Budapest Régiségei 19. (1959)

JELENTÉSEK - A budai vár házainak 1957. évi műemléki kutatásai 301-372

A homlokzatkutatás utolsó kérdése a homlokzatvonal törésének vizsgálata volt. Az első elképzelés — miután a törés az északi középkori ház homloksíkján belül esett — az volt, hogy az épület XV. századi átalakítása előtt itt korábban két, egymással tompaszögben találkozó homlokzatú ház lehetett. Ennek a feltevésnek azonban határozottan ellene szólt, hogy a törésvonalban húzott kutatóárokban a falalapozás teljesen összefüggő volt. A fal alapozása egyébként a kapukeret alatt kijjebb ugrott az alapozás falsíkjánál, s ehhez a kiugráshoz elbontott végű kis keleti, tehát az épület homloksíkjára merőleges irányú falcsonk (esetleg kapu fölötti erkélyt tartó fal maradványa) csatlakozott. Az árokban a mai utcaszint alatt előkerült a középkori utca két korábbi szintje, a szintek között középkori cseréptöredékekkel. A homlokzattörés indokolására tehát más magyarázatot kellett keresnünk. Mint említettük, a Haüy-féle térképen a 39. sz., déli ház homlokzata lépcsőzetesen előreugrik az északi ház homlokzata elé. Ez a kiugrás a mai homlokzaton még nem látszik, a homlokzat a kapukeret déli oldalától törés nélkül halad a Nőegylet utcai sarokig. Ha a kapualjtól északra eső homlokzatszakasz irányát meghosszabbítjuk a középkori sarokarmírozásig, az armírozás széle és a meghosszabbított homlokzatvonal között kb. azt a távolságot kapjuk meg, amelyet a Haüy-térkép jelöl. A sarokarmírozás köveinek iránya nagyjából párhuzamos ezzel a meghosszabbított falsíkkal, s így megkapjuk a térképen jelölt lépcsőzetes homlokzatot. A mai, első látásra nem indokolható homlokzattörés okát tehát feltehetően az 1686. évi ostrom utáni első átépítésben kereshetjük, amikor a két épületet egyesítve a homlokzat lépcsőzetes vonalát úgy egyenlítették ki, hogy az egyébként is sérült homlokzatoknál a kapualj déli oldalától a megmaradt sarokarmírozásig húzott egyenes fallal a kiugrást megszüntették s a falat a megkezdett irányban továbbfolytatták az épület sarkáig (58. kép). Az építkezés menetének ilyen irányú alakulása a Zaiger adatainak figyelembevételével — amely szerint a déli ház igen erősen megsérült — még inkább elképzelhető. E megállapítást alátámasztják a felmérések is, amelyek szerint a falvastagság a kapualjtól északra megfelel a középkori méreteknek, míg a délebbre eső falszakaszok vékonyabbak. A XVIII. századitól eltérő, középkori falfelület-részletek is csak az északi falszakaszban mutatkoztak. A barokk falfelületeken (a sarokarmírozás fölött s az épület törésvonalában) több-kevesebb határozottsággal mutatkozó falelválások is a lépcsőzetes homlokzat eltüntetésével kapcsolatos maradványok, s az épület alakulása szempontjából a fent említetteken kívül semmiféle különösebb jelentőségük nincs. A kapualjban végzett kutatások kapcsán inkább csak eddigi elképzeléseinket erősítettük meg, jelentős új leletekre nem akadtunk. A gótikus kapukeret mögött, a kapualj déli falában előkerült egy középkori, a kapuretesz elhelyezésére szolgáló négyszögletes mélyedés. A kapu és a boltszakaszok kezdete közötti rövid, szegmentíves boltozású szakasz oldalfalai részben még régiek, de sok bennük a későbbi toldás. Boltozata újkori tégla. A középütt hevederívvel elválasztott négy boltszakasz oldalfalain a vakolatleverés alátámasztotta az egyéb, tervrajzokból már ismert építéstörténetet : alakításokat, nyíláselfalazásokat. Az északi kapualjoldal udvar melletti két boltszakaszán a sima vakolat alól előbukkant az utolsó átépítés alkalmával elfalazott négy ajtó, ill. ablak, közvetlenül a boltozat tövében a középkori falsíkok maradványaival. Nem valószínű, hogy ezekben a boltszakaszokban a későbbi áttörés előtt ülőfülke lett volna, legalábbis a jobboldali, tehát az udvartól számított második boltszakaszban nem, mert az eredeti falsíkból nagyobb darab maradt meg, mint amekkora a meglevőkkel azonos nagyságú fülkék jelenlétét lehetővé tenné. Kisebb fülke vagy középkori ajtó természetesen bármelyikükben lehetett. A vakolatleverések még nyilvánvalóbban megmutatták, hogy a különféle építkezések kapcsán az eredeti középkori részleteken több helyütt változtattak. Az első két boltszakasz bordáinak profilját — amelyek Arányi szerint Budán egyedülállók voltak — lefaragták, a mostani profil egyszerű, négyszögletes keresztmetszetű. Különösképpen a boltindításoknál látszik, hogy milyen nagy mértékben elrontották az eredeti formákat. De átfaragták a többi díszítő részlet — ülőfülkék, hevederívek — nagy részét is. A kapu felőli első hevederiv és az ülőfülkék íveinek találkozásánál (60. kép), a hevederek külső vállvonalánál, a déli oldal kapu felőli ülőfülkéj ének szerencsétlenül kifaragott jobboldali ívindításánál, a középső hevederiv északi oldalánál mind a hozzáértés nélküli alakítás és újrafaragás nyomaival találkozunk. Az ülőfülkéknek az Arányi352