Budapest Régiségei 18. (1958)
JELENTÉSEK - Gerő Győző: A törökkori Király fürdő : Kakas kapu fürdője 587-599
A kupola nyolcszögletű dobjának párkánya nem maradt fenn, ennek ellenére megállapítható volt fekvésének pontos helye. A dob falának utolsó kősorát képező kvaderek közül a keleti oldalon több darabnak felső sarkát utólagosan levésték. Miután a párkányzat a dob falának síkja elé ugrott, a sátortető feltevésénél akadályt képezett, ezért kellett a kiálló részeket a barokk-kori átépítés során levésni. A restauráláskor készült párkány a tervező elgondolása, elhelyezése az eredetinek megfelelő. A Ganz utcai nyeregtető leszedése után a két kis kupolát és a tekiiőboltozatot borító feltöltés eltávolítása következett. A feltöltés több rétegben feküdt az eredetileg kissé lejtős, lapos födém fölött. Anyaga épülettörmelék és agyag, amely a XVIII—XIX. századi renoválások során halmozódott fel, mintegy félméter magasságban. A feltöltés eltávolítása után előkerültek az északi oldal kupoláinak és a teknőboltozatnak nyolc-, illetőleg négyoldalú dobjai, és azok párkányai* nak maradványai. A középső kupola dobja is teljes nagyságában vált láthatóvá amelyben két középkori megdolgozású, kőfaragó jellel ellátott követ találtunk. Az északi kis kupolák és a teknőboltozat párkánya homokkőből készült és egyszerű vonalú, a sarokkiképzések pedig egy darabból valók. A párkányok felső lapján még jól lehetett látni annak a terazzószerű anyagnak a maradványát, amelyből a kupolához való átmenetet képezték ki. Ez párhuzamosan haladt a párkány nyolc oldalával, amelyből a kupola nyolckaréjos fedésére következtethetünk. Fischer von Erlach metszetén — mely a mai Császár fürdőt ábrázolja (8. kép) — láthatunk hasonló megoldást. Az északnyugati kis kupola dobján és párkányán törökkori téglajavítás fedezhető fel. Az északi homlokzaton levő három ablak újonnan készült. Az eredeti ablaknyílásokat — amelyek a mai ablakok szintjénél jóval lejjebb voltak — nem sikerült megtalálni. Nyomaikat a későbbi átalakítások során készült ablakok megsemmisítették. Az újkori átépítéskor az ablakok felső részét a kupolákba vágták bele. Az utcaszint 120—130 cm-rel történt feltöltése miatt a restaurálás során készült három ablakot a feltételezett ablakmagasságnál 20—30 cm-rel feljebb kellett elhelyezni. Ezáltal a homlokzati főpárkány is eredeti helyénél ugyanennyivel magasabbra helyeződött, csökkentve a kis kupolák dobjának magasságát. A jelenlegi ablaknyílásokat homokkőből készült keret szegélyezi s bennük kovácsolt vasrácsot helyeztek el. A keleti homlokzat falának legnagyobb része barokk-kori téglából készült burkolat. Ezen a részen csak az északkeleti sarkon találunk összefüggő, eredeti kvaderekből készült falmaradványt. A kutatás megállapította, hogy e részen az eredeti törökkori kvaderfal tűzvész következtében pusztult el. Itt sikerült megállapítani a török falazás módját. A fal teljes vastagságában nem készült kvaderkövekből, hanem csak külső és belső homlokzati felülete. A két fal közötti teret erős meszes habarcsba rakott zúzott kővel töltötték ki. Az ezt a homlokzatot áttörő, szamárhátíves téglakeretű ablaknyílás ugyancsak az újabbkori átépítés eredménye. A tárgyalt épületrésztől délre levő későbarokk átépítésű traktus nyugati homlokzatán a jelenlegi udvari kijárat feletti részen a vakolat eltávolításakor két, szamárhátíves, elfalazott török ablak maradványai kerültek elő (9. kép). Ugyanezen homlokzaton emeletmagasságban szabályos mészkőkvaderekből kiképzett falsarok került elő (10. kép) annak bizonyítékául, hogy a fürdő déli részének folytatása emeletes volt. Ennek török eredetét minden kétséget kizáróan bizonyítja a már említett s ugyancsak emeletmagasságban előkerült két szamárhátíves ablakrészlet. A mészkőkvaderekből kiképzett falsaroktól északra levő emeletes rész valószínűleg XVIII. századi hozzáépítés. Eredetileg az itt levő helyiségeket az északi oldalhoz hasonlóan kupolák és teknőboltozatok fedhették. Maradványait a későbbi átépítések lehetséges, hogy eltüntették, de az sem kizárt dolog, hogy azok az emeleti padlószint alatt rejtőznek. Az eddigi kutatások e probléma tisztázására nem terjedtek ki. Ugyanis a törökkori rész restaurálását megelőzően e szárnynak belső helyiségeit már korábban renoválták. A déli későbarokk épületszárnyban is találunk eredeti török falrészleteket, bár ezen a részen még nem történt módszeres kutatás. Ebben a részben levő török falak zúzott kőből épültek. Az említett épülettömb nyugati részében kis tégla alakú udvar helyezkedik el, amelybe nyugatról két kőkeretes, félköríves záródású török ajtó nyílik. A további kutatás feladata, hogy az említett épületrészben feltárja a lappangó török építészeti részleteket, ezek alapján majd restaurálható 594 •
