Budapest Régiségei 18. (1958)

JELENTÉSEK - Duma György: Középkori mázas kerámiák vizsgálata 565-586

A 8. kép az 1. sz., a 9. kép a 4. sz., és a 10. kép a 26. sz. minta hőtágulási görbéjét mutatja. Mindhárom anyagra jellemző a kezdetben bekövetkező méretcsökkenés, az 550—580 C° között bekövetkező gyors méretnövekedés és a 800 C° felett meginduló méretcsökkenés. Az 1. sz., fényes zöld mázzal fedett kályhacsempéből vett mintánál a kezdeti méretcsökkenés 100 C°-nál indul meg és a görbe kb. 240 C°-nál éri el a minimumot. Mértéke a 4. sz. mintáénál kisebb, a 26. sz. mintánál tapasztalt értéknél nagyobb (8. kép). A 4. sz., fényes, sárgásbarna mázas kályhacsempéből vett mintánál hasonlóképpen 100 C° körül kezdődik, kb. 300 C°-nál éri el a minimumot, mértéke a három minta közül a legnagyobb (9. kép). A 26. sz. minta csoportjába tartozó kékeszöld mázzal fedett kályhacsempe töredékek közül mindegyikre jellemző, hogy az előző (1. és 4. sz.) mintáknál is jelentkező kezdeti méretcsökkenés bár megvan, de lényegesen kisebb mértékben. A már az előző vizsgálatokban is szerepelt 26. sz. mintánál a kezdeti méretcsökkenés minimuma kb. 230 C°-nál észlelhető. E csoportba tartozó más mintáknál, mint pl. az 1—26. sz. kályhacsempetöredékből vett próbatesteknél a kezdeti méretcsökkenést jelző hullám néha egészen ellaposodik (11. kép). A 26. sz. minta variációjának (26a- sz.) fényes melegzöld színű mázzal borított csempetöredékéből vett minták a 26. sz. minta csoportjába tartozó töredékekkel azonos dilatogramot adnak. A jobb összehasonlítás céljából all. képen egymás mellett mutatjuk be a 26. sz. kékeszöld mázzal fedett és a fényes zöld mázzal borított 26a sz. minta dilatogramját. Az ábrán jól látható, hogy a két dilatogram fedi egymást! Mivel sem az előző vizsgálat alkalmával kihevített próbatesteken végzett újabb felvételeken,, sem a lehűlési görbéken a mindhárom mintánál jelentkező kezdeti hullám nem mutatkozik, a folyamat nem reverzibilis. Valószínűnek látszott, hogy a dilatométeres vizsgálatoknál az első égetés alkalmával jelentkező kezdeti nem reverzibilis méretcsökkenést a cserép anyagába beépülő víz okozza. A feltevés igazolására mindhárom mintát 24 óráig 12 atmoszféra nyomáson autoklávba tartottuk. Az autoklávban kezelt próbatesteket ismét az előzőkhöz hasonlóan dilatométeres vizsgálatnak vetettük alá. A dilatogramok a feltevést igazolták. A magasnyomású és hőmérsékletű víz hatására a cserép anyagában mindhárom mintánál hidratációs folyamatok mentek végbe, hasonlóan ahhoz, amit a szivárgó vizek okoztak igen hosszú idő alatt, amíg a kályhacsempék föld alatt feküdtek. Az autoklávban kezelt mintáknál a felhevítéskor tapasztalható kezdeti méretcsökkenés minden mintánál az eredetinél nagyobb és kb. egyenlő méretű. Mivel az azonos autoklávos kezelés után a hidratáció minden mintánál egyenlő mértékű, az eredetileg különböző nagyságban jelentkező kezdeti méretcsökkenés nem egyenlő mértékű hidratációra mutat. Tekintve, hogy a vizsgált kályhacsempe töredékek lelőhelyei közel voltak egymáshoz, fel kell tételezni, hogy a 26. sz. és a 26a sz. minták darabjai egy időben, de a többi mintánál később kerültek a föld alá. Az autoklávban kezelt próbatestek lehűlési görbéjén, illetőleg további ismételt égetéseknél a kezdeti méretcsökkenést jelző hullám ismét elmarad. Ha a próbatesteket 25 C° hőmérsékletű vízben tartottuk az első égetés után, még 72 órás áztatás után sem jelentkezett az újabb dilatométeres vizsgálat alkalmával a méretcsökkenést jelentő kezdeti hullám. Eddig csaknem minden ásatási anyagon végzett dilatométeres vizsgálatnál mutatkozott az említett kezdeti méretcsökkenést jelentő hullám, amely autoklávos kezeléssel reprodukálható volt. Az 550—580 C° közötti méretnövekedés, amely a 8—10. képeken jól megfigyelhető, a ß—a kvarc átalakulás következménye. A lépcső nagyságából (TKésTV pontok) következtetve az 1. sz. minta kvarctartalma a legnagyobb. A dilatogramokból megállapítható, hogy a minták 572