Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota 53-77

Besiedlung d. Nordeifel. Germania 34 (1956) 101. old., 1. kép. 10 K. M. Swoboda, Rom. und roman. Paläste. Wien 1924, 94-95. 11 P. Steiner, Rom. Villa y. Bollendorf. Tr. Jahresberichte 12 (1923) 34-36. 12 R. G. Collingwood (The archaeologie of Roman Britain. London 1930, 117. old. 28. kép a —

b, d, e, g, k) 7 példát is bemutat. Az elyi példa a II. század kezdetéről. A calláevai példa az I, század végéről származhat. 13 P. Steiner: Tr. Zeitschr. 4 (1929) 75. 14 Legutóbb ezek összefüggéséről általánosan : A. Schober, Die Römerzeit in Österreich. Wien 1953, 117-118. 15 A. Müfid, Stockwerkbau d. Griechen u. Römer, Istambuler Forschungen, B. I. Berlin — Leipzig 1932, 86. 16 Swoboda i. m. 40. 17 Colin i. m. 160. 18 Uo. 160. old., 4. jegyzet. 19 P. Steiner: Tr. Jahresbericht 12 (1923) 36. 20 Alföldi A.: Századok 70 (1936) 44. 21 Doppelfield i. m. 95. : * , 22 B. Sacken: Mitteilungen . . . Central Commission 2 (1857) 283. — Salamon F., Budapest története. I. köt. Bp. 1878, 298. 23 Uo. 329. 24 Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 135. old. la. jegyzet. 25 Hazánk és Népünk. . . (1952) 47. 26 A csatorna fenéktégláin a bélyeg : COH(ors) VII BR(eucorum) ANT(oniniana), az i. sz. 211—222. évekre utal. 27 A csatornafenék 50 m-en belül 100,44 m A. f.-röl 99,74 m A. f.-re esik. 28 Schauschek J. megfigyelése szerint 80 m hosszúságban követhető ez a fal a partoldalban. É-i végénél három fal ágazik el belőle a sziget belseje felé. A fal 120—130 cm széles, teteje lesimított, mint az I/b periódtis falazatainak. 29 Tory x., A Duna és szabályozása. Bp. 1952, 118-119. 30 Trans Aquincumhoz legutóbb : Arch. Ért. 76 (1949) 78-79. 31 F. Fremersdorf, Der röm. Gutshof v. Köln, Deutschtum u. Ausland, H. 23/24. Münster i. Westf. (1930) ; Neue deutsche Ausgrabungen, 222 —224. 32 Első kísérlet a bélyeges téglák itteni korhatározó szerepének tekintetbevételére : Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 60—81, 145—148. 33 Radnóti A. (A Balaton régészeti és történeti emlékei, Bp. 1952, 48 — 49) alighanem találóan értelmezi Aur. Victor (Caesares. 40, 9 — 10) sorait (,,... emisso in Danubium lacu Pelsone . . .") úgy, hogy a Balaton vízszintje Galerius korában időszakilag felemelkedett, és le kellett vezetni. 34 Amm. Marc. 30, 5, 14. alapján : Alföldi A., Budapest története. 1/2. köt. Bp. 1941, 727. 35 Petrikovits (i. m. 102. old., 8. jegyzet) is utal arra a megfigyelésre, hogy a személyzeti lakóház kapuja rendesen az úrilak felé nézett. 36 L. 1. jegyzet. 37 Rekonstrukciójához analógiák : C. Simonéit : Anz. f. Schweiz. Altertumsk. 39 (1937) 4. ; H. Eiden : Tr. Zeitschr. 18 (1949) 78-79. Eltérő a máltai típus : JRS 5 (1915) 28. old. és 1. kép. A gerendalyukak : 21 x 25, ill. 21 x 19 cm. A padka felett 78, ill. 59 cm magasságban helyezkedtek el azok. 38 Ez az emeletesség azonban nem igen lehetett teljes a K-i szárnyon. A kérdés a fedés problémáját is felvetné, amelyhez talán tekintetbe veendő Nero császár rendelete ; eszerint a háztömbök és a házak homlokzatánál oszlopos csarnok építendő, amelynek lapos tetejéről a tűzvész elhárítható, ill. hatásosabban oltható a tűz (,, . . . ut ante insulas et domos porticus essent, de quarum solariis incendia arcerentur. . ." Tacitus, Ann. 15. 43. Suetonius, Nero. 16). A különösen széles K-i szárny födése szerintünk úgy képzelhető el, hogy az 1. és a 9. sz. saroktornyok valóban a közbeeső porticus teteje fölé emelkedtek. Ez, valamint az udvar körül keringő folyosó földszintes, a mozaikos teremsor pedig emeletes magasságú lehetett. 39 L. ezen kőoltárkák feliratait: Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 406—407, 422. 40 A későbbi szentélyben három oszlopláb is előkerült, ezek (Schauschek J. vizsgálata szerint) mind nagyság, mind forma tekintetében azonosságot mutatnak, attikai lábazat szabványos formáját ismétlik meg. Az oszlopsort igen lágy homokkőből faragták, egyazon darabból a lábazatot és az oszloptörzs egy részét. Részletesebb alaprajz : Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 394. old., 13. kép. A két kőlap (57 x 46 cm), amelynek felületébe tányérszerű vájatot véstek, talán kőoltárkának szolgált alapul. A vájat 18 cm mély. A Mercurius-oltárkőhöz : Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 404, 423. 41 A szemétgödör alsó részében 42 cm széles ; 57 cm mély. 42 Évszázadonként csak 15 cm volt a természetes feltöltődés : Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 484. 43 Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 33. old. 1, kép. 44 Egyébként általánosan megfigyelhető (Kardos—Major, Az etruszk és a róm. rabsz. társad, építészete. Bp. 1952, 74. Kézirat), hogy az i. sz. I. században a peristylium oszlopközeit kőkorláttal vagy ablakos fallal zárták el. 45 Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 54. old. 20. kép. 46 Uo. 54, 56-57. (22. kép). 47 Ásatási napló. I. köt. 145. 48 Nemzeti Múzeum Rég. napi. 1857/12 ; 1857/46. 49 A medencét keretező höcsatornában körbe áramolhatott a melegített levegő, kivéve a ,Ny-i oldal közepén elfalazott rövid szakaszt. 50 Rajza : Bud. Rég. XIV. köt. Bp. 1945, 100. old., 49. kép. 51 Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 397. old., 15. kép (középen). 52 A kőkorong alatti csatorna a téglacsúcsig 113 cm magas. 53 A lépcsők 12,30 és 36 cm magasak. 54 Nagyméretűségóre jellemző magassága : 115 cm. 69