Budapest Régiségei 19. (1959)

JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1958. évben 243-272

A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM LELETMENTÉSEI ÉS ÁSATÁSAI AZ 1958. ÉVBEN A Budapesti Történeti Múzeum 1958. évi leletmentő és ásató munkáját fontos szervezeti változás előzte meg. E szervezeti változást a rógószettudomány fejlődésével együtt járó kutatási igények növekedése tette szükségessé. Tudományunk már a század első évtizedeiben túljutott azon a fokon, amely megelégedett a pusztán tipológiai alapon vizsgált időrendi vagy eltérj edéstani problémák felvetésével. A materialista történetszemléletre való törekvés mindinkább előtérbe állította az egykori élet gazdasági és társadalmi viszonyainak vizsgálatát, ami viszont nem nélkülözhette a kifejezetten „régészeti" emlékeken és azok legközvetlenebb lelőkörülményein kívül, a csupán természettudományos módszerekkel megfejthető egyéb fontos (földtani, éghajlati stb.) tényezők rendszeres kutatását sem. A leletmentéseknek és ásatásoknak azok az anyagi és szervezeti feltótelei, amelyekkel a Budapesti Történeti Múzeum eddig rendelkezett, mind kevésbé bizonyultak elegendőnek a régószettudomány e fejlődő igényeinek kielégítésére. Különösen a rohamosan növekvő építkezések és földmunkák nyomán felmerülő leletmentési feladatok nélkülözték az igényesebb tudományos eredményeket legmegfelelőbben biztosító preventív felderítő tevékenység lehetőségét, a gyors ós mégis maradéktalan munkához elengedhetetlen technikai segédszemélyzetet és nem utolsósorban a bármikor bevethető ásató szakmunkás gárdát. A múzeum vezetősége ezen a helyzeten a Leletmentő és Adatgyűjtő Csoport létesítésével kívánt változtatni. Az egyelőre két muzeológusból, egy geodéta és egy szervező munkatársból, valamint két állandó ásatási szakmunkásból álló csoport 1958 márciusában alakult. Legsürgősebb feladataként rendszeres terepbejárásokkal megszervezte a preventív felderítő és propaganda munkát, s a jórészt ezek eredményeképpen jelentkező leletmentő feltárásokat a szükséghez képest igyekezett technikai segédszemélyzettel és ásató szakmunkásokkal segíteni. Bár a csoport eddigi rövid tevékenysége még korántsem érhette el kitűzött célját és aligha dicsekedhetik azzal, hogy munkája eredményeképpen már minden előbukkanó lelet az összes tudományos igényeket kielégítő módon került a múzeumba, kétségtelen, hogy létesítése első évében végzett feltárások száma az előzőkhöz viszonyítva háromszorosára emelkedett és fejlődés tapasztalható azok tudományos értékében is. A múzeum kutatóinak mind több lehetőségük nyílt arra, hogy már a földmunkákat megelőzően alaposan átkutassák a veszélyeztetett területeket, vagy a szoros értelemben vett leletmentő munkát kisebb hitelesítő ásatásokkal egészítsék ki. Támogatást nyújtott a csoport a kiterjedtebb „B-tóma" ásatásoknak is. Ennek köszönhető — hogy csak a legjelentősebb eredményeket említsük — az Andor utcai rózkori településhez kapcsolódó Budafoki úti temető- és teleprész, a lágymányosi korabronzkori feltárásokat kiegészítő ós újabb jelentős adatokkal gyarapító Mező—

Schönherz utcai és Ulászló úti vatyai kultúrájú telep, kora vaskori topográfiánkat gazdagító békásmegyeri temető anyaga, az ugyanezen a tájon előbukkant késő vaskori falu ; római vonatkozásban : az albertfalvai canabae területén előkerült több lakóhely gazdasági épületeivel és Flavius-korabeli szentélyével, a Király fürdő közvetlen környékén föllelt villa, a Lajos utcában felszínre került újabb katonai erődvonal-rész, a Bogdáni úti IV. századi temető néhány sírja, a szintén IV. századi Brassói úti sír gazdag éremleletével, legfőképpen pedig a Meggyfa utcában kiásott, középső emblémáját tekintve provinciális viszonylatban páratlan szépségű és technikájú mozaik ; a nép16* 243