Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szentléleky Tihamér: Aquincumi mécskészítő műhelyek 167-203

Az aquincumi mécseskészítés nem megy vissza a hódítást megelőző időkre. Megjelenése nem a korai kereskedő- és iparoscsaládok tevékenységéhez fűződik. Az Itáliában és Germániában már működő, a légiókat kísérő iparosréteg telepedik le a canabaeban, hozzá köthető a mécseskészítés megindítása. Ahhoz, hogy a birodalom távoli provinciáiban helyi iparos műhelyek keletkezzenek, szükség volt képzett szakemberekre és arra, hogy a fizikai adottságok, valamint a készítők képzettsége miatt a gyártmányok technikai kivitelezése ne ütközzék áthághatatlan akadályokba. A mécseskószítós terén is általános technikai egyszerűsödésnek kellett bekövetkeznie, hogy Itáliától függetlenül is működhessenek műhelyek a nyugati provinciákban. Az i. sz. I. században Eszak-Itáliában, majd Galliában lehettek olyan művészek, szakemberek, mesterek, akik a mécsmintákat készíthették.

83 Az I. század igen komoly művészi követelményeket állított fel ezen a téren. A relief mécsek első változatai mintáinak elkészítése gyakorlott mesterkezet igényelt, a felhasznált gipszanyag törékeny volt, és nehezen lehetett szállítani nagyobb távolságokra.

84 A birodalom távoli provinciáiba — így Germániába is — kezdetben az északitáliai mesterek mécseit szállítják.

85 10. kép. A Satrius-modell szerinti mécseskészítés munkafolyamatának szakaszai A romanizáció előrehaladása és így a mind szélesebb felvevőpiac kialakulása visszahat a mécseskészítés technikájára is. Az újabb készítési mód szerint nem szükséges az, hogy a mócsesnegatív alkotója a műhely közelében tartózkodjék. A mécseskészítő eszközök terén olyan közbeeső megoldást találnak, amely lehetővé teszi, hogy a készítő művész az elkészített mécsesmintáról olyan több pozitív mintát készítsen, amelyet ezután tetszése szerinti helyre küldhet, ahol a mécseseket gyártó műhelyeknek már nem lesz más feladatuk, minthogy ezekről a pozitív mintákról elkészítsék a negatív formát, amelyből azután hosszú sorát gyárthatták az azonos típusú mécseseknek. Fremersdort egy ilyen negatív minták készítésére alkalmas eszközt talált a mainzi múzeum anyagában. E modell negatívok sokszorosítására alkalmas pozitív lenyomat

86 (10. kép). A mainzi minta után is kétséges marad, vajon a mintázó művész, aki gyakorlott lehetett a tömör, akár negatív, akár pozitív minták készítésében, nem készített-e el esetleg már azonnal egy a II. vagy III. fázisnak megfelelő sokszorosításra alkalmas modellt. Kérdés továbbá az is, hogy a mainzi múzeum egyetlen modelljéből lehet-e olyan következtetést levonni, hogy az ily módon történő mécseskészítés általános volt. Az i. sz. II. század első éveitől kezdve a pannóniai fejlődés szempontjából fontosabb a figyelmet inkább arra fordítani, hogyan alakul a mécseskészítés és mi válik a fejlődés során az anyagból bizonyíthatóan általánossá. Az említett mainzi SATRIUS modell olyan lekerekített orrú mécsest képvisel, amely Augustus korában még nem lelhető fel, először Tiberius alatt kerül használatba.

87 Ebben az 188