Budapest Régiségei 18. (1958)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga, XIII-XVII. század 455-486

JEGYZETEK 1 H. Reich, Die Säugetierfunde der Ausgrabungen Wollin 1934 und ihre kulturgeschichtliche Bedeutung. Nachrichtenbl. d. deutsche Vorzeit 13, (1937) 2. 2 W. Herre, Haustiere im mittelalterlichen Hamburg. Untersuchungen über die Tierknochenfunde in der Kleinen Bäekerstrasse. Hamburg 2 (1950) 8. 3 O. Nobis, Die Entwicklung der Haustierwelt Nordwest- und Mitteldeutschlands in ihrer landschaftlichen Gegebenheiten. Petermanns Geogr. Mitt. 99 (1955) 6. 4 S. Bökönyi, Rapport préliminaire sur l'examen des ossements d'animaux recueillis au cours des fouilles de Zala vár. Acta Arch. Hung. 4 (1954) 281. 5 1938 —39-ben a házimadarak már (egyedszámra) a Budapest területén levágott, illetve forgalomba hozott állatállománynak több, mint 60%-át adták (l.kép). (Kereskedelmünk és iparunk az 1939. évben. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara összeállítása. Bp. 1940, 96.) 6 Beich i. m. 2. Sajnos, a szerző a házimadarak csontjait nem dolgozta fel, úgyhogy azok arányát nem tudjuk. 7 Meg kell itt jegyeznünk, hogy a feltárt települések anyagában az állatcsontok fajok szerint különböző aránya nem csupán az akkori étlapot tükrözi vissza, hanem — bizonyos ingadozásokkal — az akkori háziállatfauna fajainak előfordulási arányszámaira is mutat. Különösen áll ez akkor, ha egy nagyobb terület különböző részein levő hasonló korú, átlagos gazdasági adottságú települések anyagát együtt vizsgáljuk, míg ezzel szemben olyan települések anyaga, amelyek lakossága különleges gazdasági helyzettel bír, nem a saját tenyésztésű állatok húsát fogyasztja és esetleg különleges ízlésbeli adottságokkal is bír, nem tükrözi hűen vissza a korabeli háziállatfauna faj spektrumát. A budai vár anyaga ez utóbbi típusba tartozik. 8 O. Antonius, Grundzüge einer Stammesgeschichte der Haustiere. Jena 1922, 242. 9 Nobis i. m. 6. 10 Ezzel a kérdéssel itt nem kívánunk bővebben foglalkozni, csupán annyit jegyzünk meg, hogy Magyarországon egyebek közt egy 1504-es törvény tiltja a vadászatot és madarászatot a jobbágyok számára (Acsády I., A magyar jobbágyság története. Bp. 1944, 183). Nyilvánvalóan Németországban is voltak hasonló törvények, ui. az 1525-ben fellázadt német parasztok követelései közt a vadászat és halászat joga is szerepelt. 11 A lelőhely Canida-maradványait Reményi K. A. dolgozza fel. Munkája befejezés előtt áll. 12 Acsády i. m. 49. 13 Uo. 56. 14 Csánki D., I. Mátyás udvara. Századok 17 (1883) 525. 15 Szamota I., Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. Bp. 1891, 536. 16 Uo. 545. 480 17 Uo. 551-552. 18 Uo. 305. 19 Hankó B., A magyar háziállatok története. Bp. 1954, 36. 20 Uo. 37. 21 Acsády i. m. 66. 22 Szamota i. m. 19. 23 Csánki i. m. 648. 24 Badvánszky B., Lakadalmak a XVT. és XVH. században. Századok 18 (1883) 225. 25 Badvánszky B., Gróf Thurzó Szaniszló lakomái 1603-ban. Századok 27 (1893) 200. 26 Fest A., Halászat és állattenyésztés a középkori Fiúméban. Századok 48 (1914) 672. 27 Szamota i. m. 554. 28 Herre i. m. 8—9. 29 O. Nobis, Die Haustiere von Tofting. Megjelent : A. Bantelmann, Tofting, eine vorgeschichtliche Warft an der Eidermündung. Offa-Bücher 12. Neumünster 1955, 117. 30 O. Nobis, Ur- und frühgeschichtliche Rinder Nord- und Mitteldeutschlands. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtungsbiol. 63 (1954) 183. 31 Beich i. m. 6. 32 Nobis utóbb i. m. 184. 33 Bökönyi i. m. 282. 34 U. J. Duerst, Die Tierwelt der Ansiedlungen am Schlossberge zu Burg an der Spree. Arch. f. Anthrop. NF 2 (1904) 256. 35 S. Bökönyi, Die Wirbeltierfauna der Ausgrabungen in Tószeg vom Jahre 1948. Acta Arch. Hung. 2 (1952) 110. 36 Duerst i. m. 257. 37 Bökönyi i. m. 111. 38 E kérdéssel kapcsolatban lásd bővebben Hankó B. dolgozatait : A magyar szarvasmarha egykori gazdasági jelentősége. Debr. Szemle (1935) 1 — 15 ; A magyar szarvasmarha eredete. Tisia (1936) 45 — 65 ; Ursprung und Geschichte des altungarischen, silbergrauen, langhörnigen Steppenrindes. Zeitschr. f. Tierzüchtg. u. Züchtungsbiol. 58 (1950) 271-297. 39 Szamota i. m. 305. 40 A juh- és kecskecsontok elkülönítését Cornevin —Lesbre [Caractères osteologiques différentiels de la chèvre et du mouton. Bull. Soc. Anthrop. du Lyon 10 (1891) 1-30], Bützler [Beiträge zur vergleichenden Osteologie des Schafes und der Ziege. Inaug. Diss. Leipzig 1896] és Qromova [OcTeoJioraMecKHe OTjiiraHfl pOAOB Capra (KO3JIH) H Ovis (6apaH). Tpyafei KOM. no H3yqeHnio qeTBepT. nepHOAa X. 1. MocKBa 1953] munkái alapján végeztük. 41 Acsády i. m. 49. 42 Hankó B., A magyar háziállatok története. Bp. 1954, 32. 43 Hankó B., Ősi magyar sertéseink. (Ausgestorbene altungarische Schweinerassen.) Tisia 3 (1939) 13. 44 Hankó B., Az Alföldön élt avarok házisertése. Papp Károly emlékkönyv. Debrecen 1938, 128 — 134.