Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota 53-77

À 46. sz. helyiségbe a korábbi periódusban az udvarból is nyílott kapu, amelyet azonban később befalaztak. Feltűnően széles volt ez a kapu, miként a 17. sz. folyosóról nyíló ajtó is 230 cm-es szélességével tűnik ki. Az L alakú terem oldalfalainak lábazatát valódi márványlapokkal burkolták. A periódusvizsgálatok során megállapíthattuk, hogy EEK-i sarkában a falait egybekötötték, a felső, 15—24 cm vastag terrazzo padló alatt 42 cm magas feltöltés terül szét, ez alatt pedig a korábbi, 10 cm vastag terrazzo padozat mutatkozott. Utóbbi a 101,95—102,04 m A. f.-i szinten nyugszik, a későbbi padozat pedig átlag 50 cm-rel magasabban fekszik. Az EKK-i falsarokban, a 17. sz. hosszú folyosóba nyíló kapu két oldalán pillérek teszik a fal vázát. A fugák kihézagolásából kitűnt, hogy a 17. sz. folyosó ideeső faldarabja későbbi periódusban létesült már azért is, mert a 16. sz. helyiség déli fala simán halad tovább, nem kötötték bele a 46. sz. előcsarnok DK-i falát. A pillérek közötti 20—23 cm széles réseket (a fal belsejében) habarccsal, téglaporral és kövecsekkel töltötték ki ; ez a kitöltés 5 cm-rel é? le mélyebben a terrazzo padozat aljához képest. Eszerint a 46. sz. előcsarnok végső, zárt alakját akkor kapta, amikor a 102,50 m A. f.-i felületen építkeztek, vagyis a III. század elején. Ezen későbbi periódusban padozatának felszíne határozottan emelkedett É felé (bár csak 12 cm-t kb. 3 m-en belül). A korábbi, mélyebben fekvő terrazzo padozat is olyan talajszinten létesült, amelyen szintén folytak egyéb építkezések is a palotában (pl. 27, 57. stb. sz. helyiségek, 59, 64. old). Ennek a padozatnak a korszakában a 17. sz. folyosó még úgy fordult meg az E-i irányból a Ny-i irányba itt, hogy elzáró falat és ajtót nem találtak a 46. sz. helyiség DK-i faldarabja helyén, bár egy lépcsőfokra szükség lehetett ezen a helyen a magasságkülönbözet kiegyenlítése végett. Amennyiben az E-i szárny középrésze valóban a helytartók lakosztálya volt, akkor a 46. sz. térség előbb díszes folyosói előtér ahhoz, majd annak kibővítése zárt előcsarnokkal. A 47. sz. helyiséget, miként még a 7. és a 41. számút is, a falba vágott fülkék jellemzik.

45 A Zsigmondy-féle rajzon

46 hővezető csatornát is látunk ebben a helyiségben, amely a közepéig ért volna el ; fűtőkemencéje a palota E-i zárófalán kívül lett volna. Saját feltárásunk alkalmával nem áshattuk ki ezt a csatornát, mert a modern, gyári pilléreket éppen ide alapozták. Ez a hőcsatorna négyszögű keresztmetszetű aknában végződhetett a terem közepén; az akna teteje felér a felső terrazzo padozat síkja fölé. Ha valóban hőaknával van dolgunk, feltételezhetjük, hogy felül kő- vagy fémlappal lezárhatták. A periódusvizsgálat során megállapíthattuk, hogy a 3—15 cm vastag, felső terrazzo padozat mintegy 10 cm magas feltöltésen nyugszik; ebből olyan téglákat szedtünk ki, amelyeket a bélyegük (COH VII BR ANT) végén olvasható császárnév-jelzo (ANToniniana) alapján a III. század elején készíthettek. Ehhez a körülményhez talál az is, hogy ezt a felső terrazzo padozatot olyan talajszintre ágyazták, amelyen a palota egyéb, III. század eleji építményei létesültek. Az alsó, 3—5 cm vastag terrazzo padlót másik, 42 cm magas feltöltés felett rakták. Ezen a korábbi felületen folyt építkezés az É-i szárny többi szomszédos helyiségeinek terében is. Figyelemre méltó, hogy az alsó feltöltés a 101,64 m A. f.-i szinten kezdődött. Nem véletlen ez sem, mert pl. a K-i szárny fűtőtereit építették erre a talajnívóra. A szomszédos (az 1. képen a 44. sz.) kis helyiségben mintegy 3,6 m-en belül szabályos lejtővel 60 cm-nyit emelkedett a felső padozat szintje K felől Ny-i irányba. A felső terrazzo padló azonban vékonyodott is, 17 cm-ről 10 cm-re. Alatta a kavicsos, habarcsos kőréteggel való feltöltést maximálisan 39 cm magasnak mértük. Az alsó terrazzo padló, amely őskori humusz rétegen nyugodott, csak 3 cm vastag volt a megmért pontokon. B. Thomas E. is megfigyelte, hogy ez a lejtős padlózás későbbi, mint az oldalfal és vakolása, mert a falon a vakolás mélyebben fennmaradt a terrazzo padló szintjénél.

47 Az alsó, hevenyészettnek látszó vékony talaj burkolást a 102,11 m A. f.-i szintre rakták, miként a környező 43, 46—47. sz. részek terében is a korábbi padlót. Az első építkezés keltezése egyezhetik a déli melléképületével, vagyis : i. sz. 140 körül. A 44. sz. helyiség különben mind a két periódusban átjáró lehetett, a 45. sz. latrina-helyiség előszobája, de egyben lépcsőzetet pótló lejtős feljáró volt a 64. sz. helyiséghez. A 43. sz. helyiség fűtőtór-fenék terrazzo rétegét, amely 8—12 cm vastag, a 102,30 m A. f.-i szintre kezdték rakni. Alatta 22 — 26 cm magas, szárazon összeillesztett, ,.opus spicatum" kőlapsorral végeztek felemelést. Rendkívül mélyre alapozták itt a helyiség oldalfalát ; alját 390 cm mélyen találtuk meg a legalsó padozattól mérve. Az ÉNy-i falsarokban a fugák kihézagolása után 62