Budapest Régiségei 18. (1958)
TANULMÁNYOK - Kaba Melinda: Az aquincumi helytartói palota mozaikpadozatai 79-101
Ismeretes, hogy a mozaikművészek nem eredeti művészek, hanem mintakönyvekből másolnak, 65 ez a másolás azonban mégsem történik szolgai módon. A római polgárok idegen országokban látták és megcsodálták a különféle dekorációkat. A mestereket magukkal hozták, akik azután gyakran alakítottak a kartonokon megrendelőik kívánságának, néha saját ízlésüknek megfelelően. 66 Amint az aquincumi „Dirke" mozaik sem hű másolata a mintalapnak, hanem az eredeti képnek csak a kompozícióját adja vissza, ugyanúgy a helytartói palota tengeri jelenetes padozatdíszítése is több keleti képrészlet kiválogatásából tevődött össze. A keleti repertoárral dolgozó mozaikmester kezenyomát őrző 63. sz. helyiség motívumaihoz hasonló ábrázolást nem találunk sehol máshol a provincia területén. Ez a mester — eddigi feltárásaink szerint — csak az aquincumi helytartói palotában dolgozott. \ , A rómaikori mozaikokat nehéz díszeik és beosztásuk alapján időbelileg meghatározni. 67 Gauckler bevallása szerint stíluskritikai alapon végzett datálási kísérlete kudarccal végződött. 68 Ugyancsak nehéz a helyi anyagokból előállított tesserák nagyságából kiindulni, mert a görbevonalú ábrázolásnál természetszerűleg egyenlőtlenekké lesznek. 69 Komoly segítséget nyújtanak a kísérőleletek. 70 A helytartói palota 63. sz. helyisége mozaikjának elkészülósi idejét pontosan datálják a padozattal egyidőben épült, vízlevezető csatornát burkoló bélyeges téglák. 71 A ,,COH VII BH A" jelölés az i. sz. III. század első évtizedének dátumát örökíti meg. A csatorna iszaprétegében érintetlenül feküdt az ellipszis díszítésű, szír készítményű, félgömb alakú üvegtál, apotropaikus szemdíszítésű eltört csésze 72 darabja, egy bronz strigilis és néhány színes ablaküvegtöredék, valamint pipereeszköz elefántcsont nyelének töredékét tartalmazó illatszeres üvegecske. 73 Ezek a tárgyak a víznyelő virágszirom nyílásain keresztül eshettek a csatornába, ahol megőrizte számunkra a vastag iszapréteg, mint a helytartói palota lakóinak életéről képet adó emlékeket. A bélyeges téglák idejével egyező apróleletek alátámasztják a mozaiknak i. sz. III. század korai éveire történő datálását. A keleti mintaképek már az i. sz. II. század folyamán feltűnnek Antióchia mozaikpadozatain. Virágzásuk tetőfokát birodalomszerte Antoninus Pius alatt érik el. 74 Ez az időpont megfelel az analógiákból és kísérő leletekből levonható következtetésnek, amely szerint keleten az i. sz. II. század végén divatos ábrázolási mód az i. sz. III. század elején érkezik Pannónia fővárosába. A 63. SZ. HELYISÉG K-I KÜSZÖB DÍSZÍTÉSE ™ A 63. sz. helyiség DK-i, utólag rosszul kiegészített sarkával valószínűleg egyidejűleg készült 4 a K-i bejárat küszöbe (9. kép). Mozaikpadozatok képmezőin kantharosok számtalan variánsai szerepelnek, éppenúgy, mint a sírkőplasztikában, 76 falfestményeken 77 és stukkópárkányokon. 78 Pannóniában a balácai mozaikpadozat egyik főmotívuma. 79 Gyakori küszöbdíszítés részleteként, 80 néhol keretelő motívum, 81 vagy négyzetes mezők önálló térkitöltő része, 82 leggyakrabban sarokképző motívum. 83 A közkedvelt kantharos -ábrázolások az egyes padozatok részleteinek általában gondosan megmunkált díszei. Az aquincumi küszöb kantharosaihoz a felsorolt példák egyikében sem találunk hasonlóságot. A cikkelyezett öblös testű edények kidolgozása kevesebb gondosságot árul el, mint a főkép kivitelezése. Kétségtelen, hogy a helyiség DK-i sarka még római időben megsérült, jóval később azonban, mint ahogy a terem mozaikját lerakták. Általában a kantharos ábrázolások az i. sz. II. századtól egyre gyakoribbak, 84 a III. századi ábrázolások már dekadens jellegűek. 85 A kantharosokból kihajló növények annyira stilizáltak, hogy inkább díszítések, 86 mint ábrázolások. Ezek a vonások jellemzik az aquincumi padozat mesterének kezemunkáját s ebből adódik a következtetés, hogy az i. sz. III. század elején készült padozat sérülésének kijavítása a század végén történhetett, egy egészen más mester kartonja után. A mozaik képmező „pikkely" keretdíszítése szoros összefüggésben áll a főkép témájával. A mozaikművész a keretet a képpel együtt tervezi, s így jobban összehangolja. 87 Hasonló szegély kereteli a savariai i. sz. III. századi padozatot, 88 de előfordul Itáliában Severus-kori rétegben is. 89 Ez a típusú keretelés népszerű marad végig az i. sz. III. században. 90 Ezért folytatja tehát a mintát változtatás nélkül a terem K-i részén a későbbi mozaikmester is. 96
