Budapest Régiségei 19. (1959)
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban 99-119
a kereskedő szintén átadja a megfizetést igazoló kincstári nyugtát. Ezek szerint a város eleget tett a kincstár iránti kötelezettségének, helyette azonban ugyanezzel az összeggel egy kereskedőnek maradt adósa. Tehát városi levéltárainkban találhatunk kincstári nyugtákat soha ki nem fizetett adókról, és adósságleveleket soha fel nem vett kölcsönökről. A valóságban pedig csupán arról van szó, hogy az udvarnak hitelben szállított áruk megfizetéséről egy város adójával szavatol. Sokszor már maga a kincstár szólítja fel a várost, hogy adjon ilyen adósságlevelet, máskor a kereskedők is már nem a pénzt, hanem az adósságlevelet kérik. Lehetséges, hogy a városok kötelezvényeivel már az órtékpapírkereskedelem kezdetei is megjelennek a városban. 132 A kincstár adósságai átvállalásának másik módja az, amikor a kincstartó a saját nevére és céljaira vesz fel kölcsönt, illetve ígér királyi tartozást megfizetni, amelyre vagy királyi jövedel1. kép. Raggione Bontempi 1518. július 28-i oklevele sajátkezű aláírásával meket köt le, vagy azt in forma camere apostolice ígéri határidőre megfizetni. 133 Néha azonban a kereskedő már nem bízott meg a kincstartóban, és ilyen esetben a megfizetésért másnak is szavatolnia kellett. 134 Ezeknek a tartozásoknak egy rpszót a kincstár közvetlenül fizette ki. Más esetekben a hitelező kereskedőnek királyi birtokokat vagy jövedelmeket bocsátanak zálogba, esetleg bérbe. Ez leggyakrabban a harmincadhivataloknál fordult elő, ami érthető, hisz így a zálogbirtokos kereskedő árui után valószínűleg vámmentességhez jutott. Érdekes azonban az, hogy míg az udvari szállító kereskedők kevés kivétellel budaiak, a harmincadbérlő polgárok között nemcsak budaiakat találunk. Ez azt mutatja, hogy a harmincadbórletnól vagy zálogosításnál csak abban az esetben tételezhetünk fel udvari szállítást, ha azt az oklevél nyíltan ki is mondja. A nem budai harmincadbérlő vagy zálogbirtokos polgárok rendesen csak saját városuk harmincadját bérlik, míg budaiakkal mindenütt találkozunk. Hasonló a helyzet akkor, ha a polgár a harmincad vezetését hivatalnokként, mint kincstartói familiáris vállalja el. 135 Budai polgárokat nem egyszer találunk harmincadok élén, és az, hogy milyen harmincad igazgatását vállalják el, valószínűleg kereskedelmi tevékenységük irányára is fényt vet. 136 Meg kell még jegyeznünk, hogy a kincstár nemcsak hitelben, hanem készpénzben is vásárolt ; erre királyi számadáskönyveinkben nem egy adat található. 137 107
