Budapest Régiségei 19. (1959)

JELENTÉSEK - Holl Imre: Jelentés a nyéki kastélyépületek területén 1956-ban végzett hitelesítő ásatásról 273-290

esetben címersorozat (pólyák, kettős kereszt) részeként. így magyarázható, hogy Bonfini még Mátyás, Oláh Miklós viszont már Ulászló építkezéseként emlékszik meg a vadászkastélyról (6—8. kép). A Garády által kiásott apróleletek közül ma már csak néhányat lehet az I. sz. épülethez kötni (9—11. kép), a vörös ivókupa, a belül zöldmázas fazekak, bécsi grafitos fazék ós a zöldmázas csempe, sarkán kötéldíszzel a XV. század végének, a XVI. század elejének termékei közé jól beilleszthetők. A II. SZ. KASTÉLYÉPÜLET A II. sz. épület DNy-i homlokzatára merőlegesen húzott kutatóárkunk sem az épület előtt, sem a tornác alatt nem eredményezett korhatározó leleteket ; még a falak alapozási mélysége alatt is kevert erdei földet találtunk, s az eredeti rétegződésnek és a Garády jelentéseiben említett szinteknek nyoma már nem volt. Ügy látszik — s ezt a jelentések is alátámasztják

9 —, Garády a feltárások során a kultúrrétegeket ennél az épületnél majdnem mindenütt kimerítette s a falak konzerválása érdekében azok alapozásait is megerősítette, a talajt az eredeti szinteknél mélyebbre süllyesztette, majd újra feltöltötte. Itt tehát a meglevő leletanyagot újabb darabok segítségével azonosítani, illetve réteghez kötni nem sikerült. A kronológiai kérdések tisztázását tehát csak a meglevő jelentések adataiból és egyes említett leletek azonosításával közelíthetjük meg. Garády jelentéseiben ós 1941. évi összefoglalásában

10 többször utal arra, hogy a II. sz. épület több periódusú, illetve háromszor égett le. Feltevése szerint legkorábbi az épület alatt és részben az ÉK-i oldal előtt húzódó agyagba rakott falhálózat, maga a II. sz. épület első periódusában csak a belső főfalakból és a körülvevő tornácból állott, a belső osztófalak, amelyek hót helyiségre tagolják, az utolsó periódusból valók. Minderre abból következtetett, hogy az épületen belül négy különböző mélységű padlószint nyoma mutatkozott és három — egymás feletti — hamuréteg

11 (12. kép). Véleményünk szerint —eltekintve a korábbi periódushoz tartozó agyagba rakott falrésztől — az épület egy periódusban épült ; alaprajza jelentősebb átépítésre nem enged következtetni, falainak kő- és habarcsanyaga Garády megfigyelése szerint is egységes jellegű, az I. sz. épülettel egyező;

12 a belső osztófalak magasabb alapozása és falkötéseinek hiánya csak arra mutat — amit Garády is feltételezett

13 —, hogy nagyobb terhelést nem hordhat. A padlószintek közül a legmagasabb (190,63 m tszf.) a belső helyiségek szintje (lásd a VI—

VII. helyiség metszetét ; 12. kép ; 9—11. kép. Belül mázas fazekak és vörös cserépkupa az

I. sz. kastélyépület területéről. XV. sz. vége—

XVI. sz. eleje