Budapest Régiségei 18. (1958)

JELENTÉSEK - Nagy Emese: A középkori Gercse község temploma 543-564

Tudjuk, hogy az 1696-ban Thallwieser Katalin által idehozott Mária-kegykép másolatot 1817 táján helyezték el a Máriaremetén 1808 és 1817 között épített kisebb kápolnába.

28 A kegykép feltehetően nem volt nagyon hosszú ideig a fa kápolnában, elhelyezésére a romtemplomot állították helyre, mégpedig a homlokzaton ma látható 1774-es év előtti időben. A hidegkúti templom 1829-i Canonica Visitatiója szerint

29 a Lust templom régiségét bizonyítja, hogy temetőjében Schoeber Jakab 1715-ből származó kőkeresztje látható. A hidegkúti plébánia 1736 és 1775 közötti eltemetettjeinek névsorából

30 is kiderül, hogy ebben az időszakban — s különösképpen az 1739 áprilisa és augusztusa közötti nagy pestisjárvány idején — sokszor temettek az „Ecclesia Lust" melletti temetőben. így ekkor a templom valószínűleg már újra épen állott. Hidegkútról tudjuk, hogy 1690-ben még az elpusztult helyek között írták össze, de 1715-ben már 11, 1720-ban 20 adóköteles házzal szerepelt.

31 Ez is valószínűvé teszi, hogy a templomot a XVIII. század elején már helyreállították, s a homlokzat 1774-es évszáma már az újjáalakításra vonatkozik. Fennállása idején a templom a birtokos Szunyogh-, Tersztyánszky- és Péterfi-esaládok temetkezőhelye volt.

32 A végleges pusztulás 1817 táján kezdődött, a kegykép és felszerelés Remetére kerülése után. Az 1817-es Canonica Visitatio még jó állapotban levőnek mondja, de 1829-ben már mint „nunc in ruinis existens Ecclesia in Filiali Lust" szerepelt s ettől kezdve fokozatosan romlik. * Az ásatási eredmények és történeti adatok összevetéséből kialakul a középkori Gercse községnek és a falu templomának története. Az első, 1212-es okleveles említés és a templom patkóalakú, tehát jellegzetesen XIII. századi alaprajza hitelesíti egymást, A középkori falu létezését igazolják az okleveles adatok, a középkori cseréptöredékek s az előkerült két Zsigmondpénz. Magáról a templomról oklevelekben nem hallunk. Középkori átépítésére adataink és tárgyi bizonyítékaink nincsenek. A falu XVI. század végi elnéptelenedéséről az adatok és az ásatás — mint láttuk — egyaránt tanúskodik. A XVIII. század eleji újjáépítésre csak egyéb adatokból következtethetünk, az 1774-es renoválást pedig igazolja az évszám és a homlokzat barokk stukkódíszítése. A két barokk-kori periódus létezésére utal a déli kapu kettős elfalazása is. A különféle adatok és megfigyelések összevetése arra vall, hogy az első XVIII. századi építkezés elsősorban a romokban levő épület helyrehozására és legfeljebb a sekrestyék építésére korlátozódott, míg a karzat építése és az ezzel kapcsolatos egyéb alakítások és „modernizálások" a második építési periódusra estek. A végleges pusztulás idejéről a történeti adatok tájékoztatnak. A templom lerombolódott részleteinek építési anyagát nagyrészt elhordták a környező házak építéséhez. * Utolsó feladatunk, hogy megnézzük, milyen helyet foglalt el Gercse község temploma a középkori falusi templomok sorában. Ha végigtekintünk a középkori, XII—XIII. századi falusi egyhajós templomok során, első pillantásra úgy tűnik, hogy nincsenek közöttük nagy különbségek, alaposabb vizsgálat után azonban ezeken az egyszerű típusokon belül a változatok egész sorát találhatjuk meg. A különféle megjelenési formák az egyes építészeti részletek alkalmazásának különféle variációiból adódnak, így a kétféle — egyenes és félköríves záródású — szentély megoldás, ezeknek a hajóhoz való kapcsolódása,

33 valamint a különféle toronytípusok

34 alkalmazása, illetve a torony mellőzése igen sok variációs lehetőséget nyújt.

35 Az egyes típusok vizsgálatánál, bár éles területi határokat nem vonhatunk, mégis találunk bizonyos helyi jellegzetességeket. Budapest szélesebb körzetében

36 és az Alföldön az alaprajzban is jelentkező torony hiánya általános, s ugyanezeken a területeken elsősorban félköríves szentélyzáródásokat találunk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy hasonló típusok egyebütt nincsenek, így pl. Nyugat-Szlovákiában is elég gyakran jelennek meg, de sokszor más variációkkal keverednek, egyes területeken azonban egyáltalán nem fordulnak elő.

37 554