Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Nagy Tibor: La Tene-kori szkítajellegű sírlelet Rákospalotáról 123-138

ezekből hasonló következtetéseket vont le a Kárpátoktól északra fekvő területekre vonatkozóan. Hasonlóképp ítélte meg a kérdést már P. Beinecke, Eine dreikantige Bronzepfeilspitze aus Oberfranken [Germania XXV (1941) 82. kk.]. 7 A vekerzugi 145. sz. sírban az urnát borító tálon feküdt a két kísérő edény [Párducz: Acta Arch. VI (1955) 9—10. kk., továbbiakban: Vekerzug (III)]. 8 A vekerzugi 117. és 145. sz. urnasíroknál is alig észleltek hamut s kaleinált csontmaradványokat. L. : Párducz, Vekerzug (III) i. h. és 4. 9 A vizsgálatot Cser Arisztid és Duma György voltak szívesek elvégezni. Az említett kutatók a vizsgálat eredményét a következő pontokban foglalták össze : ,,1. A lamellás szerkezetű anyag savakban maradék nélkül oldódik, pezsgés tapasztalható. C0

2 reakciói pozitívek. 2. Ammonszulfid csoport vizsgálata negatív. Fémszennyeződés nincs. 3. Ammonkarbonát viszgálata negatív. Ca, Sr, BA nincsen. 4. MgO vizsgálata negatív. 5. K vizsgálata pozitív. 6. Ag NOg-mal vizsgálva negatív. 7. P0

4 vizsgálata nyomokra mutat.'

5 10 Lásd erre pl. a guntramsdorf i ÜL sz. sír két gyöngysoros bronzkarperecét : F, Wimmer, Vier neuentdeckte La Tene-Gräber in Guntramsdorf (B. Pittioni, La Tène in Niederösterreich. Wien 1930 c. művében) 134. old., 12. kép. 2—3 ; VI. t. 10 ; VIL t. 6. — B.Pitticni, Urgeschichte des österreichischen Raumes. Wien 1954, 465. old., 10. kép. —Általában: J. Filip, Keltöve ve stfední Europe. Praha 1953, 527. 11

A csontokat Lipták Pál volt szíves megvizsgálni. 12 Kevésbé valószínű a végeikkel egymásrafutó karikára történő kiegészítés, ami a lemezes és hernyószerűén tagolt bronzkarpereceknél aránylag igen ritka. (L. pl. : F. Stare, Arheoloska porocila, 3. Ljubljana 1950, 58. old., 8. kép, és uo. további példányok a ljubljanai múzeumból.) 13 Karperecként találták pl. a guntramsdorf i sírban (1. 10. jegyzet). Lábperecként került elő két ilyen darab a garamdamásdi (Damása) sírban [J. Eisner, Slovensko v praveku. 1933, LVI. t. — Márton : Dolgozatok IX—X (1933—34), 113. old., XLIII. t. 2—3]. Egy-egy sír leletegyüttesén belül a lábperecek általában 1—2 cm-rel szélesebbek, mint a karperecek. Az idézett garamdamásdi síron kívül lásd erre még : Wosinsky, Tolna vármegye az őskortól a honfoglalásig. II. köt. Bp. 1896, 564, 570 (apátpusztai sírok); A. Seracsin, Frühlatenegräber bei Au am Leithaberge im Niederösterreich [Germania XX (1936) 18. kk.]; Hunyady, Kelták. .. XHI. t. stb. 14 Érdekes, hogy Békéscsaba—Fényesen egy csontvázas gyermeksírból [Párducz: Arch. Ért. (1943) X. t. 8—9], Vekerzugon egy női csontvázas és egy valószínűleg női hamvasztásos sírból [Párducz, Vekerzug (II) ; Acta Arch. IV (1954) 37, 39. kk.] kerültek elő bronz- és vaskarperecek. Föntebb említettük, hogy a rákospalotai urnasír halottja 18 év körüli fiatal nő volt. 15 Déchelette, Manuel d'archéologie préhistorique. IV. köt. 2. kiad. 1927, 728 és III. köt. 1913, 322. old., 337. kép. — Vö.: Müller—Karpe, Carinthia. I. 141 (1951) 612. kk., 1. kép közzétett anyagot Villach— Kanzianibergből, ahol LT B horizontnak megfelelő késő-hallstatti környezetben tömör, gyöngy díszes karperecek is szerepelnek. Az eredet kérdéséhez 1. még : P. Jacobstahl, Early Celtic Art. Oxford 1944, 71—72 és Filip i. h. 16 Hunyady, Kelták... 93. kk., XXVII. t. 6—10. 17 PL Öizkovice : Filip i. m. 13. kép. 18 Hunyady, Kelták. . . 97. —

Pittioni, La Tène... 75, 89. 19 Uo. 20 Hunyady, Kelták... XIII. t. 21 Az elkeskenyülő végeikkel egymásrafutó, nyitottvégű vaskarperecek, amelyek ismeretesen koravaskori ékszeformát képviselnek, persze megtalálhatók. L. pl. : Viollier, Les sépultures du second âge du fer sur le plateau suisse. Genève 1916, 17. t. 42. 22 Börzsönyi: Arch. Ért. XXXI (1911) 357. — Márton: Dolgozatok IX—X (1933—34) 94. * 23 Lovas: FA I—II (1939) 94. old., II. t. 4. — Az egész csoportra: Hunyady, Kelták... 97. 24 Az idevonatkozó irodalmon kívül negatív volt ebből a szempontból a dunántúli múzeumok anyagának átnézése. Ezen felül a vaszari temető fény képanyagát Szentléleky T. volt szíves megküldeni. A nagybaráti tumulusokról Mithay S. a Sopron megyei és a sopron—bécsidombi leletekről Nováki Gy. tájékoztatott. Mozsolics A. szíves szóbeli közlése szerint a Dunától keletre eső területek koravaskori ékszerei között sem fordul elő a föntebbi forma. 25 Párducz, Békéscsaba—Fényes. Arch. Ért. (1943) IX. t. 5—13; X. t. 8. 26 Párduc Kishomok. Dolg. XVI. köt. Bp. 1940, 79. kk., VI. t. 7. 27 Bottyán Á., Szkíták a Magyar Alföldön. Régészeti Füzetek 1 (1955) VIII. t. 4; XI. t. 1. 28 Példák halmozása helyett csak uta]unk Szentes—Vekerzug, Békéscsaba—Fényes, Csanytelek, Szentes—Jaksor, Tápiószele, Petneháza, Nagyhalász— Homoktanya, Muhi—Korcsmadomb közölt anyagára. A hetényi (Chotin) szkítakori temető 214. sz. sírjából pontosabb leírás nélkül két vaskarperecet említ az irodalom [Dusek: AR (1955) 564]. 29 Dolgozatok (1915) 29. old., 12. kép 4. — Hunyady, Kelták... 36. kép. 30 Párducz, Kishomok, 91. kk. — Uő.: Fehértó. Arch. Ért. (1944—45) 67. kk. — Uő., Vekerzug (II). 65 kk. — Uő.: Arch. Ért. (1955) 159. — Bottyán i. m. 13. kit. 31 Párducz, Fehértó. XXI. t. 17a—b. 32 Bottyán i. m. CCVIII. t. 4. — Párducz, Kishomok. V. t. 5. 33 Leszih: FA I—II (1939) III. 1.17. — Csallány— Párducs: Arch. Ért. (1944-45) 81. old., XXII. t. 2. 34 Banner B.: Dolgozatok VIII (1932) 125. old., XL VIL t. 53, 58. —• Párducz, Békéscsaba—Fényes. X. t. 22, 26. 35 Párducz, Vekerzug (III). 4. old-, XIV. t. 5. 36 Bottyán i. m. XXXII. t. 9. 37 Duëek: AR V (1953) 182. old., 75. kép. X 133