Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kőszegi Frigyes: Adatok a főváros korai vaskori történetéhez, HA A-B 11-22

KŐSZEGI FRIGYES ADATOK A FŐVÁROS KORAI VASKORI TÖRTÉNETÉHEZ (HA A—B) A főváros ós környéke őstörténetével számos jelentős tanulmány foglalkozott az elmúlt évtizedek folyamán. Az első komolyabb jellegű összefoglalás még a század elején született meg Nagy Géza tollából.

1 A szerző a minket érdeklő korszakot túlnyomóan csak szórványleleteken keresztül ismertethette, így számunkra sokkal nagyobb jelentőségük van azoknak a mintegy negyed évszázaddal ezelőtt megjelent tanulmányoknak, amelyek alapját elsősorban már hiteles leletegyüttesek alkották. Tompa Ferenc egy kisebb, majd néhány évvel később egy hosszabb lélegzetű dolgozatában részletesen ismertette többek között Budapest koravaskori történetét is. Országos jelentőségű tanulmányával együtt ezek kora vaskori kutatásunk fontos stádiumát jelentették.

2 A második világháború után egyre inkább kibontakozó kutatásunk meglehetősen elhanyagolta a tárgyalt korszakot, és a felszabadulás utáni évtizedben alig néhány anyagközlés jelent csak meg.

3 Bár még az 50-es évek elején sem rendelkeztünk a háború előttinél lényegesen több, hiteles leletegyüttessel, mégis elkerülhetetlenné vált meglévő leleteinknek az újabb csehszlovák és osztrák tudományos eredmények alapján történő korszerű átértékelése. A Dunántúl, szorosabban véve a Duna-kanyar vidéke koravaskori leletanyagának új rendszerbe való foglalásával elsőnek Patek Erzsébet próbálkozott, és egyúttal az illető korral szorosan összefüggő történeti kérdéseket is felvetette.

4 Mivel a főváros körzete a tárgyalt területrész egyik fontos centruma, kora vaskori kutatástörténetünk e következő állomása döntő jelentőségű volt Budapest őstörténete szempontjából is. Az utolsó öt évnek a korszakot érintő kutatásai valamivel nagyobb iramban haladtak előre és néhány újabb temető s telep feltárását eredményezték.

5 Ugyancsak az utóbbi időszak alatt sikerült a magyarországi kósőbronzkor leletanyagát elkülönítenünk, és bizonyos fokig tisztábban látunk a későbronzkor—kora vaskor átmenetének kérdésében is. Az elmúlt néhány év folyamán megpróbálkoztunk a Dunántúl területét megszálló váli kultúra eredetének és belső időrendjének tisztázásával.

6 Ugyanakkor mindezek a problémák még korántsem oldódtak meg kielégítő mértékben. így pl. nem ismerjük a váli kultúra kikristályosodásának folyamatát, viszonyát az itt talált lakossághoz, belső, területi' tagozódását, a kultúra Hallstatt-kori (Ha C—D) továbbfejlődését stb. A felsorolt kérdések nemcsak általánosságban a Dunántúl területét, hanem egyben a fővárost és vidékét is szorosan érintik. Számos hiteles és szórványos leletegyüttes alapján viszonylag tisztán áll előttünk Budapest és környéke őskori történetének egész problematikája. A bronzkorral kezdve elsősorban a nagyrévi és a vatyai kultúra említhető, amely kultúráknak több temetője és telephelye is ismert a tárgyalt területről. Egyaránt megtalálták ezeket a Duna mindkét oldalán. A vidék sűrűn lakottsága elsősorban a körzet fontos átkelőhelyeivel magyarázható, amelyek a váci folyószakasz mellett a Duna-kanyar, de talán az egész középső Duna vidéke legjelentősebb révhelyei voltak. Jelentőségükben ezek még a kőkor fiatalabb szakaszába is visszakövethetők, utalva itt pl. a nagytétényi sírra. A közelmúlt folyamán megjelent néhány tanulmány hozzávetőlegesen tiszta képet fest az ország fiatalabb bronzkori fejlődéséről és a korszak kialakításában szerepet játszó halomsíros kultúra helyi csoportjairól.

7 Tárgyalt területünkről több olyan leletet is ismerünk, amely a kérdéses időszakaszt képviseli. Itt a rákospalotai bronzkincs mellett

8 a solymári Várhegy leletei

9 11