Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Nagy Tibor: La Tene-kori szkítajellegű sírlelet Rákospalotáról 123-138

figyelmet érdemelhet, hogy a rákospalotaival méretben összevethető, azonban hordó alakú bütykös kis urnák általánosak az i. e. IV. századra keltezett hetónyi (Chotin) birituális szkítakori temetőben.

37 A felsorolt példák közül a vekerzugi, hódmezővásárhelyi, tápiószelei és muhi—korcsmadombi edények szájperemrésze a rákospalotaihoz hasonlóan ferde síkkal behúzott, míg a többi idézett példánynál egyenesre vágott, illetve legömbölyített. A behúzott szájperemű virágcserép alakú bütykös edények időrendi helyzetét az Alföldön az idézett leletegyüttesek pontosabb időmeghatározása világíthatja meg. A vekerzugi temető használata az i. e. V. században kezdődött, felhagyása az i. e. III. század elejére tehető.

38 A szóban forgó sír urnáját a helyi kora vaskori tálakra visszavezethető, kézzel formált behúzott peremű bütyökdíszes kis tál fedte. Az ilyen bütyökdíszes tálak készítésének és használatának alsó időhatárát azonban még nem ismerjük. A közzétett anyag alapján úgy tűnik, hogy az utóbbiak a IV. század folyamán mindinkább átengedik a helyet a többnyire korongolt, ritkábban kézzel formált sima falú, behúzott peremű tálaknak.

39 A vekerzugi 117. sz. sír és a körülötte feltárt (feltehetően időben is közel egymáshoz tartozó) sírcsoport a 120. sz. sír állatfejben végződő csontmarkolatú szkíta tőre

40 miatt sem keltezhető az i. e. IV. század elejénél későbbi időre. A Hódmezővásárhely—Fehértó melletti telep kezdeteit az i. e. V. századra teszi a kutatás.

41 A telep élete azonban mélyen benyúlott a III. századba. Az idézett virágcserép alakú edény töredékei LT C (Reinecke) cserepek társaságában kerültek elő ós így az i. e. III. század elejénél aligha lehetnek korábbiak. A tápiószelei bütykös fazék palackformájú korongolt edénnyel együtt került elő, amelyet LT B—C típusnak határoztak meg.

42 A tápiószelei edény valamivel nyomottabb megfelelőjét Kishomokról LT C

1 (Pittioni—Hunyady) környezetből ismerjük.

43 A muhi—korcsmadombi temető használata az i. e. V—

IV. századra tehető. A szóban forgó 10/a jelzésű sírból származik két darab egyélű, íveltfokú vaskés töredéke.

44 Mindkettő a szkítakorban közönséges ívelthátú egyélű kések sorába tartozik,

45 amelyek finomabb korhatározásra alkalmatlanok. A föntebbi néhány adat arra látszik utalni, hogy a ferde síkkal behúzott szájperemű, virágcserép alakú bütykös urna(fazók) az Alföld szkítakori kerámiájában pontosabb időhatárhoz nem köthető. Feltűnő azonban, hogy az Alföld egyik legkorábbinak tartott szkítakori temetőjében, Békéscsaba—Fényesen, a behúzott szájú, virágcserép alakú edények még hiányoznak.

46 A rákospalotai urna szempontjából viszont ennél fontosabb lehet, hogy a koravaskor későbbi szakaszára, valószínűleg a H C (Reinecke) periódusra keltezhető Budapest XIV. ker. Egressy úti agyagedények között kissé behúzott peremű virágcserép alakú kis bögre is szerepel,

47 amely hordó alakú formában a Gellérthegyen is előfordul.

48 A rákospalotai urna szájperemkiképzésénél tehát helyi tradíciók is szóba jöhetnek. Nem könnyű a rákospalotai urna egyszerű pontsor díszítésének megítélése sem. A pontsor az i. e. V—-IV. századi szkítakori temetők urnáin, kisebb fazék-, illetve köcsögszerű edényein gyakori ujj, köröm vagy pálcika végének benyomásával tagolt plasztikus szalagdísz

49 egyszerűbb változatának tekinthető. Mindkét díszítési mód előzményei egyaránt kimutathatók a helyi koravaskori

50 és a Pontus vidéki

51 szkíta kerámiában. A bütyökdíszek között benyomott pontsor az Alföld szkítakori kerámiájában inkább a fiatalabb csoportra jellemző. Emellett szól, hogy amíg Békéscsaba—Fényes aránylag korai temetőjének anyagában még a tagolt plasztikus szalagdísz az uralkodó, addig az i. e. III. század elején is használt vekerzugi temetőben már a rákospalotai edényével egyező pontsordíszítés az általánosabb.

52 Az i. e. III. századba még erősebben benyúló tápiószelei temető közzétett anyagában pedig az utóbbi díszítés is aránylag ritka. A magyarföldi szkítakori temetőkben a hordó vagy virágcserép alakú urnák állandó kísérői a csonkakúpos, behúzott peremű tálak. Az edényforma Közép- és Kelet-Európában a késő bronzkortól a késő LT-korig követhető,

53 és a Kárpát-medence szkítakori kerámiájának is egyik jellemző edénytípusát képviseli. Az itteni szkíta körben a forma állandóságát példázhatja, hogy a rákospalotai tálnál alig valamivel szélesebb szájú tálat megtaláljuk már Békéscsaba—Fényesen, az i.e. V. századra keltezett 21. sz. sírban.

54 A simafalú és korongolt vagy kézzel formált behúzott peremű tálak, mint említettük, valószínűleg az i. e. IV. század folyamán szorítják háttérbe a bütyökdíszes, archaikus ízű tálakat. Az előbbiek csoportjában formai szempontból két fő változatot különíthetünk el.

55 Az egyiknél, ahová a rákospalotai tál is sorolható, a ferdén behúzott szájperemrész 128