Budapest Régiségei 18. (1958)

JELENTÉSEK - Duma György: Középkori mázas kerámiák vizsgálata 565-586

DUMA GYÖRGY KÖZÉPKORI MÁZAS KERÁMIÁK VIZSGÁLATA i V. LÁSZLÓ-KORI KÁLYHACSEMPE-CSOPORT A budai vár kerámiai anyagának feldolgozása során legfontosabb feladat az ásatási munkálatoknál felszínre került típusok korrendi és műhely szerinti csoportosítása. A feldolgozás alatt álló XIV. és XV. századi típusok között sikerült elkülöníteni az V. László-kori kályhacsempéket. Ez utóbbi csoport 12 fajta csempetípusa valószínűleg egy mester munkája és egy kályhához tartozhatott.

1 Az azonos stílussajátságokat mutató csempesorozatban a zöldmázas példányok mellett vöröses barna mázú párkánycsempék is előfordulnak, feltehető, hogy ezek is ugyanannak a kályhának a részei. Az egyik zöldmázas csempetípusból két fajta azonos kiképzést és formát mutató variációt találtunk, a kettő közötti különbség abban mutatkozik, hogy az egyik variációnál a plasztikus részletek elmosódottabbak, máza pedig kékesebb zöld árnyalatú. Meg kellett tehát vizsgálni azt a kérdést, hogy a hasonló megjelenésük alapján egy kályhához kapcsolt csempetípusok formai egyezéseik mellett mutatnak-e olyan fizikai és kémiai, vagy optikai úton meghatározható egyezést vagy eltérést, amelynek alapján közös vagy eltérő eredetük bizonyítható lenne. A MINTÁK LEÍRÁSA 1. sz. minta: zöldmázas, dongáshátú, négyzetes csempe, áttört előlappal. Szélesen hornyolt keretét mindkét oldalon egy-egy kúszólevelekkel díszített vimberga tagolja, alul egy-egy címeres konzollal. Magassága 27 cm, szélessége 22,5 cm. A csempét borító máz színe kissé sárgás, meleg árnyalatú zöld (1. a 255. oldalon levő 76. képet). A mázas felület legnagyobb részét ma is fényes, zöld, átlátszó máz alkotja. A máz és az alatta fekvő engoberéteg repedezett volta szabad szemmel is jól kivehető. Az 1. képen ráeső fényben 15-szörös nagyításban látható a csempe mázas felülete. A hajszálrepedéses máz alatt a felvételen jól megfigyelhetők alapanyagának — engoberétegnek — a mázrepedéseknél sötétebb, S alakú repedései. A felvételen több lágy kontúrral határolt sötétebb folt látható, ezek a mázban egyenlőtlenül elosztott, kellően fel nem táródott rézoxidszemcséktől származnak. A csempét borító mázat egyes helyeken a szivárgó vizek erősen megtámadták. A máz felülete ezeken a helyeken gyengén irizál, fémfényű, foltos, felületének korróziója miatt fedőhatású. A hajszálrepedések mentén a máz ma már több helyen a cserépig lepusztult. A 2. képen ráeső fényben 15-szörös nagyításban látható a mázas felületnek egy erősen megtámadt, feltöredezett része. A felvételen fehér színű részek az eredetileg vörös színű cserepet mutatják, amely a hajszálrepedések mellett lepusztult máz helyén látszik. Iá sz. minta az 1. sz. kályhacsempe hátsó mázaslapjáról való, s így a fentiekben elmondottak erre is jellemzőek. Az 1. sz. mintánál látható masszarepedések azonban ezeken a mintákon nem voltak láthatók. 4. sz. minta: barnamázas párkánycsempe, pálca-, lemez- és horonytagokból összetett felső rész alatt vakmérműves kiképzésű körbe írt négykarélyok sorával. A csempét borító máz színe élénk sárgásbarna, felülete szabad szemmel alig kivehető sűrű haj szálrepedés-hálózattal 565