Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - G. Sándor Mária: Középkori csontmegmunkáló műhely a budai Várpalotában 107-124

1956, 85. — Feltételezésünket Voit Pál véleménye is alátámasztja. 40 Nagy L., Ásatási napló. 1951. II. 2. 41 Uo. 42 Vármúzeum. Lt. sz.: 51.1009, 52.3202. 43 Uo. Lelőhely: Űri utca 13. 44 Uo. Lt. sz.: 51.274.1. 45 Uo. Lt. sz.: 52.2461, 51.2216, 52.466, 52.835, 501—982/6. 46 Uo. Lt. sz.: 51.307. 47 Uo. Lt. sz.: 52.458. 48 Uo. Lt. sz.: 52.458. 49 A rekonstrukciós rajzok elkészítéséért Ilosfai Józsefnek tartozunk köszönettel. 50 Vármúzeum. Lt. sz.: 51.627. 51 Uo. Lt. sz.: 51.2644. 52 Az ábrázolás a Landauerschen Zwölfbrüderhause című nürnbergi XV—

XVI. századi kéziratból származik. — E. Mummenhoff, Der Handwerker in der deutschen Vergangenheit. Leipzig 1901, 5. t. 2. kép nyomán közöljük ezen ábrázolást. 53 Vármúzeum. Lt. sz.: 51.625. 54 Uo. Lt. sz.: 51.2637. 55 Országos Levéltár. DL. 25268. Az idézett oldevélre Balogh Jolán volt szíves felhívni figyelmünket, akinek ezúton is köszönetet mondunk. Az oklevél olvasását Kubinyi Andrásnak köszönjük. 56 K. Mollay, Das Ofner Stadtrecht. Weimar 1959, 106. old., 122. cikkely. 57 Az 1510 körüli időből származó budai dézsmajegyzék egy Antoni Nyrő nevű ,,iztergáros"-t említ, kinek 22,5 köböl bortermése volt. (Dézsmajegyzék. 16. old.) Az adatért Szűcs Jenőnek tartozunk köszönettel. 58 Kemény L., Kassa középkori ipara és kereskedelme. Történeti Tár (1889) 184. 59 Szűcs J., Városok és kézművesség a X.V. századi Magyarországon. Bp. 1955, 120. 60 Comenius i. m. 162. 61 Szűcs Jenő szíves szóbeli közlése. 62 A palotában működött műhelyekre vonatkozólag lásd: F. Tóth R., Gótikus kőfaragóműhely Mátyás korában. Bud. Rég. XVIII. köt. Bp. 1958, 365—379. — Voit—Holl i. m. 63 Szamota I., Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. Bp. 1891, Bertrandon de la Brocquière utazása (92. old.). 1433-ban Budán járva megemlíti Zsigmond palotájának építését, és említést tesz az itt dolgozó külföldi kézművesekről. 64 Singer—

Holmyard—Hall i. m. 220. kép. Az 1600-ból származó ábrázolás az asztalosműhelyben együtt dolgozó esztergályost ábrázol. Ugyanezt láthatjuk: Comenius i. m. 65 Erre Voit Pál volt szíves felhívni figyelmünket. 66 Margarethe Feldhaus szíves levélbeli közlése. 67 G. Sándor M., Középkori magyar csontművesség. (Kézirat, 1958.) G8 Az Úri utca 13-ban előkerült hengeres csont fúrónyél az egykor itt levő középkori sikátorból átépített földszinti helyiség török boltozatának feltöltéséből származik, ahova másodlagosan került. Az Úri utca 4-ből származó darabunk az udvar nyugati részében feltárt barokk-kori helyiség padlószintjén került elő a betöltésből. (Gerő Győző ásatása.) 69 A pécsváradi apátság kézművesei között 1015-ben tizenhét esztergályost találunk. Domanovszky S., Magyar művelődéstörténet. I. köt. 555— 556. Az 1055. évi tihanyi alapítólevél birtokadományozással kapcsolatban esztergályost is említ: Erdélyi L., A tihanyi apátság története. I. köt. 439. 70 A Staré Mësto-i ásatás során előkerült csontmegmunkáló műhely leletanyagának összefoglaló feldolgozása: V. Hruby, Slovenské kostene predmety a jejich vyroba na Morave. Pamatky Archeologicke (1957) 118—213. E műhely leletanyagában esztergályozott tárgy nincs. Az egyéb morvaországi csontleletek között sem találunk esztergályozott darabokat. A Staré Mésto-i agancsmegmunkáló műhely leletanyagát átnézve módunkban volt megfigyelni, hogy az agancs megmunkálása hasonlóképpen törtónt, mint a budai műhelyben, egészen az esztergályozás munkafolyamatáig. Itt a henger alakú tárgyakat sem esztergályozták. A brnói múzeum igazgatójának, V. Hrubynak tartozunk köszönettel, hogy az anyagot tanulmányozás céljára rendelkezésünkre bocsátotta. Az ő véleménye szerint is budai anyagunk az első Közép-Európából ismert csontesztergályozó műhely tárgyi emléke. — A cseh anyagot J. Kavan Vyznam zpacovani kosti ... című, 1956-ban készült diplomamunkája dolgozza fel. (Kézirat.) Ezúton is köszönjük a munka tanulmányozásának lehetővé tételét. — Esztergályozott csontanyagot itt sem találtunk, annak ellenére, hogy vannak olyan darabok, amelyek igényelték volna az esztergán való megmunkálást. Kavan szerint a XI. századtól ismernek okleveles említést az esztergályozásra. — A lengyel X—

XII. századi csontanyagot E. Cnotliwy tanulmányából (Materialy Zachodnio Pomorskie ív. Szczecin 1958, 155—223) ismerjük, amely a csehszlovákiai csontanyaggal mutat hasonlóságot. Esztergályozott tárgyakat ebből a Avolini anyagból sem ismerünk. — Németországban a hamburgi rógi város ásatásából került elő X—

XI. századi csontanyag, s az eszközök készítéséből származó hulladók. Ezek sem esztergályozott tárgyak: R. Schindler, Ausgrabungen in der Hamburger Altstadt. Hammaburg I (1948) 325—33; H. Gerd Steffens, Die Ausgrabungen in der grossen Reichenstrasse zu Hamburg. 1953—54. Hammaburg X (1954—55) 107. — R. Schindler szíves levélbeli közléséből van tudomásunk arról, hogy eddig középkori esztergályozott csontanyagot nem ismernek Hamburgból. 71 A tanulmányok részben a használati edényeket, kályhacsempóket és majolika padlótéglákat dolgozzák fel: H oil I., Használati ós díszkerámia a budai várpalotából. Arch. Ért. (1952) 179—186; uő., Adatok a középkori magyar fazekasság munkamódszereihez. Bud. Rég. XVII. köt. Bp. 1956, 177—194; uő., Középkori kályhacsempék Magyarországon 1. Bud. Rég. XVIII. köt. Bp. 1957, 211—279; Parádi N., Technikai vizsgálatok népvándorláskori és Árpád120