Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szentléleky Tihamér: Aquincumi mécskészítő műhelyek 167-203

amelyből tizenhét megmaradt.

25 Az anyag erősen kevert, de a formák mind koraiak. Ezek között a minták között van a 32.846. It. sz. negatív alj (2. kép 4 ; 9. kép 8), amely az egyetlen volutás mécsminta Aquincum területén.

26 A mécsek többsége Iványi Dóra (továbbiakban I. D.) XVII. típusához tartozik. Ezek közül három aljon FORTIS, SEXTI és VICT (2. kép 1) formajelzés olvasható. Egy másik aljon a firmajelzés olvashatatlan. A XVII. típusnak megfelelő fedőlap negatív mintából még nyolc darab található. A fedőlap minták korai készítésére utalnak az igen éles körvonalak. A mécsek öntéséhez többféle agyagot használtak. A 32.859 (2. kép 3), 32.846 (2. kép 4), 51,701, 50.237, és 32.856. It. sz. darabok anyaga egységesen világos tégla színű, általában elég kemény és éles csengésű. Csak a 32.846 és az 51.701. It. sz. anyaga porózus. Valószínűleg égetési hiányosság miatt. Színben erősen elválik a többitől négy darab rózsaszínes színezetű mécsesnegatív. Anyaguk igen kemény és éles csengésű agyag. A határvonalak élesek. Az 50.177. It. sz.-ún (2. kép 5) a VICTOR! bélyeg kissé elmosódott, de a 32.853. It. sz.-ún (2. kép 1) a VICT firmajelzés éles, és nem egyszerű leformázással, hanem bevéséssel készült. A negatív forma fala mindegyik példánynál vastag. Illesztő csapok szolgáltak az egyeztetésre, egyeztető vonásokat csak az 54.610 és 32.848. It. sz. példányokon találni. Illesztő csapoknak általában kidudorodó, félkör alakú agyaggombokat használtak. Három példányon az illesztő csapok ékalakúak [lt. sz. : 50.177 (2. kép 5), 32.863, 32.855]. Sárgás-világosokker színű a 32.849. lt. sz. fedőminta töredék anyaga. Az agyag erősen porózus, de a határvonalak ennek ellenére elég élesek. Igen kemény az agyaga az egyetlen sötétszürke színű, 32.850. lt. sz. mécses fedőmintának. Külön említésre méltó a két I. D. IV. típushoz tartozó mécsminta. Jellegzetesen levélfogó alakú a VICTORI F firmajelzésű mécsminta füle (2. kép 1). A későbbi VICT jelzésű mécseknek egyik jellemző ismertetőjele lesz a levél alakú, erősen kiemelkedő fül. A 32.854. lt. sz. (2. kép 3) ós ugyancsak a IV. típushoz tartozó mécs fedőlap negatívjának discusa nem homorú, hanem erősen kidomborodó. A töredékből meg lehet állapítani, hogy a discust rózsa díszítette. A domború discusból még jobban kiemelkedik egy félkör alakú korong. Ilyen félkör alakú korong és rózsadíszű domború discus található a klagenfurti Landesmuseum 3533. sz. mécsesón. Ennél a típusnál a korongot átfúrták és egy vaskorong, valamint egy karika segítségével a mécset felakasztották.

27 A mécs orrain körbefutó bemólyített perem a firmamócs-típusokon használt peremnek felel meg. A mécsnegatívok anyagából és kidolgozásából megállapítható, hogy a mécskészítmények nem voltak finomak, hanem a tömegárukhoz tartoztak. Az egységesnek nem mondható, de azért sok közös vonást felmutató anyaggal szemben előkerült két minta, amely nem illeszkedik be teljesen a műhely anyagába. Lehetséges, hogy a durva kidolgozás okozza, hogy a 32.854. lt. sz. darab (2. kép 2) igen életlen, erősen elnagyolt és még az állólapja sem egyenes. Hátraugró kicsiny csöke vény füle volt, amely szintén szokatlan a műhely működésének idején. A 32.858. lt. sz. aljtöredéknek csak a fülrésze maradt meg. A fül tövénél, kétoldalt az ötés hétégős mécsekre jellemző íves szétágazást lehet megfigyelni. Elüt a korai agyaganyagoktól a minta erősen narancssárgás színű anyaga is. A műhely fennállásának idején a mócseskészítésre jellemző, hogy a volutás mécsek típusa még tovább él, bár ekkor már csak szórványosan, és ugyanakkor általános az I. D. XVII. típusú firmamécs lesz. Megjelenik a firmajelzések között a VICT jelzés és változata egy XVII. ós egy IV. típusú aljon. Ebben az időben gyártanak Aquincumban oly mécseket is, amelyeknek discusa felfelé kidomborodik, és egy, a felfüggesztéshez szükséges, korongot is használnak. E formából öntött mécs háromégős, vagy esetleg az is feltehető, hogy körégős volt (2. kép 3). Analóg példái Pannónia Ny-i lelhelyein, a klagenfurti Landesmuseumban ós Kölnben találhatók. A pannóniai darabok közül egy a soproni kat. temetőből,

28 egy Ószőnyből (jelenleg a bécsi Kunsthistorisches Museumban),

29 egy Szombathelyről

30 és végül az utolsó ugyancsak Szombathelyről

31 került elő. A pannóniai, most felsorolt példányok mind durva kidolgozásúak és életlenek. Közvetlenebb kapcsolatot mutat az aquincumi példány a klagenfurti Landesmuseum anyagában 3533. lt. sz. alatt őrzött mécsessel.

32 Ugyancsak hasonló discus-megoldást találni még Klagen 172