Budapest Régiségei 19. (1959)
JELENTÉSEK - Holl Imre: Jelentés a nyéki kastélyépületek területén 1956-ban végzett hitelesítő ásatásról 273-290
Most már kezdődhetett volna a rendszeres ásatás, azonban a tulajdonos f. évi április hó 16-án a munkálatok további folytatását betiltotta és így az ásatásokat be kellett szüntetni. . . V. Jelentés. 1939. május 1. ... a kastélyhoz tartozó második épület feltárásáról. ... A feltárt épület hossza 59,80 m, alapterülete tehát 1004 m 2 vagyis . . . 266 m 2-el nagyobb alapterületű mint az I. épület. Amint azt a három egymás alatt következő hamu és törmelék rétegből megállapíthattuk, az épület háromszor égett le. A két első leégés után újból fölépült, de belső beosztását megváltoztatták. Az első leégés nyoma az eddigi föltárások szerint csak egy, helyenként — így főleg a „P" pont, tehát az épület közepe tájékán — megtalálható igen vékony (átlag 1 cm vastag) hamuréteg. Ez itt egy betonszerű sárgásfehér padlóburkolaton fekszik.... A H. hamuréteg amelyet az elsőtől egy 24 — 26 cm vastag sárga bányakavicsréteg választ el, már vastagabb (6 — 30 cm). Helyenként fa szón darabkák is vannak benne. Itt is azonban a kutató árkokból nem tudjuk teljes képét és terjedelmét a leégésnek megállapítani... E fölött a hamuréteg fölött sárga agyag réteg következik 30 — 40 cm vastagságban. E fölött találtuk meg a legfelső, vagyis fölülről számítva első hamuróteget, 10 — 26 cm vastagságban. Ebből már nagyobb mennyiségű és méretű fa szén darabkák kerültek elő. Fölötte egy törmelék, habarcs- és tégla réteg . . . Az épületet... folyosó határolta. Ennek falai 0,76 — 0,80 m vastagok, nagyobbrészt kőből vannak, a kötőanyag ugyanolyan sárgás dolomitos habarcs, mint az I. épületnél. E folyosónak úgy belső, mint külső falát eddigi megállapítás szerint négy helyen egészen az alap fenekéig elhordták és helyét kő és tégla törmelékkel, habarcs darabokkal töltötték ki. A kő anyagot valószínűleg a XVIII —XIX. sz. folyamán hordhatták el és használták egyebütt föl. . . Érdekes, hogy „ J" sarok pontnál a két falrész tompán, kötés nélkül csatlakozik egymáshoz és ezen a helyen egyik oldalán legömbölyített élű, 80 cm hosszú párkánykő töredék van ugyancsak másodlagosan fölhasználva . . . „A" pontnál a falon át egy 10 cm széles, 40 cm magas rés megy keresztül. Az épület belső részének beosztása az idők folyamán egy-egy leégés után változott. A belső résznek kb. harmadában mintegy 70 — 80 cm széles, agyagba rakott kőfal maradványaira bukkantunk . . . Az épület második leégése után ismét újabb beosztást kapott. Ekkor négy belső folyosófal közé eső részt a hosszfalak irányára merőlegesen hat fallal hét különböző hosszúságú, körülbelül 9,20 m széles helyiségre osztották f öl. . . Az elválasztó falak elég kezdetleges szerkezetűek. Persze az útban levő fák miatt nem lehetett valamennyit teljesen kiásni. E falak a folyosó falakhoz természetesen tompán, kötés nélkül csatlakoznak, alapjuk jóval magasabban van, mint amazoké vagy a már előbb említett agyagbarakott kőfalé. (L. m 13 —m 13 , m 18 —m 18 és a többi metszetet is.) E keresztfalak keresztmetszete trapéz alakú. Felső szélességük 0,35 — 0,40 m, az alsó 0,50-0,60 m. Érdekes a keresztfalak felső lapjának alakítása. Ez ugyanis homorú hengeralakú, tehát vályúszerű és nagyobbrészt vakolattal borított. A vakolaton helyenként tisztán látható a rajta feküdt szálfa külső rostozatának lenyomata, kétségtelen bizonyítékául annak, hogy ezekre a falakra gömbfákat fektettek kötőgerendák gyanánt. Ezeket részben a falaknak a friss feltöltésére készült gyenge alapozása miatt is alkalmazhatták, részben pedig a falkötő vasakat voltak hivatva pótolni. Most már két eset lehetséges : a) vagy a fal folytatása gömbfákból készült ú. n. boronafal volt, amelyet azután benádaltak ós vakoltak vagy pedig a gömbfa felső oldalát vízszintes síkúra ácsolták és arra ismét kő- vagy inkább téglafalat építettek . . . A habarcs egyébként mind a körülfutó folyosónál, mind a keresztfalaknál, egyöntetűnek látszik. Sárga dolomitos kő mészhabarcs, teljesen hasonló az I. épületéhez. Már ez is mutatja, hogy nem lehet nagy a korkülönbség az egyes átépítési időszakok között.... Eredeti padlószínt vagy annak nyomát négy helyen találtunk. Nevezetesen : 1. P pont mellókén az épület belső részén. Ez sárgásfehér színű finom, valószínűleg dolomit homokkal készült nagy mésztartalmú betonszerű burkolat, vastagsága 2 — 7 cm, felülete teljesen sima. Magassági mérőjegye az Adria felett 190,05 — 190,14. Ez a keresztfal alatt is áthalad. 2. N — F között szintén az épület belsejében kő- és téglatörmelékkel vegyes ugyancsak betonszerű, de teljesen durva, egyenetlen felületű, vastagsága 5 — 15 cm. Inkább burkolat ágyazatának látszik. Magassági mérőjegye 190,63. 3. M—N között a folyosón. Ez rózsaszínű finom, alighanem dolomithomokkal, téglatörmelékkel és kavics szemekkel készült, erősen mésztartalmú, nagy szilárdságú burkolat, simított felülettel. Egy helyen deszka lenyomata látszik rajta. Nagyon hasonlít a rómaiaknál használt e nemű burkolatokhoz. Vastagsága 4 — 5 cm. Magassági mérőjegye 189,71. 283
