Budapest Régiségei 19. (1959)

JELENTÉSEK - A budai vár házainak 1957. évi műemléki kutatásai 301-372

kapualj kialakítása mai helyén a XIX. század elején, a klasszicista stílusban végrehajtott átépítés alkalmával történt. A feltárt kapualj szintjének meghatározására nyitott kutatóárokban a mai szinttől 40 cm mélységben előkerült a kapualjhoz tartozó köves szint, a burkoló kövek között egy másodlagosan felhasznált konzolkő is helyet foglalt. A köves szint alatt 12 cm-re egy kétségkívül korábbi középkori építkezéshez tartozó ajtónyílás jobboldali élsarkított kávakövének részlete került elő. A kávakő E—D irányú, 67 cm vastag falhoz tartozik, szerves folytatásaként küszöbkő is jelentkezett. A középkori kapualj-szint alatt a betöltési anyag erősen égett és fakorhadékos. A küszöbkő alatt, annak belső oldalán agyagos, fakorhadékos, sima szintet találtunk. A tükörsima agyagos szintet a helyiség belseje felé 25 cm-re 2,3 cm széles ós 2,5 cm magas gát szakítja meg, majd utána ismétlődik az előbbi, 25 cm széles agyagos szint. A fakorhadékos agyagos nívó amellett szól, hogy a helyiség fapadlós volt. A padlódeszkák szélessége 25 cm lehetett, sőt vastagságukra is következtethetünk a szintszakaszokat elválasztó gát, illetve a két padlódeszka között jelentkező hézag magasságából (2,5 cm) (36. kép). Az ajtó baloldali kávakövét hiába kerestük, mert itt a küszöbkő megfelelő része felett egy, a felmenő falból kinyúló kő helyezkedik el. A kő széle megegyezik a felmenő falon jelentkező falelválással. Ez valószínűsíti azt a feltevést, hogy a korábbi épület (amelyhez a feltárt ajtónyílás és padlórészlet tartozott) pusztulása után emelték a fal mai kapualj felé eső szakaszát, ós a korábbi küszöbkő fölé kiugró kő a fal alapozásához tartozik. A kávakőhöz tartozó falat ezen az oldalon is megtaláltuk. Az udvar déli falán keskeny, íves, ajtómagasságú barokk falnyílás került elő vakolateltávolítás nyomán, az íves nyílás elfalazása is barokk. A kapualj északi falában megtaláltuk a pince szellőző ablakában korábban kibontott és bemutatott középkori ajtókeretcsonk további részletét. A ház Balta közre néző oldalhomlokzatán, a köz Úri utcai végében a téglaboltozattal egyidejűleg elfalazott, kétosztatú, keresztrácsos középkori ablak alsó részét bontottuk ki. Az ablak felső részét a boltozat takarja. Kávája élsarkított, az osztó hatszögű, a könyöklő egyenes ós sima. Kora a XIV. századra tehető, bár szokatlan, hogy a kávakövek és az osztó lábazati faragás nélkül állnak a könyöklőn. Ennek oka valószínűleg az, hogy későbbi javítások alkalmával változtattak eredeti alakján (33. kép). Az ablak jobboldali kávakövétől 1,50 m-re falelválás jelentkezett. Nem tulajdonítható véletlennek, mert a boltozattól a járdaszintig töretlen, éles vonalban halad, és az Űri utca felé eső falszakasz anyaga ós falrakásának módja sem egyezik az elváláson túli fallal. Ugyanis itt a falazóanyagban bőségesen előforduló lemezes, kemény kőanyag ott egyáltalán nem található, azonkívül míg itt a nagyjából azonos méretű köveket bizonyos rendszerrel, többé-kevésbé sorosan rakták ós az elválást szorosan egymás fölé helyezett kövek szegélyezik — az elváláson túli fal (Tárnok utca felé) szabálytalan kövekből, rendszertelenül rakott. A falelválás a sziklalapig fut. A mai szinttől 60 cm-re agyagos, kavicsos járdaszint került elő, a fal tövében habarcsnyomokkal, alatta az alapfal 10—14 cm-es kiszélesedése, majd a szikla. Ugyancsak falelválás jelentkezett a téglábóltozat végződése alatt. Feltehető, hogy az eredeti középkori épület, amelyet a sikátor átboltozásával megnagyobbítottak, csak eddig terjedt. Ugyanakkor természetesen arra is gondolhatunk, hogy a téglaboltozat vége a szomszédos ház (ma Űri utca 17. sz.) akkori kiterjedését jelöli. 33. kép. Úri utca 19. sz. A ház déli homlokzatán feltárt gótikus, rácsos ablak (Horler F. felmérése és rekonstrukciója) 331