalt típushoz való tartozásukat a címer, a körülötte levő pehelytoll és a farok tollainak a szárnytollakhoz hasonló ábrázolása igazolja. A két rokon típus közti különbség viszont leolvasható a faroktollak közti csekély eltérésből (30. kép). Ehhez a típushoz tartozhat még a 33—-35. képen látható töredék. A 35. képen látható sümegi darabbal mutat rokonságot a budai töredékek közül a 8—9. képen bemutatott töredék. Megállapítható a felsorolt egyezésekből és csekély eltérésekből, hogy Sümegen volt két egymáshoz nagyon hasonló, csak igen kis eltérést mutató, zöldmázas, kétfejű sasos kályhacsempe típus, amelyek közül az egyikhez, a sas csőre alatti rövidebb szalagoshoz tartoznak a budai várban előkerült, ezekkel egyező töredékek is. A felsorolt formai egyezéseken kívül az anyag is minden esetben igen hasonló, finom szemcséjű, sárgára égetett agyag. A töredékekből is megállapítható, hogy egy jó képességű mester munkájával állunk szemben, aki biztos kézzel formálta a kétfejű sast, a koronát és a címert egyaránt; a formák, arányok helyes megválasztásával (18. kép), a részletek finom, ötletes megfogalmazásával, kidolgozásával egy képzeletbeli alak realisztikus ábrázolására törekedett. A tárgyalt darabok Sümegen készülhettek, ahol a XVII. századra a Dunántúl egyik legerősebb fazekasközpontja alakulhatott ki.

22 A fenti feltevést kívánjuk alátámasztani azzal a ténnyel, hogy a sümegi várban 1957—59-ben végzett ásatás során a tárgyalt típusokon kívül még további, más típusba tartozó kétfejű sasos kályhacsempéket is találtunk. A fent ismertetett rokon típusok nívóját nem éri el a 36—43. képen bemutatott, feltehetően egy csoportba tartozó újabb típus. Jól lemérhető ez a címernél (43. kép), amely igen elnagyolt. A combnál ugyan itt is egyéni módon, kiemelt háromszögekkel akarja a mester a tollazatot ábrázolni; de munkája korántsem sikerült úgy, mint az előző típus bemélyített háromszögekkel történt érdekes, jó hatású ábrázolása. A nyaknál is a kiemelt háromszögeket alkalmazta a mester (41. kép). Ennek a típusnak legjobban sikerült része — ha valóban ehhez tartozik — a sas fejei között levő korona (37. kép), a szárny, farok és láb (41. kép). A korona jobb oldalán 47-es szám, a kályhacsempe jobb felső sarkában pedig M betű olvasható (38. kép). Ez a mester is az osztrák—burgund címert ábrázolta, de a címer fölé korona is került. Burgundia címerét a Habsburgok rendszerint Ausztria címerével egyesítve használják, mivel ők Burgundia hercegei is. Ez a típus is hasonló anyagból készült, mint az előző, sárgára égetett és zöldmázas. Az anyag és az ábrázolás alapján bizonyosra vehető, hogy a XVII. században készült, a korona melletti 47-es szám pedig egész pontosan meghatározza a készítés idejét, az 1647-es évet. Ehhez a típushoz tartozó töredékek az öregtorony D-i oldala előtt, a kápolnában és a ciszternában kerültek eddig elő. A 41. képen látható nagyobb töredék az öregtorony DNY-i sarkánál megtalált árnyékszék aknájából került elő, a XVII. század második felében készült habán kancsókkal és zöldmázas, delfines kályhaoromdíszekkel együtt. 170