Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98

gában építteti Erzsébet kedvelt klarisszáinak kolostorát is, akiknek körében gyakran tartózkodik, végrendeletében ide kíván temetkezni. A „felső kápolna" megjelölés két királynéi kápolna létezésére utal, a felső nyilvánvalóan a Kammerhofbeli Szt. Márton-kápolna, amelynek berendezéséről és kegytárgyairól hagyakozik, az alsó pedig valószínűleg az óbudai királynéi vár Szt. Erzsébet-kápolnája, amelynek nevét Hunyadi János özvegyének egy 1477. évi adományleveléből ismerjük.

152 Egy további rezidenciális királyi kápolna hajdani létezésére egy késő-újkori adat szolgáltat támpontot, 1728-ban Du Bruiel József Ignác, a pozsonyi vár káplánja a királyhoz intézett beadványában rámutat a várkápolna szegényes berendezésére, amelyet csupán egyetlen oltárkép díszít és kéri, hogy a császári-királyi kápolna (capella cesareo-regia) nevéhez méltó felszerelésben részesüljön. A megjelölés régi hagyományon alapulhat: a vár építtetője Zsigmond király, a rezidenciális királyi kápolnák bőkezű pártfogója ; a kápolna hajdani kiváltságos helyzetéhez tehát alig férhet kétség.

153 A kápolnának a királyi házhoz fűződő kapcsolatára utal Ulisses Macciolini olasz festő által 1570-ben kiállított nyugta is, aki a pozsonyi várkápolnában Károly főherceg megbízásából végzett festői munkákat.

154 Feltételezhetjük, hogy a rezidenciális kápolnák száma az itt felsoroltakét jóval meghaladta, ós minden jelentősebb királyi vagy királynéi vár kápolnája ezt a intézményt képviselte. A királyi kápolnák intézményének ismertetésénél végül foglalkoznunk kell a király környezetében már korán feltűnő királyi káplánok (capellani domini regis) és királyi kápolnaispán (comes capellae regiae) szerepével is. Az irodalomban Balics György,

155 Miklossy Zoltán

156 és Kumorovitz L. Bernát

157 foglalkozott a kápolnaispánság intézményének kérdésével. Balics csupán két helyen — Székesfehérváron ós Veszprémben — tételez fel királyi kápolnákat mint I. István, illetve Gizella királyné alapításait, szerinte ezek mellett működő káplánságból alakult ki a királyi, illetve királynéi kancellária. Miklossy szerint a királyi capella a királyi capellanusok konventszerű testülete volt, élén a kápolnaispánnal, tagjai a scolasticus, cantor és magister, ennek bizonyítására azonban nem sorol fel meggyőző érveket. Kumorovitz kimutatja, hogy a királyi kápolnaispán feladata III. Béla idején a királyi pecsét őrzése, s oklevelek pecsótelése volt. A királyi udvarnál betöltött hatásköre később, a XII. század nyolcvanas éveiben kibővül, átveszi a bizalmas jellegű királyi gyűrűspecsét őrzését is. 1374-ig saját nevében, de királyi pecsét alatt mint hiteles hely, királyi okleveleket állít ki, ugyancsak ő tölti be a királyi levéltár őrének tisztét is. 1374 után hiteleshelyi működése megszűnik ós az udvari bírósággal mint független szervvel működik együtt, ugyancsak oklevélátírást végez a király nevében. 1435-ben ezt a hatáskört azonban az udvari bíróság veszi át, a kápolna tagjai ezután kizárólag egyházi téren tevékenykednek. Fehórpataky a királyi kancellária kialakulásáról írt munkájában szintén foglalkozik a kápolnaispánoknak a királyi udvarnál betöltött szerepével.

158 Megállapításai szerint a királyi káplánok egyeteme alkotta a királyi capellát, ezeknek tevékenységi köre a XI—XII. században oklevelek kiállítására is kiterjed, a kápolnaispán feladatköre az oklevelek pecsótelése. III. István idején a királyi capella intézményéből válik ki a kizárólagosan közjogi funkciót betöltő királyi kancellária. A nyugati fejedelmi udvarok clericusainak szerepével foglalkozó külföldi irodalom a magyar kápolnaispánsághoz hasonló szervezeti viszonyokat mutat ki. H. Bresslau szerint az udvaroknál működő lelkészek (capellani) összességének neve idővel szintén capella, ennek főnöke ós vezetője az archipresbiter, custos capellae vagy primicerius capellae, ez az udvari tisztség első ízben Pipin idején tűnik fel, Jámbor Lajos idején pedig már mint főkáplánt (Erzkapellan) említik.

159 H. Schaller szerint a frank királyok udvari káplánjai, a fejedelmek tanácsadói, mint tudósok, költők és művészek kimagasló szerepet töltenek be koruk udvari életének kialakításában, mint az udvar írástudó tagjai pedig kezdetben ellátják a kancellária teendőkörét. Hatáskörük kiterjed a bel- és külpolitikára, egyházi vonatkozásban pedig ők gyakorolják a királyi egyházak feletti felügyeleti jogkört. A szicíliai királyságban a capellanus maior vagy magiste capellanus a királyi udvartatás püspöke, akinek joghatósága az udvari káplánok összességére, az udvartartás tagjaira, valamint az udvari és fejedelmi egyházakra terjed ki, úgyszintén világi viszonylatban a kancelláriára és egyéb közjogi hivatást betöltő udvari szervekre.

160 A cseh kápolnaispáni címről II. Ferdinándnak egy oklevele még 78