Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Sz. Burger Alice: Collegiumi kőfaragóműhelyek Aquincumban 9-26

5. kép. L. Aurelius Forttmatus sírköve. „A" műhely amelyet pedig a collegium fabrum megbízása alapján készített az „A" műhely (11. kép).

23 E két sírkő párhuzamba állítása kétségtelenné teszi nemcsak a műhely-, hanem a mesterazonosságot is. Mind az alapméretek, mind pedig a részletbeosztások, stílusjegyek teljesen megegyezőek. Teljesen azonos a kettős levélsorban végződő korintoszi oszlopok kiképzése és faragása. Dacára annak, hogy a Luepintania sírkövén levő koszorút időközben leverték, megoldásában és a mögötte levő szőlőfürt elhelyezésével, kidolgozásával teljesen megegyezik L. Val. Seutes sírkövén kivésett koszorúval és szőlőfürttel. Csekély eltérés mutatkozik a szövegrészt keretező borostyánindadísz kiképzésében, azonban ez annyira elenyésző, hogy nem befolyásolhatja a mesterazonosság bizonyítását. L. Val. Seutes sírköve valamivel későbbi időpontban készült, a 150—160 körüli évek megfelelnek az „A" műhely virágkorának, ill. utolsó működési idejének. Láttuk tehát, hogy Cl.Trophimus, Luepintania és L. Val. Seutes kőemlékein a koszorúkban szőlőfürtök jelentek meg. E három sírkő nagyjából azonos időpontban, vagyis az i. sz. II. század első harmada és közepe közötti években készült, mindhárom az „A" műhelyben. — Ezen szőlőfürt díszítéssel kapcsolatban Nagy Lajos úgy véli, hogy e motívum a II. században meginduló élénk kölni kereskedelmi kapcsolatokkal ós a germán kolónia itt letelepedett tagjaival hozható összefüggésbe.

24 Luepintania sírkövét valóban a kölniek testülete állíttatja. Pontosan ugyanezt a díszítést azonban megtaláltuk az ugyancsak ez időben készült Cl. Trophimus-fóle sirkövön is, amelynek szövegezéséből semmiféle kölni kapcsolatra nem derül fény. Ugyanígy L. Val. Seutes sírkövén sem indokolt ezek szerint a szőlőfürt, hiszen „domo Bessus", vagyis thrák származású volt. — Nem találtuk meg viszont a kifejezetten kölni kapcsolatot feltüntető M. Furius Rufus-féle sirkövön, amelynek szövegezése indokolttá tenné a szőlőfürt ábrázolását.

25 A szőlőfürtminta koszorúmögötti ábrázolása ezek szerint nem köthető a kölni, ill. germán kolónia Aquincumban élő tagjaihoz. Inkább úgy látjuk, hogy a katonasággal összefüggő egyének — veteránok is — sírköveikre a corona közepébe rosettát helyeztek, míg a polgárok koszorús kőemlókeit szőlőfürtökkel és szőlőlevelekkel ékes mintával díszítették, a halotti szimbólumok egyik legkedveltebb mintájaként. Ugyancsak az „A" műhely termékei még a következő töredékes kőemlékek is : 1. sz. töredékes sírkő (12. kép).

26 Lelőhelye Intercisa. Csak felső kópmezejének közepe maradt meg. Annyit azonban jól megfigyelhetünk, hogy a méretekben mutatkozó azonosságon túl ezen kőemlóktöredék szoros kapcsolatot mutat az „A" műhely termékeivel, pontosabban M. Herennius Pudens síremlékével. A kétoldali oszlopkikópzés, a kissé bemélyített mezőben elhelyezett tömött koszorú — clipeus, taenia és rosetta megoldással — mind igazolják fenti állításunkat. Egész eddigi anyagunk mintakincsétől eltér azonban a taenia két végét 6

. kép< Sírkőtöredék Ürömről. „A" műhely SJI