Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Nagy Tibor: La Tene-kori szkítajellegű sírlelet Rákospalotáról 123-138

M AGY Tl BOB LA TÈNE-KORI SZKÍTAfELLEGŰ SlRLELET RÁKOSPALOTÁRÓL A Budapest őstörténetével foglalkozó újabb régészeti irodalom a pesti oldalon eddig gyéren lakott, elszórt kelta telepekkel számolt az i. e. III. ós II. században és egyúttal feltételezte, hogy a Duna bal partján a kelta foglalás időszakában viszonylagos zavartalanságban továbbélt a keltával keveredett illír kultúra.

1 Az említett felfogás a legutóbbi időkig részben megfelelt régészeti ismereteinknek. Az i. e. I. században bekövetkezett dák foglalást

2 megelőző két évszázadban a pesti oldal aránylag kisszámú régészeti emlékanyaga (a LT C—D szintekre keltezhető néhány szórványos ékszer, valamint egy-két sírlelet

3

) valóban arról látszott tanúskodni, hogy az i. e. III. ós II. században helyenként kelta telepesek szállták meg ezt a területet. Az illírsóggel kapcsolatba hozott koravaskori műveltség továbbélését egészen a LT-korig a Duna bal partján a régészeti emlékanyag azonban eddig nem támasztotta alá, s erre több-kevesebb joggal csak a Duna jobb parti viszonyok alapján következtetett a kutatás. Az utóbbi években Rákospalotán előkerült urnasír leletegyüttese, amelyet az alábbiakban részletesebben elemzünk, végre konkrét adatokat szolgáltatott a Duna bal part műveltségi viszonyaihoz éppen az eddig hiányosan ismert i. e. Hill, századra. Az urnasír edényegyüttese, amint ezt látni fogjuk, az Alföld szkítakori kerámiájának ismert típusaiból áll, amelyek a Duna—Tisza közére jellemző módon egyesítették egyrészt e terület retardáló kora vaskori műveltségben élő lakosságához, másrészt az i. e. V. század folyamán betelepült szkíta csoportokhoz köthető agyagművességi gyakorlatot és edónyformákat. Leletegyüttesünk ennek a szkítakori kerámiának általában a fiatalabb változatait képviseli, ami a lelőhely periferikus jellegével karöltve majdnem lehetetlenné teszi a föntebbi két összetevő szabatos kielemzését minden egyes darabnál. De útját állja ennek továbbá az is, hogy ma még hiányzik az Alföld kora vaskori (H A—C, Reinecke) ós szkítakori (nagyjából H D—

LT A—B, Reinecke) rógiséganyagának összefoglaló feldolgozása, ami csak a következő években várható.

4 A Pontus vidéki szkítakori kerámiakutatás megalapozása is még folyamatban van.

5 Az említett nehézségek ellenére is az idézett urnasir anyaga nemcsak a helyi, kora vaskori műveltség egyes elemeinek a LT C periódusig való továbbélését valószínűsíti egészen a bizonyosság határáig, amint az a következőkből remélhetőleg kitűnik, hanem egyúttal rávilágít arra az eddig fel sem merült tényállásra,

6 hogy a kelta foglalást megelőzően a Duna-könyöktől délre húzódó Duna bal parti sávban olyan kevert praeszkíta-szkíta műveltséggel számolhatunk, amely a lehető legszorosabb kapcsolatban állott az Alföld szkítakori kultúrájával. A f öntebbiekhez alapul és kiindulópontul szolgáló sírlelet 1955 decemberében Rákospalotán, a Medicolor Analinf estékek és Vegyitermékek Gyára Mogyoródi út 42. sz. alatti telepén került elő (1. kép), ahol a munkások betonkerítés alapozása alkalmával az egyik kerítóspillór ásásánál urnasírra bukkantak. Helyszíni kiszállásunk alkalmával az urnasír anyagát már kiszedve találtuk. Az agyagos talajba vágott sírgödör eredeti formája utólag nem volt megállapítható. A sírfenék a felszín alatt 45—50 cm mólyen feküdt. A sírgödör kihányt homokjának átvizsgálásakor még néhány edény perem- és oldaltöredéket szedtünk össze, amelyek a sírlelet agyagedényeinek összeállításakor az urna (1. szám), illetve magasfülű bögre (4. szám) darabjainak bizonyultak. Az alapozást végző munkások adatközlése szerint a sírgödörben elhelyezett urnát (1. szám) a szájperemrészével lefelé fordított tál (2. szám) borította. A kissé behúzott szájú tál valóban jól illik a bütykös urna szájperemrészére (5. kép). Összetartozásukat a szkítakori temetőkből ismert nagyszámú 123