Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Czagány István: A budavári gótika építészeti tipológiája : 1., Félköríves záradékú ülőfülkék 85-105

nyer ezen az emléken. Az élszedés az ívkövekről itt sem fut át megszakítás nélkül a pillérekre, hanem a vállvonal fölött megállítást nyer ugyanúgy, amint ezt a legkorábbi fülketípusoknál láttuk. Az önálló típus a Hess András tér 4. sz. északi kapualjának északi (21. kép) és déli (22. kép) falában levő három-, illetve eredetileg ötfülkés két sedile-sor. A tipológiai csoport sajátságaitól némileg eltér, mivel záradéka nem egyszerű félkörív, hanem két negyedkörre emelt félkörív, amelyen az élszedés helyén negyedkörös horony fut végig. Ennek megállítása — csak a fülkesorok végén —- gömb cikkelyből alkotott gombban végződik, ami az eddigi ismereteink alapján legkorábbi sajátságnak nevezhető. Hasonlóképpen az is korai vonás, hogy a negyedkörös horony a közóppillérek felett, a vállkövek alján körbefut és nem megy át a pillérekre.

20 A mondottak egybevetése alapján mindkét ülőfülkesor az Anjou-kor közepe tájáról származtatható; a fülkék páratlan (három, öt) száma a korai építési periódushoz való tartozásukat igazolja. Formatani fejlődés szempontjából kiemelkedő jelentőségűek, mivel a két negyedkörre emelt félköríves záradék a későbbi gótikus orrtagbontás legkorábbi előfutára, amelyből a primer, szekunder, valamint tercier profilos orrtagok rendkívül gazdag sorozata fejlődik ki a későgótika korszakának végéig. Ugyanezt bizonyítja a Fortuna utca 13. sz. kapualjának hasonló ülőfülkesora is, amely szintén átmeneti típus, de a csúcsívhez inkább hasonló záradéka miatt a csúcsíves záradókú ülőfülkék tipológiai csoportjánál fogjuk tárgyalni. Összegezve az első tipológiai csoportról mondottakat, állíthatjuk, hogy ennek a csoportnak az ülőfülkéit formatani szempontból a félköríves záradók, a konzolmentes, pilléres szerkezet és a profiltalanság mellett csupán az élszedés alkalmazása jellemzi. Ez utóbbi használatának korai sajátsága az, hogy a záradékkövekről nem fut át megszakítás nélkül a pillérekre, hanem a vállvonal felett történt megállítása után a pilléreken újra indul és alul a padka fölött áll meg. Mint legkésőbbi sajátság, ugyanez visszatér a posztgótikus emlékeken is akkor, amikor a fejlődés hanyatló szakasza visszafordul a korai formakincshez a gótika más emlékein is. A megállítás a legkorábbi emlékeknél gömbcikkelyből alakított gombbal és külső élre kimetsződő hullámíves, álló levélkemotívummal történik. A későbbi emlékeknél a homloksíkon 45°-os, majd 60°-os külső élre kimetsződő háromszöggel nyer megoldást. A legkésőbbi fülkéknél félgúlával, végül a posztgótikusaknál feltehetően a homloksíkra merőleges, vízszintesen fekvő háromszöggel történik ugyanez.

21 A legkorábbi ülőfülkesorok az Anjou-kor elejéről, a későbbiek a Zsigmond-kor végéről származtathatók, míg a legkésőbbinek eredete már a XVI. századra tehető. Az idetartozó, de formatani szempontból önálló (egyetlen) típus magában hordja a gótikus stílus további fejlődésének — nevezetesen a virágzás korának végén meginduló orrtagbontásnak— a csíráit. A részletesen ismertetett ülőfülkék legnagyobb része—relatíve — korai, jóval kisebb százaléka érett, legkisebb hányada pedig későbi gótikus alkotás, ami által ez a tipológiai csoport zömében korai gótikus jellegűnek minősül a többi csoporttal szemben. 7* 99