Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szentléleky Tihamér: Aquincumi mécskészítő műhelyek 167-203

A fazekasnegyed a canabaehoz, a légiós tábor környező településéhez tartozott és a tábort látta el kerámiai termékekkel s téglákkal. A műhely felszerelése és készítményeinek felvevő köre a légiókhoz volt kötve. Felvetődik a kérdés, hogy a műhely melyik légióhoz tartozott. A gladiátorsisak alakú mécsek Germania felé mutatnak. Egyes változatai Britanniából is előkerültek. Mind a II. adiutrix, mind a X. gemina légiók aquincumi tartózkodásuk előtt Germániában is időztek. A X. gemina Hispániában is megfordul, míg a II. adiutrix Britanniába látogat.

16 A fazekasműhely anyaga inkább azt mutatja, hogy a mécseket készítő kemencék a II. adiutrix légióhoz tartoztak : 1. a műhelyben talált kiöntő tálakon a II. adiutrix legio jelzései állnak, 2. a X. gemina legio 107-ben elhagyja Aquincumot, de a műhely ebben az időben sem szűnik meg tovább dolgozni, sőt olyan PAB jelzésű mécseket készít, amely jelzések egy évszázadon keresztül általánosan jellemzőek lesznek az aquincumi mécsesiparra.

17 Szemben a gladiátorsisak negatív mintájával, már itt Aquincumban készülhetett a 2. sz. kerek alakú mécsmodell (1. kép 5). Anyaga megegyezik a fazekastelepen található kerámiaedónyek és a közönségesebb mécsek anyagával. A felhasznált világos tégla színűre égetett eléggé porózus agyag, anyag és kidolgozás tekintetében meg se közelíti a gladiátorsisak negatív formájának anyagát. Az egészen egyszerű tömegmécsesek készítésének körébe tartozik a fazekasnegyedből előkerült három kis mécs (1. kép 1—3). Az 1. kép 1. és 3. sz. mécsek formája Aquincumban más lelőhelyeken nem fordult elő. Aljukon a jellegzetes, ós a korai házikerámiából is ismert, egy pontban találkozó s mindig kissebbedő kördíszítés található (7. kép 1). Az egészen egyszerű alak kicsiny fülével germániai példányokra emlékeztet. A mécseseken alkalmazott fülek fejlődése az I. ós II. században a következő képet mutatja : A szalagfül használata általános a hellenisztikus és a korai római mécseken is.

18 A relief díszítésű mécsek elterjedésével az itáliai készítményeken, különösen a nagy tömegcikket jelentő volutás mécseken, a fül eltűnik ós ugyancsak fül nélküliek a firmamócsek is. A Rajna menti anyagban általában szalagfüllel készítik az i. sz. I. század, valamint a II. század elején is a mécseket, közöttük a hetvenes években fellépő firmamécseket is.

19 Ezeket a füleket az összeillesztés után helyezték a mécsekre.

20 A későbbi fejlődés során az I. század végétől a firmamécsek füleit, akárcsak később a levélfüleket, a formával együtt öntötték. Az ismertetett két egyszerű mécsnek nincs teljes szalagfüle, hanem csak egy-egy, az olajtartó csészére később ráillesztett kicsiny fülcsökevénye, amely germániai hatásra utal. Nagyobb mennyiségben készített durva házikerámia világos tégla színű anyagából készült, a műhelyben talált firmamécses is (1. kép 2). Csatornája az orr felé teljesen nyitott és megfelel Iványi Dóra XVII. típusának.

21 Alján életlen FORTIS bélyeg áll. Tekintettel arra, hogy a firmamécsesek még ebben az időben nincsenek elterjedve Aquincumban — vagy legalábbis nem olyan hosszú ideje, hogy a leformázások következtében a fenékbélyegek élüket elveszthették volna —, feltehető, hogy a mécses mintáját még nem Aquincumban készítették. Az éremlelet, a bélyegestéglák, valamint a reliefdíszes edények alapján a műhely működési ideje i. sz. 120 körűiig, Hadrianus uralkodásának korai éveiig tarthatott.

22 A katonai anyagszertár melletti fazekastelep (2. kép; 9. kép 6—8) Az 1929. évi ásatások alkalmával került elő a katonai anyagszertár mellett két kis kemence és egy kút.

23 Időben a Kiscelli utcai fazekasműhelyt követhette, sőt korai működési idején még a Kiscelli utcai műhellyel egy időben is dolgozhatott. A fazekastelepen nemcsak mécseket, hanem — ahogy az még a Kiscelli utcai műhelyben is szokásban volt — egyéb kerámiai termékeket is készítettek. Működésének ideje Traianus ós Hadrianus korára tehető a műhelyben gyártott egyéb kerámiai termékeknek a közelben húzódó Aranyárok menti temető anyagával történő összevetése után.

24 Még 1929 előtt erről a vidékről behoztak az Aquincumi Múzeumba húsz darab mécsmintát, 170