Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota 53-77

vagyis annak K-i oldalát nem takarta. Tehát tervezésénél már tekintettel voltak erre, mint már meglevő, főépület-részre. A 19. sz. helyiség padlója alatti feltöltésben talált apró leletanyag a II. század első felére utal. Mindezek alapján a II. épületet i. sz. 130—150 körül emelhették. A feltöltés metszete meszes és kavicsos rétegeket mutat, tehát építőanyag-kupacokat volt szükséges itt elegyengetni, hogy az építés egységes talajszintről indulhasson ki. A II. épületnek már említett padozatai alatt korábbi, mélyebben fekvő padlószint nem mutatkozott. Eszerint az első építkezést jelenti a Hadrianus uralkodása körül emelt déli épület, a maga helyén (II/c periódus). A főépület homlokzati (keleti), reprezentatív szárnya. A főépület méreteiről, a K-i szárny tervezési egységességéről és rendeltetéséről évkönyvünk előző köteteiben már írtunk.

36 A főhomlokzat teljes szélességén végigmenő díszfolyosó (az 1. képen a 10. sz.) 270 m

2-nyi térségében, terrazzo padozatán bőven volt hely a küldöttségek stb. számára. A főhomlokzati szárny középtermét (az 1. képen az 5. sz.) nemcsak legnagyobb méretei emelték ki, hanem pl. a legtöbb ajtó, összesen hét bejárat ebbe a terembe nyílott. A 6. sz. mozaikos helyiség falán a Marcus Aureliuskori festés rétege alatt korábbi réteget fedezett fel a restaurátor. A K-i szárny többi termében fennmaradt falfestészet Marcus Aurelius—Gordianus korára jellegzetes (109. old.). Ennél azonban jelentősen korábban épült ez a szárny. A K-i szárny (az 1. képen az 1 — 15. sz.) felső padozatait ugyanis még csak nagyjában terítették el egy szintmagasságban (1. a 3. képet). A felső, mozaik és terrazzo padozatok alatti fűtőterek fenék terrazzo rétegeit viszont már egyformán a 101,68—101,70 A. f. szintre rakták, vagyis olyan mélyen fekvő felületekre, amelyeknél mélyebben fekvő szintre az egész palota térségében nem építettek padozatot medencéhez vagy hypocaustumhoz vagy lakóhelyiséghez. A szintmagasságok egybevetése alapján tehát a K-i szárny a teljesen kiépített luxusvilla legkorábbi részei közé tartozott. Kérdéses azonban, hogy a K-i oldallal egy időben építették-e a 18. és a 25, ill. a 16. sz. sarokelágazásokat, amelyek L alakú épületté formálták volna a legtisztább, előcsarnokos (porticusos), saroktornyos és közép nagytermes villatípust. Ezen kérdés tisztázásához még további periódusvizsgálatok szükségesek. Eszerint a K-i szárny már a II. század elejére keltezhető, legalábbis alapelemeiben és főfalaiban. A II. épületnél ugyanis, amely a II. század derekán létesülhetett és már feltöltöttebb szinten feküdt, csak korábban épülhetett. Előbb építették a K-i szárnyat az i. sz. 120 kőiül kezdődött kőoltár-sor megkezdésénél is (az 1. képen a 27. sz.-nál), mert a kőoltárkákat is magasabb (101,95 m A. f.) szinten kezdték sorba rakni, mint a K-i oldal fűtőtereinek fenék terrazzo rétegeit. A déli (gazdasági és személyzeti) szárny. A főépület déli oldalán eddig már mintegy 17 helyiséget tártunk fel, több-kevesebb mértékben, de mozaikpadozatnak vagy padlóalatti fűtési berendezésnek ezen a szárnyon még nem találtuk nyomát. Másodrendűségére mutat az is, hogy a homlokzati szárny átlagos 20 m-es szélességével szemben kb. csak 12 m a déli oldal szélessége. A déli szárny második helyisége a gabona (élelem) tár (az 1. képen a 25. sz.). Kőfal alapját 75—80 cm es közökben 18—25 cm széles nyílások szakítják meg. Ezekben rögzíthették a gabonát tároló állványzat függőleges tartógerendáit.

37 Ez a szerkezeti mód azonban már nem az első gabonatárat jelenti ezen a helyen. Az első magtár, téglapillérek és kőfalalapozás nélkül, talán még egészen fából épülhetett. A korábbi magtár (sóder-kőzuzalék) padlóját a 101,65 m A. f., a későbbi terrazzo padozatot közel 1 m-es feltöltéssel magasabban rakták. Előbbi tengerszint feletti magasság a K-i szárny eredeti, elegyengetett talajszintjének, utóbbi pl. a 41, 60—63, 68a sz. fürdőhelyiség-csoport fűtőtér, ill. terrazzo alapozás alatti felületének felel meg az E-i oldalon (3—4. kép, 102,60—

102,67 m A. f., 50.-60). helyiség). A 18. sz., DK-i sarokhelyiség felső, terrazzo padozata is ugyanezen, legkésőbbi talajszintre ágyazódott. A palota ENy-i sarkában levő fürdoterem-csoport építését viszont a 63. sz. terem csatornájában (csillaggal jelölve a 4. képen) felhasznált bélyeges téglák (ANToniniana-jelző vei) a III. század elejére keltezik. Eszerint a kőfalas magtár a 211 — 222. években nyerte el végső arculatát és feltöltését. A 18. sz. helyiség terében, a 93 cm magas, legkésőbbi feltöltés alatt, habarcsleöntéses padlózat terül el mint raktárfélének talajszint-burkolata. A 18. és a 25. sz. helyiségeket elválasztó falból, 90 cm-es magasság-különbséggel, alsó és felső váll ugrik elő. Ez a kettős falpárkány alighanem arra vall, hogy a K-i szárny emeletessége a 18. sz. helyiségig tartott,

38 A gazdasági szárny toyábbmenően viszont mindvégig földszintes 58