Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98

megyékig terjedő szakaszán az összes szigetet is. Ágnes királynénak 1296. évi okleveléből értesülünk arról, hogy a királyné elődei által a püspöknek adományozott nagyszigeti tizedeket, amelyeket ő — rosszakaratú tanácsadóira hallgatva — elvett, újból visszaadja a püspöknek.

107 1297-ben az esztergomi érsek felhívja a veszprémi püspök ós a szentendrei főesperes ellen fellázadt nagyszigeti papokat a megyéspüspök iránti engedelmességre.

108 1327-ben a veszprémi püspök az érseki zsinaton azzal vádolja az esztergomi érseket, hogy tőle a visegrádi, Örsi, csíki, sasadi, segesdi, leveldi ós nagyszigeti plébániákat elfoglalta.

109 A közölt események azt mutatják, hogy az érsek és püspök között támadt hatásköri villongás az említett plébániák exemptus-jogállása körül keletkezett. A királyi birtokon levő plébániák tizedeinek a megyéspüspök részére történt átadása a kegyúri jogok és az érseki joghatóság feladásával járt, ez érthető módon váltja ki a régi jogaihoz ragaszkodó papság ellenszegülését. A püspöknek azon vádja, hogy az érsek az említett plébániákat elfoglalta, nyilvánvalóan arra vezethető vissza, hogy a papság újból megtagadta a püspöki joghatóság elismerését és önként helyezte magát az érsekség alá, bár nincs kizárva, hogy ennek előidézésében az érsek keze is benne volt. De nemcsak a Csepel-sziget plébániái, hanem az ország más részein fekvő királyi birtokok egyházai között is akadnak olyanok, amelyek hasonló eredetre mutatnak. A XIII. századi közlések ugyanis a Buda környéki és Csepel-szigeti plébániákéval hasonló jellegű joghatósági perekről számolnak be. A joghatósági viszonyok utalásai mellett felmerül egy másik szempont is, amely hasonló irányba mutat. Amint a Buda környéki kápolnák további sorsával foglalkozó fejezetekben látni fogjuk, a kápolnák egy része a megváltozott viszonyok mellett is megőrzi régi egyházi kiváltságát és exemptus plébániává alakul át. Ez az átalakulási folyamat a XV. században fejeződik be, ennek a kornak egyházi viszonyairól pedig forrásaink már részletes tájékoztatást nyújtanak. Az érseki joghatóság alatt álló exemptus intézményekről az esztergomi káptalannak 1397. évi visitatiója számol be.

110 A kimutatás „bénéficie et dignitates extra ecclesiam sed subiecta" cím alatt az exemptus prépostságok és apátságok felsorolása után a következő plébániákat említi : Buda, Pesth, Wyssegrad, Pathak, Lamperzaza, Zewles, Wyhel, Segesd, Aranyas, Nagh Komar, Galambok, Apaczya Vasarhel, Kys Kaz, Leweld, Papa, ugyancsak a szebeni és brassói esperességek Erdélyben. Az itt felsorolt plébániák múltjáról beszámoló adatok vizsgálatánál a következőket állapíthatjuk meg : A budai plébánia keletkezésének körülményeit ismerjük, a tatárjárás után Űjbudavár felépítése idején létesül. XXIII. János pápa 1410. évi bullájának tanúsága szerint az egyház királyi kápolna eredetű, plébániaj el legét a tatárjárást követő időkben átépítésével egyidejűleg nyeri el. A kápolna eredetének és múltjának részletes ismertetésére a kispesti egyházakat tárgyaló fejezetben térünk ki. Hasonló a helyzet a Duna bal parti Pest plébániájánál. Rámutattunk arra, hogy az itteni birtoklási viszonyok az Árpád-ház korai foglalására utalnak ós területe szintén királyi birtok volt. A plébánia királyi kápolna eredetét okleveles adat is valószínűsíti. IV. Béla 1237-ben Pest egyházának kegyuraságát a Duna jobb parti Kispest királyi kápolnáival együtt a bélakúti apátságnak adományozta,

111 szándéka azonban — mint arra Kispest múltjának ismertetésénél rámutatunk — az esztergomi érsek magatartásán hiúsul meg. Ugyanerre mutat IV. Bélának egy másik oklevele is. 1244-ben Acus pesti plébánost ,,capellanus noster"-nak nevezi.

112 Városi privilégiumokat felsoroló királyi oklevelek nem egy esetben biztosítják a polgárság részére az egyháziak exemptus jogállását. Pest város plébániája is ezen, az alapon őrizhette meg régi kiváltságát. Visegrádot szintén korai királyi birtoknak kell tekinteni. Ezt későbbi korokra nézve okleveles források is alátámasztják. Az itt folytatott régészeti kutatások eredményei bizonyítják, hogy a római korból fennmaradt castrumot a XI —XII. században is lakták, valószínű, hogy ez az erődítés volt Salamon fogságának helye is, a hagyomány ugyan ezt az eseményt hibásan a ma is álló toronyhoz kapcsolta, ez a torony azonban csak a XIII. században épült.

113 A veszprémi püspöknek az esztergomi érsek ellen hangoztatott 1327. évi panasza a visegrádi egyházat a Buda környéki kápolnákkal és a Csepel-szigeti plébániákkal együtt említi, ez is exemptus jogállásának korai eredetére mutat. Lamperzaza (Beregszász) és Zewles (Nagyszőllös) lakosai (hospesek) a XIII. században a tatárjárás után kapják kiváltságaikat. IV. Bélának „Luprechtzaza seu Beregzaz" hospesei részére adott 1247. évi kiváltságlevele egyházukra vonatkozóan a következőket mondja : „ecclesia verő eorum ad Archiepiscopatum Strigoniensem contineatur et sit sine iurisdictione magistratus",

114 tehát a király a kegyuraságot magának tartja fenn. Nagyszőllös hospeseinek első privilégiuma 72