Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szentléleky Tihamér: Aquincumi mécskészítő műhelyek 167-203

porózus példányok kerülnek elő, életlen körvonalak és elmosódott díszítőelemek jelennek meg. Újítás számba megy, hogy az életlen mintát kiöntés után, még nedves állapotban, pontdíszekkel látják el, amelyek erősen belemélyednek az anyagba. Az ujjnyomokból megállapíthatóan a negatív minta anyagát kézzel rágyúrják a modellre (7. kép 5). Ekkor valószínűleg már csak rendes mécseket használnak modellül, mert a sorozatos leformázás miatt az élek határai úgyszólván teljesen eltűnnek. A minta külső oldalát kissé elsimítják, de ott, ahol a finomabb díszítés miatt, például az orrperem rovátkolt felületén, szükséges, az agyagot ujjakkal jobban rányomkodják a lemintázandó modellre és az ujjak helyét később nem simítják el (7. kép 5). Ritkán fordul elő az egyeztető vonás, legtöbb esetben a minta szélét nem egyengetik el, nem vágják körbe. A mester jelzések teljesen eltűnnek. A firmamócs típusnak már csak kései, átalakított és eltorzított formái maradnak meg. A fenékbólyeg legtöbbször már teljesen lekopott, olvashatatlan. Egyetlen éles firmajelzésű negatív mintaalj maradt fenn. Ezen is a felirat hibás, mert az AURE bélyeg felett az F betű fordított (1. kép 4). Megállapítható, hogy a III. század második felétől a minden téren jelentkező válság a mécsesgyártás továbbfejlődését is megakadályozza. Határozott visszafejlődés mutatkozik. A szórványleletekből megállapíthatóan a IV. század folyamán kisebb átmeneti minőségbeli javulás állott be, de Aquincum területének ásatási anyagában mind ez ideig IV. századi mécseskészítő műhely nyomok nem kerültek elő. FÜGGELÉK AZ AQUINCUMI MŰHELYEK MÉCSANYAGA A Kiscelli utca 77—79. sz. alatti fazekastelep (1. kép 1—3, 5—8; 7. kép 1—2; 9. kép 5) MÉCSMINTÁK 1. Lt. sz. 48.159. Sz.: 7, d.: 4,5, m.: 70 cm. — Töredezett, több darabból összeállított modell. Reliefdíszes diseusán körbefutó indából elágazó tölgyfalevelek és makkok. Alján két koncentrikus kör. Festetlen, rózsaszínbe játszó világosokker színű, kevéssé átégett, porózus agyag (1. kép 5). 2. Lt sz. 51.338. H.: 8.4, sz.: 7,5. — Negatív minta. A teljes negatív három részből állhatott. Gladiátorsisak (galea) alakú. Tetején előreugró nyúlvány (crista), a koponyát ós a tarkót borító részen bevésett ékalakú díszítés, szegélyén szőlőindák, levelek és fürtök. Vöröses színű, keményre égetett élescsengésű agyag (1. kép 6; 7. kép 1). MECSEK 3. Lt. sz. nélkül. H.: 10, sz.: 7,3, m.: 2,6, d.: 5,8. — Egyszerű kerek forma. Kicsiny elálló füle külön ráillesztve. Az egész aljat beborító, egy pontban érintkező körök. Festetlen, narancssárga színű, puha, porózus agyag (1. kép 3). 4. Lt. sz. nélkül. H.: 9, sz.: 7, m.: 2,5, d.: 5,8. — Szürkére festett, világosokker színű égetett agyag. Egyébként azonos a 3. számúval (1. kép 1 ; 7. kép 1). 5. Lt. sz. nélkül. IL: 9,1, sz.: 5, 9, m.: 3,2, d.: 4. — I. D. XVII. típus. Egy levegőlyuk, vállán két dudor. Alján elmosódott FORTTS bélyeg. Narancssárga festésű, világosokker színű, porózus, égetett agyag (1. kép 2). A katonai anyagszertár melletti fazekastelep (2. kép; 9. kép 6—8) MÉCSMINTÁK 6. Lt. sz. 32.859. Sz.: 6. — XVII. típushoz közel álló III. típus. Fedőlap töredék. Három orrából kettő teljesen ép, egy töredékes, a mécs testének csak fele maradt fenn. Kiemelkedő discus felületén rózsadíszítés. Töredékesen látható a felfüggesztő karika befogadására szolgáló átlyukasztott kidudorodás. Kiálló illesztő csap. Vastag és széles méretű minta, oldala függőlegesre lesimítva. Világosokker színű keményre égetett agyag (2. kép 1). 7. Lt. sz. 32.857. Sz.: 6,4, d.: 3,5. — XVII. típus. Fedőlap töredék. Az orr egészen és a test háromnegyed részben maradt fenn. Igen éles kontúrvonalak. Két dudor élesen bemólyítve, két illesztőcsap nyoma, világosokker színű, igen vastag, éles csengésű égetett agyag. 8. Lt. sz. 32.849. Sz.: 5,8, d.: 3,3. — XVII. típus. Fedőlap töredék. Az orr egészben és a test háromnegyed részben maradt fenn. Két darabból összeállítva. Elmosódott kontúrok. Két dudor nyoma. Az orr két oldalán kiemelkedő illesztőcsapok. Citromsárga színű, porózus agyag, külseje gyengén lesimítva. 192