Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Kozák Károly: A Budapesti Történeti Múzeum-Vármúzeum vasnyelű szakállas puskája 205-211

lettebb voltára mutat a cső végébe erősített rúdszerű vasnyól is, amelynek végét gyűrűs fogantyúvá alakították ki. A gyújtónyílás ugyan még ennél is fent, középen van, de ha összehasonlítjuk az ugyanott közölt 2202. sz. vasnyelű szakállassal, amelynek már fent, oldalt van a gyújtónyílása, feltűnik a nagy formai hasonlóság, főképpen a rúdszerű vasnyélnél. E két hasonló vasnyelű szakállas puskán láthatjuk a gyújtónyílás oldalra való tolódását, a szerkezet fejlődését. Korukat a leírtak alapján 1450 és 1470 között határoznánk meg (6. kép 1—2). A fanyelű vagy nyólbeütős szakállas puskáknál is ez időben kezdenek feltűnni a fent, oldalt elhelyezett gyújtónyílások, s valószínűleg ekkor kezdik meg a régi gyújtónyílások elzárását és azok helyett fent, oldalt elhelyezett új gyújtónyílás fúrását. Wegeli közöl még egy vasnyelű szakállas puskát, amely a legfejlettebb az általa leírtak között. ívesen aláhajló, laposra kovácsolt vasnyolét kétoldalt egykor fa borítás fedte, amelyről a nyélen látható nyílások tanúskodnak. Egyenletesen vékonyodó csövének alján lépcsős szakáll van, hátul a nyél közelében, fent, oldalt elhelyezett kúpos serpenyőjű gyújtónyílást látunk, előtte pedig két-két bevésett, körbefutó vonalat (6. kép 3). A gyújtónyílás közelében Wegeli egy jelet említ,

15 amelyet Forrer részletesebben is leír.

16 Lelőhelye a Bodensee környéke. Wegeli a puska korát a XV. sz. második felére teszi, Forrer 1480—1500 körül készült darabnak tartja. Wegeli rajza ós Forrer leírása szerint kör alakú mélyedésben egy kereszt, abban egy B betű látszik. A lelőhely és a bélyeg alapján Forrer svájci műhelyre gondol. Ez a Wegeli és Forrer által közölt vasnyelű szakállas puska mind formailag, mind szerkezetileg — több esetben részleteiben is — teljes azonosságot mutat a Vármúzeum vasnyelű szakállas puskájával (7. kép 4), a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum Mohácson talált ós Nagy Géza említett dolgozatában leírt két vasnyelű szakállasával (7. kép 1—-2), de legszembetűnőbb a hasonlatosság az előbbi két fegyverrel együtt őrzött, teljesen ép, vasnyelű szakállas puskájával (7. kép 5).

17 Ezen utóbbi fegyveren világosan felismerhető a Wegeli és Forrer dolgozatában leírt, előbb említett mesterbélyeg, amelyet az eddig említett magyarországi vasnyelű szakállas puskákon is megtalálhatunk — gondos vizsgálat után — a gyújtónyílás és a vasnyél között, közvetlenül az irányzék vagy ahol az hiányzik, az irányzóktőke beerősítósóre szolgáló bevésés előtt (4. kép). Még egy ilyen szakállas puskát találtunk a Győri Xantus János Múzeumban, amelynek vasnyelét — valószínűleg miután letörött — úgy alakították át, hogy egy csavar segítségével ágyazathoz erősíthették (7. kép 3). A dolgozatunkban felsorolt vasnyelű szakállas puskák az azonos mesterbélyeg és szerkezeti jellegzetességek alapján kétségtelenül egy csoportot képeznek, másfajta vasnyelű szakállas puskát hazánkban ez ideig nem ismerünk. Minthogy a külföldi szakirodalom egy, esetleg két darabot említ ebből a fajta szakállasból, nálunk pedig eddig már öt darabot találtunk és további darabokra is számíthatunk, Forrer véleményével szemben az a feltevésünk, hogy ezek a vasnyelű szakállas puskák egy hazai műhely készítményei. Feltevésünk támogatására megemlítjük, hogy ezeknek a puskáknak sem a csőtorkolat közelében kovácsolták fel a szakállt, hanem a csőtorkolattól számított kb. első negyednél, mint azt már a fanyelű, nyélbeütős szakállasoknál is láttuk.

18 Táblázaton közöljük az említett vasnyelű szakállas puskák fontosabb adatait (1. 210. old.). A táblázat adatai és a közölt vasnyelű szakállas puskák képei világosan bizonyítják, hogy a magyarországi vasnyelű sza5. kép. Nürnbergi vas- kállasok egy műhely — feltehetően hazai — készítményei. Legerősebb binyelu szakállas puska. ,-, • i , , r , ^7 , XV sz közepe zonyitek az azonos mesterjegy, a szerkezet es a torma hasonlósága. 208