Budapest Régiségei 18. (1958)
JELENTÉSEK - Berlász Jenő: Vestigia ruderum Albae Ecclesiae : Fehéregyház egy XVIII. századi térképen 601-607
d) Nem mondanak ellent térképünknek a középkori oklevelek vízrajzi adatai sem. A Felkis Antal által, sajnos, már csak német néven feltüntetett forrás (Fons Nussbrindl) megfelelhet annak a puteusnak, amelyet az 1355-i határjárás az esztergomi út közelében levőnek említ, 20 s amelyet a XVI. század elején Banyaházának neveztek. 21 Ezen túlmenően megfelel a forrás helye az 1503. okt. 28-i oklevél ama kritériumának is, hogy ez a fons az úton (in medio publice atque communis vie) fakad. A Nussbrindl ugyanis a térképünkön berajzolt régi esztergomi útszakasz elmosódó déli részén egészen közel van az úttesthez. Ami pedig az 1389. okt. 29-i és 1421. dec. 7-i oklevélben említett, az egyház kapuja előtt folyó, malmot hajtó, meleg vizű patakot (rivulus calidus) illeti 22 — amely térképünkön egyébként nincs berajzolva—, az valószínűleg a mai Aranyhegyi árokkal azonos. Amit ugyanis a középkori oklevelek a patakról elmondanak, az szinte minden részletében ráillik az árokra. így az Aranyhegyi árok a térképünkön látható romoktól valóban nyugatra folyik ; s ha Fehéregyház keletéit templom volt, mint ahogy bizonyosan az volt, kapujával e felé az árok felé kellett fordulnia. Garády Sándor szerint az Aranyhegyi árok vize langyos, télen sem fagy be s ezen a tájon (sőt már feljebb, Solymár határában is) elég bővizű ahhoz, hogy malmot hajtson. 23 Végül, ha helyes Gárdonyi Albert feltevése, hogy a Klarisszák kolostora a Kneidinger-féle térkép Gartenmühlje környékén állott, 24 akkor abban a tekintetben is megfelel az Aranyhegyi árok a követelményeknek, hogy vize e felé a kolostor felé folyt le. 25 e) Végül talán nem felesleges utalni Fehéregyház többszáz éves plébániatemplomi jogállására sem. Ebből is lehet tudniillik lokális következtetéseket levonni. Egy önálló plébánia aligha lehetett Óbuda város tőszomszédságában ; sokkal valószínűbb, hogy a városi plébániaegyháztól nagyobb távolságra alakult ki. Nem jelentőség nélküli az a tény sem, hogy a fehéregyházi plébánia két fiókegyháza, Nyék és különösen Békásmegyer közel esett ahhoz a helyhez, amelyet térképünk Fehéregyház helyéül megjelöl. 26 íme, a középkori oklevelek tanúságtétele az 1778-i térkép mellett. Pedig itt csak a legkézenfekvőbb adatokkal érveltünk. Bizonyos, hogy az elmélyültebb vizsgálat továbbviheti ezt a bizonyítást. Ám az eddigiek is elegendő alapot nyújtanak ahhoz a megállapításhoz, hogy a Felkis Antal által megjelölt helyen több okunk van Fehéregyházat keresni, mint Kiscell, a Rádl-malom vagy a Viktória-téglagyár környékén. III. Nem zárhatjuk le ezt az előzetes jelentést egy rövid, az eddigi Fehéregyház-kuta tásokra vonatkozó megjegyzés nélkül, mivel térképünk jelentőségének megítélésénél ennek is szerepe lehet. Ismeretes, hogy a múlt századi első kutatók Óbuda területének északi határa körül keresték Fehéregyházat. Érdy János 1850-ben az Aranyhegy vagy a Péterhegy keleti lábánál (az únSchwanfelder-telepnél) vizenyős síkságon ásatott s tárt fel egy Árpád-kori templomromot, amelyet Fehéregyházzal azonosított. 27 Harminc évig nem merült fel kétség e lokalizálással szemben. 28 Rupp Jakab az Érdy-féle adatok szerint rajzolta be 1868-ban megjelent művének történeti Budapest-térképére Fehéregyház helyét. 29 Csak 1880-ban, amikor a Régészeti Társulat megbízásából Henszlman Imre részvételével egy bizottság újból megásatta ugyanezt a romot, dőlt meg Érdy véleménye. 30 A régészeti és helytörténeti kutatók ezután indíttatva érezték magukat új kutatásokra. A középkori okleveles anyag, főleg az 1355-i határjárás újabb vizsgálata arra a meggyőződésre vezetett, hogy Fehéregyház nem Óbuda felső, északi határai mentén keresendő, hanem közvetlenül a város szomszédságában, a Bécsi úttól nyugatra levő szőlőhegyek tájékán, Kiscellnél vagy tőle északra. A közelebbi hely megállapítása körül évtizedekig tartó viták zajlottak le (a főszereplők a régészek közül Rómer Flóris, Havas Sándor, Wekerle László és Tholt Titusz, a művészettörténészek részéről Henszlman és Némethy Lajos), 31 végleges eredményre azonban nem sikerült jutni, bár az ásatások—legutoljára Hetényi Imre és Szombathelyi György 1911. évi feltárásai — sok új adattal gyarapították helyismeretünket. 32 Századunk harmincas éveiben Bártfai Szabó László, 33 Gárdonyi Albert 34 és Simonyi Dezső 35 újból meg újból megpróbálkozott a kérdés megoldásával ; mindhárman a Viktória-téglagyári romokban keresték Fehéregyházat. 605
