Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Sz. Póczy Klára: Diana aquincumi kultuszához 139-143

exportlehetőségek, amikor a zavaros politikai helyzet következtében beálló kereskedelmi kapcsolatok meglazulnak a nyugati tartományok felé, s az onnan beáramló kőfaragóiskolákkal is megszakadnak a helyi piac kapcsolatai. Kerényi K. vallástörténeti tanulmányban foglalta össze a pannóniai Diana-emlékeket.

20 Összefoglalásából az is kitűnik, hogy Belső-Pannóniában elsősorban bennszülött jellegű Dianaábrázolásokat találunk.

21 Viszont a limesmenti katonai alakulatok az otthonukban megszokott változatokban tisztelik az istennőt,

22 s ebbe a csoportba sorolhatjuk a fenti eredmények alapján a Kórház utcai reliefet is. Magában Aquincumban egyébként Diana kultusza igen változatos képet mutat. Egy közismert ülő szobor Artemis-vonatkozásban vetíti elénk az istennőt.

23 A márványemlék típusának előképe még hellenisztikus mintákra vezethető vissza. Silvanusszal és Silvanakkal együtt szerepel egy oltár feliratán Diana.

24 Az emlék erős bennszülött jellege alapján arra utal, hogy Aquincum mezei munkával foglalkozó földművelő rétege ilyen felfogásban érezte közel magához az istennőt. Az aquincumi feliratok nagyrósze, különösen a polgárvárosi amfiteátrum szentélyéből származó oltárköveké, Dianát Nemesisszel azonosítja.

25 A többféle felfogás ugyanabban az időben is érvényben volt, amire a jól datálható feliratok alapján következtetni lehetett.

26 Diana emlékei a III. században megszaporodnak Aquincumban, az eddigi feldolgozásokból kitűnik, hogy Brigetióban, Intercisában is ez volt a helyzet. A III. századból származó gazdag emlékanyag összhangban van az egyik 259-ből származó oltárkő feliratával, amely szerint ekkor még állott a polgárvárosi Nemesis-szentély, ahol Artemis-vonatkozásban tisztelték az istennőt. A kő állítója Publius Hyliatianus, a szentély főpapja volt.

27 A kultusz papjai közül még Aurelius Audentiust ismerjük névszerint egy távolabbi lelhelyről származó felirat alapján,

28 tehát több szentélye is állhatott Dianának Aquincumban a III. század folyamán. Mindennek alapján úgy tűnik, hogy Diana kultusza a Severusok alatt elsősorban a katonaság körében erősödik.

29 Az illírthrákokból toborzott katonai alakulatok mellett szép számmal találunk keletieket is Diana hívei között Intercisában, Brigetióban és éppen az aquincumi polgárváros civil lakossága körében. Ennek magyarázatát részben abban látjuk, hogy Diana-Nemesis a III. század közepére hivatalosan is emelkedett jelentőségében, hiszen a pénzek hátlapján is mind gyakrabban látjuk az istennő alakját.

30 A pannóniai katonaanyagban közismerten felerősödő illy írthrák elem a hazájából magával hozott kultuszt terjeszti új táborhelyén is.

31 A század közepétől kezdve, amikor Aquincum térségében egymást érik a háborús pusztítások

32 s az élet mind bizonytalanabbá válik, Diana életet formáló alakja és Nemesis életet megőrző képessége nemcsak a gladiátorok és a katonaság, hanem a veszélyeztetett polgári lakosság szívét is bátorsággal töltötte el. JEGYZETEK 1 A dombormű m.: 38 cm, sz.: 29 cm, v.: 8 cm. 2 Hasonló táblakeretelés legközelebb : Nagy T. : Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 10. kép ; Erdélyi G.: Arch. Hung. XXXIH (1955) XC. t. 1 ; BarMczi L., Brigetio. Diss. Pann. II. 22. 1944, XLVHI. t. 1. 3 Vö.: M. Abramic: Eggers Festschrift I (1952) 321. old., VI. t. — I. Welkov: Bulletin Bulgare HI (1925) 252. — Barkóczi i. m. LH. t. 2. — Kuzsinszky B., Aquincum, Ausgrabungen u. Funde. Bp. [1934], 182, 136. 4 Kuzsinszky B. : Bud. Rég. IX. köt. Bp. 1906, 49. 5 Vö.: Nagy T. i. b. 376. kk. «Ehhez: Erdélyi i. h. LXVI. t, 1. (257. old. irodalommal). — Nagy T.: Arch. Ert. 85 (1958) 13 (78. jegyzet). 7 S. Reinach, Répertoire de reliefs grecs et romains. H. köt. Paris [1912], 168, 2 és 133, 4. 8

Uo. 156, 7. 9 Gr. G. Tocilescu, Monumentele epigrafice si sculpturali aie Museului National de Antiohitati din Bucuresti. 1902, 511. old., 8. kép. 10 Reinach i. m. 137. 11 Tocilescu i. m. 26. 12 Erdélyi i. h. 192. XC. t. 1. — Vö.: D. Tudor: Ephemeris Dacoromana VII (1937) 328. kép 64, 40. — Legutóbb: Oroszlán Z.: Dolgozatok 19 (1943) 145. kk. 13 Ehhez : Brelich A. : Laureae Aquincenses. Diss. Pann. IL 10. 1942, 47. — A. Mayer: Glotta (1951) 235. kk. u

Nagy T.: Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 58. old., 8. kép. 15 Szilágyi J.: Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 413. old., 33. kép. 141