Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: L. Attius Macro pannóniai helytartósága 27-33

NA GY TIB OB L. ATTIUS MACRO PANNÓNIAI HELYTARTÓSÁGA Több, mint száz évig L.Attius Macrónak egyetlen feliratos emléke volt ismeretes Pannóniából, az az oltárkő, amelynek szövege v. Domaszewski olvasásában (CIL III 11077) a következőképp hangzik : Nymphi[s] | sacr. | L. Attius ] Macro j leg. Aug. \ A feliratos oltárkövet 1822-ben a kisigmándi temető kertjében találták és a következő évben Vajda Sámuel kisigmándi református prédikátor publikálta

1

. A kőemlók a múlt század negyvenes éveiben már Kömlődön (Lussonium) volt Sárközy József birtokos tulajdonában.

2 Kömlődön tanulmányozta a feliratot Mommsen, majd a század végén v. Domaszewski.

3 Az irodalomban található legutolsó közlés szerint a kőemléket Kömlődön őrzik.

4 A kisigmándi temetőben már Rómer Plóris nagyon sok római kőemléket figyelt meg. E század harmincas éveiben azután Paulovics közölt innen olyan feliratos és domborműves kőemlékeket,

5 amelyeknél bizonyosra vehető, hogy ezeket Brigetióból hurcolták el ide. Az említett kőemlékhez hasonlóan Attius Macro oltára is Brigetióból kerülhetett Kisigmándra,

6 ami a kőemlék értékelése szempontjából sem közömbös.

7 Az oltárkő feliratát lényegében már Vajda és Rómer is helyesen közölte.

8 Velük szemben Mommsen új olvasást adott (CIL III 4356), amely a külföldi prosopographiai irodalom számára évtizedekig, nálunk viszont napjainkig iránytadó maradt. A római felirattan egyik megalapítója a felirat utolsó sorában olvasható LEG AVG rangot szükségtelenül [pr(o) pr(aetore)] egészítette ki és nagy tekintélyével ezzel alapot adott annak az irodalomban szívósan továbbélő felfogásnak, amely szerint Attius Macro Pannónia superior egyik helytartójának tekinthető.

9 A felső-pannóniai helytartók listájának kritikai feldolgozásakor Ritterling v. Domaszewski föntebb idézett javított olvasását alapul véve, élesen szembefordult a kőemlék korábbi értelmezésével.

10 A hazai irodalomban kellőképp nem értékelt gondolatmenetét érdemes idézni. Ritterling a felirat elemzésénél abból indult ki, hogy Attius Macro a kőemléken az egyszerű legátus Augusti címet használja, a helytartót megillető pro praetore impérium feltüntetése nélkül. Következésképpen Attius Macro az oltárkő állításának időpontjában még nem lehetett tartományi helytartó, csupán légiós legátus. A legátus Augusti cím — Ritterling fejtegetése szerint — a II. században a legátus legionis megjelölésére használt terminus technicus a tartományi helytartó legátus Augusti pro praetore címével szemben.

11 A légiós legátus megjelölésére a legátus legionis terminus csupán a III. századi szóhasználatban jelenik meg. Mindezek alapján Ritterling a következőképp körvonalazta L. Attius Macro pályafutását : 126 körül Felső-Pannóniában a legio I adiutrix parancsnoka volt. Röviddel utána, de valószínűleg még 128 előtt, Hispániában szolgált mint a legio VII gemina felix parancsnoka.

12 Végül 134-ben consul suffectus volt.

13 Kisebb módosítással hasonlóképp foglalta össze Attius Macro hivatali pályáját Edmund Groag

14 és Pierre Lambrechts.

15 Domaszewski olvasásával, illetve a Ritterling—Groag-felfogással szemben epigraphiai szempontból kifogás nem emelhető. A kisigmándi oltárkőnek csupán a jobb felső és alsó széle sérült. A felirat ötödik sorában a Mommsentől javasolt pr. pr. rövidítés még betűkapcsolás esetén is nehezen helyezhető el. A pr. pr. betűcsoport hiánya mellett szólhat, hogy L. Attius Macro hispániai oltárkövén, amelyet •— mint ismeretes — a legio VII gemina felix legátusaként állított, a kisigmándi oltárkő szövegével teljesen azonos szövegelosztást találunk.

16 A kisigmándi oltárkő eredetinek tartható lelőhelye (Bri27