Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Beriszló Péter és budai szereplése 125-136

39 Lásd alább, 71. jegyzet. 40 A Nerli-család egyik tagja, Jacopo di Tanai de' Nerli, aki akkor a Gonfaloniere di Compagnia tisztét viselte, 1494-ben tevékeny részt vállalt a Medici-család elűzéséből [L. Landucci, Ein florentinisch.es Tagebuch 1450—1516. Das Zeitalter der Renaissance. (Ausgewählte Quellen zur Geschichte der italienischen Kultur. Hsgg. von Marie Herzfeld. I. Serie V—

VI.) I. köt. Jena 1912, 108. old. 1. jegyzet, 110. old.]. A kortárs Commynes ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy személyesen ismerte a Nerli-fivéreket és apjukat is, és ezek igen gazdagok (très riches) voltak (Ph. de Commynes, Mémoires. Historiens et chroniqueurs du moyen âge. Paris 1952, 1326). A szintén kortárs Guicciardini szintén megemlíti Jacopo de' Nerliről, hogy nemes és gazdag ifjú (giovane nobile e ricco), amikor leírja Piero de' Medici elűzését (F. Ouicciardini, Storia d'Italia. Milano 1843, I. köt. 66). A Mediciek elűzése után Firenze kormányát 1494. december 2-án húsz „legnemesebb és legbölcsebb" férfire bízták, akik között megtaláljuk a legtöbb firenzei nagy cég képviselőit, köztük a Nerlieket is (Nerli, Ridolfi, Capponi, Salviati, Popoleschi, Rucellai, Valori, Pazzi, Martelli, sőt a Medicieknek a főággal rivális Pierfrancesco-ága is: Landucci i. m. I. köt. 128). A Pazziak már 1478-ban összeesküvést szőttek a Mediciek ellen (Commynes i. m. 1256— 1257; J. Unrest, Österreichische Chronik M. G. S. S. Nova series XI. Weimar 1957, 85—86). Az elűzött Piero de' Medici megfenyegette firenzei ellenségeit, Jacopo de' Nerlit, Alfonso di Filippo Strozzit, Guglielmo di' Pazzit és Girolamo Martellit, hogy darabokra szaggatja őket, ezért a köztársaság kormánya hozzájárult, hogy ezek fegyveres testőrökkel kísértessék magukat a városban (Landucci i. m. I. köt. 165. old. 2. jegyzet). A századforduló táján a Medici restaurációs-veszély ellen szervezkedők közt ugyancsak megtaláljuk Jacopót, egy-egy Strozzival, Scarfival és Soderinivel (uo. II. köt. 54. old. 1. jegyzet). A család másik tagja, Benedetto di Tanai de' Nerli, több ízben vállal diplomáciai megbízatást a köztársaságtól, így 1501-ben Borgia Cézárhoz, 1513-ban a pápához (uo. II. köt. 60. old., 262. old. 2. jegyzet). Ezekből az adatokból világosan kitűnik, hogy a család a firenzei köztársaság vezető családjai és a Medici-uralom esküdt ellenségei közé tartozott. Bár az idézett adatok is igazolják a család gazdagságát, az a tény, hogy Raggione Bontempi, a legnagyobb Magyarországon élő firenzei üzletember, a Nerli-cég képviselője volt, még inkább alátámasztja ezt. tJgy látszik, hogy mivel a legnagyobb haszonnal járó pápai bankári és franciaországi üzleteket a Medici-cég monopolizálta, amely mellett a kisebb firenzei cégek háttérbe szorultak, a Nerliek üzleti érdeklődésükkel Magyarország irányába fordultak. A Mediciek elűzésében résztvevő patríciusok, köztük a Nerliek, valószínűleg a nyugati üzletekben domináló Medicikonkurrenciától kívántak szabadulni Lorenzo il Magnifico fiának elűzésével. 41 Marnavich szerint a budai vár udvarbíróságát (és az ezzel egybekötött) kun tiszttartóságot is viselte, ez azonban nem igazolható. 42 1516 februárjában még kincstartónak címezi magát (Dl. 94824). Helyettese, Várday Pál, pedig még március 1-ón viseli adminisztrátori címét (Dl. 47142). — A király március 13-án halt meg. Szentpétery I., Oklevéltana naptár. Bp. 1912, 29. Ezután tudomásunk szerint egy oklevél sem nevezi Beriszlót kincstartónak. Pl. 1516. október 31: Beriszló csak bán, de már nem ő a kincstartó, hanem Szálkai, Tanodi i. m. I. köt. 287—288). 43 Fógel i. m. 57. — Lásd még az előbbi jegyzetben idézett varasdi oklevelet is. 44 Uo. 50. — Rokonságukra: Marnavich i. m., több helyen. — Statileo élete: Sörös P., Statileo János életéhez. A pannonhalmi főapátsági főiskola évkönyve az 1915—1916-iki tanévre. Pannonhalma 1916, 3—56. 45 Magyar Történelmi Tár XXIV. 240, 243. — Margalits i. m. II. köt. 500. stb. 46 Molnár E., A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig. Bp. 1949, 282. 47 Stephanus Taurinus: Stauromachia. I. könyv. 491—495. sor. Ed. L. Juhász. Bp. 1944, 15. — Hasonló Szabatkay Mihály éneke is, a Cantio Petri Berizlo: Horváth C, Középkori magyar verseink. Régi magyar költők tára. I. köt. 2. kiad. Bp. 1921, 485—487. — Gerêzdi i. m. 65 — 66, 68 — 69. 48 Szalay i. m. I. köt. 10. 49 Marnavich i. m. 232. 50 Nelepeczy Ferenc, Pzwyth János, Serdyth Vid, Munkovyth Dénes, Challowyth Pál, Bradach Imre, Fánchy Imre és mások (Dl. 104635—6). 51 Ányos Péter, Athalay Mihály, Sándorfalvi Török Mihály, Bánffy György, Déghy István, Onory László. Az 1515-ben még Beriszló felügyelete alá tartozó Jajca várában gyalogoskapitány Győry János és Nagy Benedek (1. 50. jegyzet). — Szabatkay Mihály szerint is a bán huszárai ,,mynd magyarol zolnak" (Horváth i. m. 486). — 1513-ban püspökségi csapatainak parancsnoka (armiductor exercitus) Hathalmi Lázár (Dl. 47050). 52 Horváth J., A magyar irodalmi műveltség megoszlása. 2. kiad. Bp. 1944, 279. 53 Lásd különösen a 12—13. és 16. versszakot. Vö. újabban: Gerézdi i. m. 92. 54 A szlavóniai báni és vránai perjelségi javakat, amelyek a török elleni harcot szolgálták, minden eszközzel igyekezett növelni. 1515-ben a Bradachok eszközölnek ki királyi utasítást ellene, hogy ne csatolja birtokaikat a perjelségi javakhoz (Dl. 33843). Sokkal fontosabb volt azonban a Bánffyak kárára indított eljárása. Bánffy János főpohárnokmester elvéve az egyik Beriszló özvegyét, megszerezte annak birtokát. A bán pedig — lehet, hogy rokonság címén — erőszakkal elfoglalta azt, amely három várból, öt kastélyból és a hozzájuk tartozó uradalmakból s districtusokból állott (Dl. 33636—42, 34188, 104606). Halála után várnagyai mint királyi uradalmat kezelték azzal, hogy Bánffynó férje magtalan halálával a koronára szállott (Dl. 34188). Ez valószínűvé teszi, hogy a bán nem családja hatalmát, hanem a királyi, azaz a báni hatalmat akarta így növelni. A Bánffyak ellentámadását Dvorysthya kastély ellen még életében visszaverte (Dl. 104606). Mindenesetre ezek az elfog 133