Budapest Régiségei 20. (1963)
TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Újlak és Szentjakabfalva helyrajzi adatai az 1702. évi Zaiger tükrében 155-164
Schanzgrabenig kiszélesítik. 17 Ugyancsak egy Schanzgraben megjelölésű árokról emlékszik meg a Gewöhr Protocoll 1719. évi bejegyzése is, amikor annak helyét — a 207. sz. ház fekvésének meghatározása kapcsán — a mai Kolosy tér déli szélére helyezi. 18 Az itt elmondottakból tehát kitűnik, hogy Újlakot ez időben a Szépvölgyi útról jövő kelet—nyugat irányú árok keresztezte, rendeltetése nyilvánvalóan a hegyekből lezúduló víztömegeknek a Dunába való levezetése lehetett. Ennek szükségességét az 1875. június 25-én bekövetkezett felhőszakadás eseményei is igazolják. A Schanzgraben ekkor már nem létezvén, a hegyekből lezúduló víz betörte a jelenlegi templom szentélye alatti kriptát, felrepesztette a szentély padlóját és kifeszítette a templom kapuját, koporsókat és templomi kegytárgyakat sodort magával az úttestre. 19 Az említett árok helyének ismeretében kíséreljük meg most már annak megállapítását, merre haladt az 1355. évi határjárás vonala és mennyiben azonosítható a középkori Szent Jakabtemplom az 1702. évi Zaigerben említett ,,Pfarrkürch"-hel. A jelzett határvonalat a tanulmányunkhoz mellékelt térkép (3. kép) szemlélteti, ezen a határjárás által megadott határjeleket számozással láttuk el. A már közölt latin szöveg magyar fordításban a térképen berajzolt határjelek figyelembevétele mellett a következő leírást nyújtja: A Duna partján lévő két határkőtől (1.) kiindulva és (a Dunának) ugyanezen oldalán egy rövidkét haladva (a határ) egy kerek kőhöz (2.) jut, amely a Szent Jakab-egyház felső végénél azon az úton található, amelyen Újbudáról Óbudára járnak, ennek közelében egy másik kő is van (3.), és innen (a határ) az árok kőpárkányáig megy (4.), és ezen kőpárkányon haladva annak végéig vezet, ahol két új határjel áll (5.), ez határolja a budai (óbudai) egyház Thobsa nevű földjét. Amint a térképek összevetéséből is kitűnik, a határjárás adatai a két templom azonossága mellett szólnak. Megállapíthatjuk azt is, hogy ez a templom a Zaiger idején már nem állott, csupán a helyét tartották nyilván, erre világosan utal az 1700. évi határjárás is, amikor a templom maradványai után kutatva kiemeli, hogy azokat nem találták. Erre utal a Kirchenrechnung már említett közlése is: Újlak lakossága 1705 előtt az óbudai és vízivárosi templomokat látogatta. A Zaiger felsorolásában említett ós „Obere Markh plaz" néven szereplő vásártér középkori eredetét a következők valószínűsítik: Tudjuk, hogy II. Géza 1148-ban a budai (óbudai) prépostságnak adományozta Gézavásár vámját (tributum fori Geysa), ennek a vásárnak helyét egy 1465. évi oklevélből ismerjük; a Szentjakabfalvától délre eső Felhévízen volt. 20 Fügedi Erik a középkori Óbuda helyrajzi és gazdasági viszonyaival foglalkozó tanulmányában 21 mutat rá arra, hogy a forum Geyse adományozásával nyert vásár jogot a prépostság a XIII. században nem Felhévízen, hanem Óbuda területén gyakorolta. Megállapítását azzal indokolja, hogy 1212-ben, amikor II. Endre visszahelyezi a prépostságot az időközben elvett régi jogaiba, már az óbudai vásár vámszedési jogában erősíti meg. Ugyanezen oklevél állapítja meg Óbudának a már említett árok kőpárkányáig terjedő határát is. Az 1212 és 1355. évi határjárásoknak Óbudát Szent jakabfalvától elválasztó vonala — amint első tekintetre is megállapítható — nem természetes és Szent jakab fal va fejlődésének eredményeként létrejött határ; helyzetéből inkább arra következtethetünk, hogy az szükségmegoldásként, a helység települési viszonyainak figyelmen kívül hagyása mellett jött létre. Utvonala egyben kifejezi azt a szándékot is, amely annak megvonásánál érvényesült: ez pedig Óbuda határának a Szépvölgyig való kiterjesztése oly módon, hogy a helység temploma még Szentjakabfalvához tartozzon. Az itt elmondottak alapján tehát felvetődik a kérdés, vajon az óbudai vásártér létesítése nem járt-e együtt Óbuda határának déli irányú kiterjesztésével, amikor is a vásártér az 1702. évi Újlaknak „Obere Markh plaz" elnevezésű terére került. Ennek a térnek Óbuda középkori vásárterével való azonosítását középkori okleveleink közlései sem teszik elképzelhetetlenné. 1355-ben, amikor Óbudának a mai Arpád-híd hozzávetőleges vonalától délre eső részét a préposttól elveszik és a királyné tulajdonába adják, a prépost elesik az óbudai vásár vámszedési jogától, amiért is kárpótlást kap, ez a vásártérnek a királynéi részre való esését bizonyítja. XV. századi oklevelek tanúsága szerint a teret házak szegélyezték, ez ugyancsak fennáll a középkori épületmaradványokon újraépülő Újlak vásárterénél is. A középkorból származó adatok mellett erre a következtetésre kell jutnunk a Zaiger idevonatkozó közléséből is. Ugyanis nem állhatja meg a helyét egy olyan feltevés, amely Újlak vásárterének újkori 162
