Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Gerő Győző: A törökkori Király fürdő : 2. közlemény 137-154

vagy már korábban megsemmisült mosdómedencék maradványait (9. kép). A helyiség kelet—nyugati ten­gelyében állott medencék teljesen megsemmisültek, mert az átalakítások alkalmával e fülkék eredeti hátfalát elbontották. Egykori létezésüket azonban a fülke falainak keresztmetszetében jelentkező beé­pített vízvezetékcsövek jelzik, amelyek a medencék vízellátását szolgáló falikutakhoz tartoznak. A für­dők pusztulása vagy átépítése folytán feleslegessé váló mosdómedencék igen gyakran a keresztény templomokba kerülnek mint szenteltvíztartók. 10 Ezek a medencék rendszerint díszesen faragottak és mintázatuk alapján bizonyos csoportokba oszt­hatók. 11 (A fürdő már említett 1907-es átalakítása alkalmával az eredeti szintet megemelték és a me­dencéknek az új szint fölé emelkedő részét barbár módon levésték.) Csupán az északkeleti fülkében álló medence előlapjának élszedésén találtuk nyomát az egykori díszítésnek. A mosdómedencéknek kifolyó­nyílásuk nem volt (10. kép), a beléjük ömlő víz a pe­remről átbukott a helyiség padozatára. A falikútnál történő mosakodás a tisztálkodást célozta. A nagy­medencébe ugyanis már csak tisztán volt szabad — ós a török fürdőkben ma is úgy van — bemenni. A fürdőző először a falikút, illetve az alatta álló mosdómedencónél lemosdott (11. kép), kis faszuké vei locsolva magára a vizet. A falifülkék padozata, amelyben a kőme­deneék állottak, vörösmárvány burkolattal borított volt, hasonlóan a nagymedencééhez. Ez magasabb volt, mint a medence körüli szint. A délkeleti fülke padozatának egyik burkoló köve egy másodlagosan felhasznált, lapjával felfelé fordított XV. század eleji gótikus sírkő, amelyről a dekoratív részleteket a törökök levésték, csupán a felirat egy része ma­radt épségben. A másik feliratos töredék, amely azonban már reneszánszkori, a nyugati fülke pado­zatának egyik burkoló lapja volt. Feltehető, hogy a törökök e középkori feliratos emlékeket a Vízi­városban állott és a Király fürdőhöz legközelebb eső Szent Péter-templomból hozhatták. A fülkében a mosdómedencétől jobbra és balra egy-egy, majdnem kocka alakú, falazott ülőpad áll; ezeknek ülőlapja eredetileg ugyancsak vörösmár­vány lehetett. Ezek a padok a délkeleti, a nyugati és a keleti fülkéből hiányoztak, illetőleg már koráb­ban elpusztultak. A kupolacsarnokból az északkeleti traktus felé átvezető ív alatt, a falak mellett ugyancsak két épített kőpadot találunk (12. kép). Ezek voltak az ún. szoffák, amelyek pihenőhelyül szolgáltak. Ülőlapjuk ezeknek is hiányzik, délkeleti végüket pedig a múlt 6. kép. A kupolacsarnok szamárhátíves török­kori bejárata 7. kép. Az isztambuli Jeni Kaplidzsa belseje 8. kép. A nagymedence eredeti lépcsőzetének részlete 141

Next

/
Thumbnails
Contents