Budapest Régiségei 19. (1959)

JELENTÉSEK - A budai vár házainak 1957. évi műemléki kutatásai 301-372

íves kőkeret vállköve, amely talán az említett kapukeret kövének egy részlete. Az említett vállkövet műformái alapján a XV. századra tehetjük. A jelenlegi homlokzaton a középkorban itt állott telekhatárt jelentő fal nyomára nem bukkantunk. A déli tűzfalat a KÖZTI kutatta. Kutatásai során az említett helyen elfalazott nyílásokat tárt fel, amelyeket a kapualj ülőfülkéinek tartott. Az újabb feltárás során kiderült, hogy az ülőfülkéknek tartott nyílások nem mások, mint a kapualjból nyíló déli helyiségek bejárati ajtajai (19. kép). A középkori kapualjból nyíló első ajtó elfalazását tovább bontottuk és ennek során megtaláltuk az ajtónyílásnak köríves záródású elszedett keretkövót, amely majdnem teljes épségben volt, valamint az ugyancsak jó állapotban levő küszöbkövet. A helyiség felé — amelyben az ajtó nyílott — szegmentíves homokkőből faragott záródását is megtaláltuk, melynek kváderkövekkel kiképzett egyik kávája is előkerült. Az elfalazás valószím'íleg a XVI. század elején történt, amikor is az ostrom során elpusztult, az Úri utcára merőleges, középkori téglából épült dongaboltozatot építették. A boltváll egy része ugyanis az ajtó szemöldökköve alá van építve. A XVI. század folyamán elfalazott ajtótól kis távolságra a Bástya sétány irányában ugyancsak egy későbbi falifülkének átalakított ajtónyílást találtunk, amely az említett boltozat építésével egykorúnak mutatkozik. Ezt a XIX. század folyamán felifülkének használták és részben a század elején függőleges irányban megszűkítették. A modern fapadló alatt feküdt a középkori ajtóhoz tartozó küszöbkő. Kőkeretnek nyomát nem találtuk, mindössze az ajtó szemöldök része készült egy darabon homokkőből, amelyet délről tóglaív takar. A tűzfal e szakaszán, az utcával párhuzamosan húzódó középkori dongaboltozatnak levésett maradványa látszik. E boltozat nyoma korábbi, valószínűleg XV. századi eredetű belsőhelyiség födémére utal. Korábbi, valószínűleg még XIV. század végi födém maradványa lehet a boltozaton belüli részben levésett konzol csonkja. Az említett ajtónyílásoktól távolabb, a Bástya sétány irányában, ugyancsak előkerült a tűzfalon már a korábbi kutatások során ajtó, közvetlen fölötte egy ablak kőkeretének maradványa. A kutatás a továbbiakban feltárta az ajtó jó állapotban levő küszöbkövét. Az ajtó kávaprofilja ós mérete az első ajtóval teljesen megegyező (20. kép). A kutatás eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze : A mai Úri utca 6. sz. épület déli, utolsó helyiségsora a középkor folyamán tőle délre levő épület kapualja volt. Innen nyíltak a déli helyiségekbe vezető ajtók. Ülőfülkének nyomát nem találtuk. A déli tűzfalon levő konzolos boltozatmaradványok alapján még a középkor folyamán történt három átépítési periódust állapíthatunk meg. Oerő Győző ÚRI UTCA 8. SZ. , Zártsorú, U alakúan beépített, az Úri utca felé egyemeletes lakóház neogótikus homlokzattal. Helyén a középkorban egy lakóépület állott, amelyet 1687-ben Haüy térképén 18-as szám jelzett. 1696-ban, a házszámozások eltolódása következtében, ez az épület lesz a 17-es. A Zaiger szerint ebben az időben még jórészt épségben vannak a falai, boltozatai ós pincéje. 1903-ban az akkori tulajdonos, Széchenyi Gyula gróf, Hauszmann Alajos tervei szerint teljesen átépítteti. A főhomlokzat kutatása során a sarokarmírozáson kívül a földszinten a kapualj és az ablak közötti szakaszon egy félköríves záródású egyszerű élszedéssel díszített gótikus ablakkeretmaradvány került elő, a könyöklőpárkány kis töredékével. A keretkő jobboldali részét a mai ablak elhelyezésekor szedték ki (21. kép). Jóval korábban falazták el. A földszinten az említett ablakkeret részlete és az emelet magasságig felmenő sarokarmírozáson kívül kisebb középkori falmaradványok kerültek elő. A kapualj déli falának kutatása alkalmával S alakú élszedéssel díszített mószkőkonzolon nyugvó, nagyméretű középkori téglákból falazott csúcsíves ülőfülkesor másfél íve került elő (22. kép). Ennek elfalazása még a középkor folyamán történhetett meg. Maga az ülőfülkesor feltehetőleg XIV. századi, amelyhez hasonló eddig még a Vár egyetlen középkori házában sem került elő. 322