Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban 99-119

megtérítette Peniflingernek a 3632 ft-os királyi tartozást, és ezért a harmincadot átadja a városnak. A valóságban Pemflinger nem kapta meg a pénzt, csak egy városi kötelezvényt. A Pemflingerek még 1513-ban és 1514-ben is nyugtatják a várost a részletek törlesztéséről. (Kassa város titkos levéltára E. 17. és Schwartzenbach gy. 896, 923, 1442.) Amennyire gyakran alkalmazta a kincstár ezt a kereskedők által is kedvelt módszert, annyira nem szerették ezt a városok. Beszterce pl. egy keltezetlen kérvényében keservesen panaszkodik ez ellen a módszer ellen II. Lajos királynak. (Beszterce város levéltára. 372.) 133 Kubinyi A., A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig. Levéltári Közlemények XXVIII (1958) 37—38. — Pl. Várday kincstartó 1510-ben kötelezvényt ad Bontempinek, amelyben magára vállalja elődjének a kincstár terhére Rasontól felvett 2000 ft adósságát, amit meg is fizetett. Dl. 82317, 82318. 134 Kokon Péter budai polgár 1525-ben hitelben szállított az udvarnak 1000 ft értékű posztót a végvárak ellátására és 2000 ft értékű selymet. Miután úgy látszik, a kereskedő nem bízott meg Dóczy János királyi kincstartóban, Zápolyai János erdélyi vajda állt jót a kincstartóért. Lásd a vajda és Chereughi János alkincstartó, kincstartói helytartó kötelezvényeit. (OL. Ft. Pozsonyi kpt. orsz. lt-a. Prot. No 5. extraser. 1514—26. 59. — A Vármúzeum Budapest Története c. gyűjteményében.) Kokonról lásd még alább is. 135 Kubinyi, A kincstári személyzet... 33. kk. 136 Pemflinger János, bár nyugati érdekeltségei is vannak, a XVI. század elejétől a lengyel kereskedelem útvonalán fekvő kassai harmincad bérletével foglalkozik. 1505 és 1507 között bérli először (Iványi, Bártfa. .. II. köt. 3878, 3894. sz.) Ekkor valószínűleg valóban bérletről van szó. Másodízben, mint láttuk, zálogbirtokosa volt a harmincadnak. Különösen sokszor vállalt harmincadosi megbízást Polyák Pál budai polgár. Sajnos, nem tudjuk, hogy bérlői, zálogbirtokosi vagy tisztviselői minőségben. Először 1515ben pozsonyi harmincados. [Magyar Sión IV (1866) 163—165.] 1519-ben is az (Pozsony város levéltára. 2560; Beszterce város levéltára. 394), hasonlóképpen 1523-ban (Pozsony város levéltára. 5497). 1525ben pedig a szintén budai polgár Szerencsés Imrével együtt, valószínűleg mint annak társa, a buda-székesfehérvári harmincadot igazgatja. (Hatvani M., Magyar Történelmi Okmánytár a brüsszeli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. I. köt. Magyar történelmi emlékek. I. oszt. 1. köt. Pest 1857, 31.) *

37 Pl. Engel i. m. 80. kk. 138 Adatainkat a Széchényi Könyvtár kézirattárában őrzött eredeti alapján közöljük. Cod. Lat. med. aev. 394 is» Magyar Történelmi Tár XXII (1877) 179, 213 (a kiadás helytelenül 3000 ft-ot ad meg itt a helyes 2500 helyett). Igen tekintélyes budai kereskedő. Testvére, Lőrinc, Beriszló utóda a székesfehérvári prépostságban. (J. Pauer, História dioecesis AlbaRegalensis. Székesfehérvár 1877, 44.) Ugyanebben az évben Batthyány horvát bán is tartozik neki 1000 ft-tal posztóért. (Dl. 104441.) Mohács után is kereskedik, 1528-ban Sopron várost perli. (Házi J., Sopron sz. kir. város története. 1/7. köt. 316.) Még 1546-ban is törleszti Ferdinánd király II. Lajos adósságait. (OL. Múzeumi törzsanyag. 1546. január 13. Jankovioh Miklós közlése.) 140 Magyar Történelmi Tár XXII (1877) 179 (tévesen 1800 ft áll a helyes 1750 helyett). 1524-ben Zápolyai János erdélyi vajdának hitelez 300 ft-ot. Dl. 47556. 141 Magyar Történelmi Tár XXII (1877) 213, 235 (itt 75 1/2 d helyett tévesen 76 d áll). L. még: 112. jegyzet. 142 Magyar Történelmi Tár XXII (1877) 213. 143 Uo. 236. — Ratkos szerint valószínűleg a Fuggerek megbízottja, és Wolf Ruprecht rokona, ez azonban nem igazolható. (I. m. 446. old., 8. jegyzet 542. old.) Valóban szerepel egy Fugger-számadásban, a visegrádi pénzverdével kapcsolatban. (Uo. 445.) Az 1527-es Fugger-leltár szerint Budán — rossz pénzben — 2160 ft-tal tartoznak neki a Fuggerek. (Strieder, Die Inventur der Firma Fugger. 60.) Míg ugyanekkor Boroszlóban lakó feleségének 50 magyar arft-tal tartoznak, amely összeget még 1525 áprilisában fizették ki a Fuggereknek Budán. Tehát valószínűleg Ruprecht maga fizette be a pénzt Budán a Fuggereknek, hogy azt Boroszlóban az ottani Fugger-fiók fizesse ki a feleségének. (Uo. 59.) Ruprecht a Fuggerek bécsi fiókjának tartozik. (Uo. 72.) Felesége a boroszlói Jankwitz patrícius család sarja. (Pfeiffer i. m. 332.) Valószínű, hogy Ruprecht maga is ide való volt, csak üzleti központját tarthatta Budán. 144 Magyar Történelmi Tár XXII (1877) 213, 235 (tévesen 713 ft 76 d, 813 ft 75 d helyett). Velencei kereskedő, ugyanabban az évben Batthyány horvát bán több, mint 600 ft-tal tartozik neki nova monetaban. Dl. 104441. 145 Magyar Történelmi Tár XXII (1877) 214, 235 (itt tévesen 251 ft áll, 350 1/2 ft helyett). — Georg von Lockschaw Trepka András főudvarmester szolgálatából Szálkai útján került az udvarhoz, ahol a morva-sziléziai ügyek titkára lett. (Ratkos i. m. 462.) Mint láttuk, 1521-ben Sauermannal közösen hitelez a kincstárnak. Lehet, hogy ő az a Sapka György nevű királyi titkár, aki 1525-ben épp cseh ügyekben jár el [Magyar Történelmi Tár XXII (1877) 55. stb.] és aki az 1527. évi Fugger-vagyonleltárban mint Jörg Zabko statschreiber zu Olmütz szerepel 43 ft 40 d budai adóssággal. (Strieder i. m. 108.) 146 Magyar Történelmi Tár XXII (1877) 191, 213 (itt Fraknói tévedésből Pétert ír az eredetiben található Pál helyett), 236.— Háza 1504-ben a budai német mászárosok utcájában állott. Dl. 46663. 147 Magyar Történelmi Tár XXII (1877) 235. 148 Uo. 181. Lehet, hogy azonos Kaltenhauserrel. 149 Uo. 213. Budai kereskedő, 1516-ban a város képviselője (Esztergomi kpt. m. lt. Lad. 25. f. 3. No 2) és 1523-ban városi esküdt (Dl. 90430). 1525-ben Batthyány bán is tartozik neki. (Dl. 104441.) 150 Magyar Történelmi Tár XXH (1877) 214. Ezek pesti kereskedők voltak, és valószínűleg közös társaságot alkottak. Farkas Tamás és Hassy János 1516-ban Pest város nevében jár el. (Esztergomi 116